A szív-és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek megelőzése, kezelése világszerte fontos kérdés. Itáliában egy munkacsoport Massimo Volpe professzor vezetésével most arra volt kíváncsi, hogy a különböző korú, az orvosegyetemet évtizedekkel korábban vagy később befejező háziorvosok hogyan foglalkoznak a hozzájuk forduló páciensek ilyen panaszaival vagy tüneteivel.

Az angol neve alapján EFFECTUS néven jegyzett tanulmányba 1078 háziorvost vontak be és arra kérték őket, részletesen írják le, hogy 2006 májusában, az első tíz napon rendelőjükbe belépő páciens miért került oda, milyen panaszai, tünetei voltak és ezek alapján milyen vizsgálatokat rendeltek el és milyen kezelést adtak. Az orvosokat három korcsoportba osztották. A megkérdezettek 20 százaléka 45 évesnél fiatalabb volt, a középső csoport életkora 46 és 55 év közé esett (61 százalék), a harmadik csoportba (19 százalék) 55 évesnél idősebb doktorokat soroltak. Az említett tíz nap során ezek az orvosok 9904 rendelőjükben megjelenő személlyel találkoztak, akiknek 46,5 százaléka nő volt, az átlagos életkoruk pedig 67 év volt.

A nagy figyelmet keltő tanulmányt az International Journal of Clinical Practice közölte. A dolgozatból kiderült, hogy az orvosok koruktól függően igen különböző módon látták el betegeiket. A doktorok fiatal csoportja sokkal többször véleményezett magas vérnyomást, koszorúérszükületet vagy agyi érbetegséget. Ennek megfelelően a fiatal doktorok sokkal gyakrabban kértek ultrahang vizsgálatot és laboratóriumi leleteket, mint az idősebbek, akik pedig főleg terheléses EKG vizsgálatra és hasi ultrahangra küldték betegeiket. A fiatal orvosok főleg gyógyszerekkel igyekeztek gyógyítani, az idősebbek pedig legtöbbször életmód változtatást javasoltak. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az orvostovábbképzésben a doktorok korát is fontos volna figyelembe venni.