A kutatás eredményei jelentős következményekkel járhat a meddőség és az ismétlődő vetélés kezelése szempontjából, továbbá új fogamzásgátló gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethetnek. A statisztikák szerint körülbelül minden hatodik nőnek vannak nehézségei a teherbeeséssel, és minden századik gyermeket tervező nő esetében fordul elő ismétlődő vetélés.

Az Imperial College London kutatói 106 nő méhnyálkahártya mintáit vizsgálták, akiket megmagyarázhatatlan meddőséggel vagy ismétlődő vetéléssel kezeltek az intézmény kórházában. Kimutatták, hogy a meddő nők méhnyálkahártyájában magas az SGK1 enzim szintje, míg az ismétlődő vetélésben szenvedők mintáiban alacsonynak bizonyult az SGK1 szintje.

A kutatócsoport egérkísérletekben további bizonyítékokat is talált az SGK1 jelentőségére. Az egerek termékeny időszakában például visszaesett az SGK1 szintje a méhnyálkahártyában. Amikor a kutatók az SGK1 gén extra másolatait ültették be a nyálkahártyába, az egerek nem tudtak teherbe esni, ami arra utal, hogy az SGK1 szintjének visszaesése létfontosságú ahhoz, hogy a méh helyet biztosíthasson az embrióknak.

Az SGK1-et gátló bármilyen meddőségi kezelés azonban rövidtávú megoldást jelentene, mert a protein alacsony szintje fogantatás után összefüggésbe hozható a vetéléssel. Amikor a kutatók gátolták az SGK1-et kódoló gént, az egerek gond nélkül teherbe estek, ugyanakkor kisebb almok lettek, és a vérzés arra utalt, hogy az SGK1 hiánya megnövelte a vetélés valószínűségét.

A kutatást vezető Madhuri Salker elmondta, a felfedezésnek köszönhetően a jövőben lehetőség nyílhat arra, hogy a méhnyálkahártya biopsziájával azonosíthassák a terhességi szövődmények megnövekedett kockázatát, és még a terhesség kialakulása előtt megkezdhessék a páciensek kezelését.