szerző:
Kohlné Papp Ildikó
Tetszett a cikk?

Fogyókúráink sikertelenségei gyakran abból fakadnak, hogy racionális érvekkel próbáljuk egészséges táplálkozásra bírni önmagunkat, miközben az evési szokásokat inkább irracionális érzelmi tényezők szabályozzák. A megoldás szinte túl egyszerűnek tűnik.

Az ember régóta tudja, hogy enni jó, de sokat enni még jobb. Boldogságfalváról meséltek történeteket a középkorban, ahol az étel soha nem fogy el, a szőlőt kolbásszal kötözik, s a búzamezők sült hússal vannak beterítve. Erről szól számos gyerekmese is, a mindent járó malmocskáról, a mézeskalácsházról, kolbászból készült kerítésről, a bőségszaruról.

Ma már azt lehet mondani, ez a régi álom a világ gazdagabbik részében megvalósult. Elérkeztünk Boldogságfalvára, ahol már nem társadalmi kiváltság a változatos étel, a bőséges étkezések és a kövér test. Megváltozott az ételekhez való viszonyulásunk is, már nem az éhezéstől, hanem a túlzott fogyasztás veszélyeitől tartunk. Az önmegtartóztatás ma sokkal nehezebb, mint régen volt, mert az ennivaló olcsó, könnyen beszerezhető. A nyugati jólétben az éhínség réme eltűnt, a gazdag országokban a hiánybetegségeket fokozatosan a túlzott fogyasztás okozta betegségek váltják fel.

Átléptünk a jólét és bőség eddig sosem tapasztalt korszakába, amelyre leginkább a mértéktelenség és a szélsőségesség jellemző: túl sok, túl változatos, túl nagy adag élelmiszerek, extrém testű (extrém kövér, sovány vagy éppen izmos) emberek, és szélsőséges diéták, gyorsételek és készételek.

A kettős vágy

Korunkban egyaránt jelen van a szenvedélyes habzsolás és a fogyás vágya, amely miatt sajátosan tudathasadásos a mai társadalom viszonya az ételhez. Míg a világ egyik felén még ma is éheznek, a másik felén egyre emelkedik az elhízottak száma. Egyre többet fizetünk az újabb és újabb hatástalan fogyasztómódszerekre, miközben egyre többet költünk a túlsúllyal összefüggő betegségek gyógyítására is.

Az evésnek és az étkezésnek ez a sajátosan emberi kettősége megjelenik a mai szépségideálokban is. Amellett, hogy egyre nő az elhízottak száma, a mai kornak a karcsúság és a testi szépség lett a rögeszméje. Érthető is, hogy a soványság kultuszának ez a széleskörű elterjedése és népszerűsége csak egy olyan korban és csak abban a gazdag társadalomban lehetséges, ahol az emberek sokat esznek, vagy legalábbis sokat ehetnek.

AFP / Christof Stache

A média és a fogyasztói társadalom folyamatosan sulykolja belénk, hogy a külső megváltoztatható és csak rajtunk múlik, hogy megvalósítjuk-e ezeket az ideálokat. A soványsághoz pozitív asszociációk társulnak, elhisszük, hogy aki vékony, az egyben boldog, sikeres és egészséges is. Ezzel párhuzamosan a túlsúlyos személyeket negatív tulajdonságokkal ruházzuk fel, úgy gondoljuk, hogy a tökéletlen test tökéletlen személyt takar. Az elhízottakkal szembeni előítélet ma már olyannyira erős, hogy egy 2006-os meglepő amerikai kutatási eredmény szerint az emberek három évet vagy akár még többet áldoznának az életükből, ha olyan súllyal élhetnének, amilyennel szeretnének.

Az irreális testideál miatt azonban nemcsak a túlsúlyosok, hanem a normális testsúlyú és testalkatú fiatal nők és férfiak is egyre gyakrabban érzik magukat kövérnek, s lesznek evészavarosok, testképzavarosok. Így egyre gyakoribbak az olyan szélsőségesen étkezők, mint az aszkéta anorexiás, a mohó bulimiás, vagy a túlzott tökéletességre törekvő ortorexiás. Tehát egyik végletből a másikba esünk; úgy tűnik, az étellel való mértékletes és tudatos viszonyulás nyitját még nem sikerült meglelnünk.

Ellenállhatatlan élvezet

Az evés több, mint szimpla tápanyagpótlás, egyszerre szükséglet és élvezet. S a legtöbb élvezeti cikkel ellentétben nem lehet leszokni az evésről. Bár elméletben a fogyás pofonegyszerű: több kalóriát kell leadni, mint felvenni, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, ez sokunknak mégsem sikerül. A modern ember már nem érzi, mikor éhes, mikor lakott jól. Evési szokásai függetlenedtek a testi szükségletektől, inkább a feszültségek, szorongások, külső ingerek irányítják. Nem csak azért eszünk, hogy csillapítsuk az éhségünket, hanem fontos örömforrás: léleknyugtató, ha szomorúak, magányosak vagy dühösek vagyunk, elengedhetetlen része az ünnepléseknek és a jó hangulatú társasági eseményeknek.

Mindezekből kitűnik, hogy számos irracionális tényező befolyásol egy olyan ösztönös és létfontosságú cselekvést, mint az evés, éppen ezért az ésszerű életmód és az étkezési tanácsok nem elegendőek a probléma megoldásához. Ennek ellenére gyakran esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, tisztán racionális lények vagyunk, és hatalmunk van a világ dolgai vagy legalább a testünk felett. Elhisszük, hogy amit és amennyit eszünk, pusztán elhatározás kérdése, azonban a tudatos fogyási szándék ellen jóval erősebb tudattalan erők hatnak. Nehezen értjük meg, hogy egy viselkedés vagy szokás miért folytatódik, mikor ellentétes azzal, ahogyan viselkedni szeretnénk. Emiatt nagyon nyomorultnak, gyengének érezhetjük magunkat. Pedig a diéta sikertelenségei gyakran abból fakadnak, hogy racionális érvekkel próbáljuk egészséges táplálkozásra bírni önmagunkat, miközben az evési szokásokat inkább irracionális érzelmi tényezők szabályozzák.

Minden kúra vége

A mai korra jellemző szélsőséges irányok aláhúzzák a mai társadalom evéshez való végletes viszonyulását, amelynek a megoldása a normális étkezés megtalálása lenne. Minél több vágyálom megvalósulását reméljük az alacsonyabb testsúlytól, annál nehezebb valódi eredményt elérni. Így ahelyett, hogy belevágnánk egy újabb drága vagy egyoldalú diétába, először is tűzzünk ki magunk elé más célt. Legyen ez a normális, kiegyensúlyozott étkezés beillesztése az étrendünkbe. Természetesen ez borzalmas kilátásnak tűnik egy olyan ember számára, aki évek óta diétázik és meg van rémülve attól, hogy a diétázás abbahagyása elkerülhetetlenül hízáshoz vezet. Be kell látni azonban, hogy a diétázás egyszerűen nem működik: a legtöbb fogyni vágyónak csaknem biztosan nagyobb a testsúlya annál, mint amennyit szeretne, és nagyobb annál, mint amennyivel évekkel ezelőtt elkezdte az első diétát.

A diéta a lelki és testi folyamatokon keresztül is növeli a túlevés valószínűségét. A diétázóknál a nagy zabálások a szigorú diéták után kezdődnek. A tapasztalat az, hogy akik a diétázás és túlevés szokását rendszeres étrenddel helyettesítik, nem híznak, sőt fogynak is. Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy valaki sikeresen normalizálja a testsúlyát az, ha teljesen felhagy a diétázással és áttér a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezésre.

A normális testsúly elérésének és fenntartásának a másik módja pedig az evésről és a test alakjának fontosságáról alkotott lelki beállítódás megváltoztatása. Fontos megtalálni egy egészséges középutat, ahol a fogyás-hízás bűvköréből kikerülve eljutunk odáig, ahol a testsúlyunkkal és az alakunkkal kapcsolatos aggodalmak már nem uralják életünket, nem határozzák meg a viselkedésünket és közérzetünket.

A cikk a HVG Pszichológia legfrissebb számában jelent meg.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!