A St. Louis-i Washington Orvostudományi Egyetem kutatói száz mentálisan egészséges, 45 és 80 év közötti személyt vizsgáltak; az alanyok felénél a családi kórtörténetben előfordult Alzheimer-kór. Kimutatták, hogy azokban, akik egy órán belül több mint öt alkalommal felriadnak, nagyobb a valószínűsége az amiloid plakkok felhalmozódásának, mint a kevesebb alvászavart tapasztaló emberekben.

Az amiloid fehérje lerakódása az Alzheimer-kór egyik jellegzetes jele. Az agyi képalkotó vizsgálatokkal és gerincvelői folyadék tesztekkel kimutatható plakklerakódás már évekkel az Alzheimer-kór tüneteinek jelentkezése előtt kialakulhat.

A tervek szerint az Amerikai Neurológus Akadémia áprilisi éves konferenciáján mutatják be a kutatást, amelynek vezetője, Yo-El Ju neurológus elmondta, hogy eredetileg az alvás időtartamát vizsgálták, de kiderült, hogy az alvás minősége ebben az összefüggésben nagyobb jelentőséggel bír. Azt azonban nem tudni pontosan, hogy az Alzheimer okozza a rossz alvást, vagy fordítva.

A kísérlet résztvevői két hétig egy olyan eszközt viseltek a csuklójukon, amely a testmozgásuk alapján határozta meg, hogy ébren vannak, vagy alszanak. Alvási naplót is vezettek, kérdőíveket töltöttek ki, és agyi képalkotó vizsgálatokon valamint gerincvelői folyadék teszteken estek át. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az alanyok 25 százalékában jelen vannak az Alzheimer-kór preklinikai jelzői, és az is kiderült, hogy a „kevésbé hatékonyan” alvó résztvevőkben nagyobb a valószínűsége a korai Alzheimerre utaló indikátorok jelenlétének, mint azokban, akik megszakítás nélkül aludtak.

Ju szerint az eredmények nagyon biztatók, de fontos utánkövetni azokat az alanyokat, akik nem szenvednek korai Alzheimer-kór semmilyen jelétől, mert csak így lehet kideríteni, mi van előbb, az alvászavar vagy az Alzheimer-kór biomarkerei. Az előzetes eredmények ugyanis nem mutattak ok-okozati összefüggést az alvászavar és a plakképződés között.