A „fejlett” világban sokan még mindig azt hiszik, hogy Afrikában jellemzően segítségre szoruló, mélyszegénységben élő emberek élnek zsúfolt, koszos és szegény városokban, vagy pedig ágyékkötőben rohangáló népek, akik dárdával vadásznak a szavannákon különféle egzotikus állatokra. Nem csoda, hogy amikor néhány hónappal ezelőtt a fejembe vettem, hogy pár hétre önkéntesnek állok Dél-Afrikában, a családom tiltakozott és megpróbált lebeszéli. De vajon mire számíthat az ember a Dél-afrikai Köztársaságban? Jogosak lehetnek a félelmek?
Számomra kiderült, hogy ez a nagy ország sokszor nem is állhatna távolabb ettől az elképzeléstől. Kiváltképp Fokváros, ahol az önkénteskedés után azért töltöttem el néhány napot, hogy kikapcsolódjak, és mert régi vágyam volt, hogy lássam az itt élő afrikai pingvineket.
Nem kerül vagyonokba
Dél-Afrikába utazni a több mint 12 órás repülőút és a több ezer kilométer távolság ellenére korántsem úgy kezdődik, hogy „végy 8 millió forintot” – sőt.
A legnagyobb kiadás a repülőjegy, ami után szinte minden – még a magyar fizetésekhez képest is – potom pénzekbe kerül.
Ennek legfőbb oka, hogy a fizetések is alacsonyabbak: a minimális órabér a dél-afrikai kormány hivatalos közlése szerint 28,79 rand, azaz nem éri 600 forintot, míg Magyarországon ugyanez jelenleg nem lehet kevesebb 1672 forintnál. Ami – tegyük hozzá – az átlag európai bérhez képest még mindig kifejezetten alacsony.
Ha azonban valaki nem sajnál a repülőjegyre összespórolni nagyjából 250-350 ezer forintot, itt nyaralni kifejezetten olcsó is lehet. A helyszínt viszont érdemes körültekintően megválasztani: a három főváros – Pretoria, Bloemfontein és Johannesburg – közül Johannesburgtól és Pretoriától ugyanis még maguk a dél-afrikaiak is tartózkodnak, mivel a bűnözési ráták alapján ezek a világ legveszélyesebb városai közé tartoznak. Fokváros azonban – egyes városrészektől eltekintve – a legkevésbé sem ilyen. Nem véletlenül választotta 2025-ben a világ legjobb városának a Time Out.
