Nathan Kogan amerikai pszichológus, a kreativitáskutatás egyik meghatározó alakja már 1974-ben némi megkönnyebbüléssel summázta, hogy „viszonylagos nemi egyenlőség” mutatható ki a kreativitásban, miután részletes áttekintést készített a témában addig készült kutatások alapján. John Baer és James C. Kaufman több mint három évtizeddel később, 2006-ban készített átfogó elemzést az időközben keletkezett hatalmas kutatási anyag bevonásával. Több mint száz tanulmány áttekintése nyomán arra jutottak, hogy nem mutatkozik érdemi nemi eltérés sem a divergens gondolkodás tesztjein, sem olyan vizsgálatokban, ahol a személyeket őket ismerő értékelők, például tanárok ítélték meg, sem olyankor, amikor az alanyok saját maguk minősítették kreatív teljesítményüket, sem pedig olyan helyzetekben, amikor alkotásaikat független hozzáértőkből felállított testület minősítette.

Nincs különbség

AFP / Gabriel Bouys

Baerék tehát igazoltnak találták Kogan következtetését: ha a kreativitás képességét tekintjük, akkor viszonylag kiegyenlített eséllyel indulnak a nemek. A való életben aztán a tudomány és a művészet számos területén mégis óriási szakadék mutatkozik közöttük, ha a statisztikát nézzük. Amikor gyerekeket hasonlítanak össze, sem a kreativitást mérő teszteken, sem a kreatív teljesítményben nem mutatkozik különbség kisfiúk és kislányok között, velük született jellemzőkkel ezért aligha magyarázhatók a későbbi eltérések – írják Baerék. Összegzésük szerint ennek okait inkább a környezet által felállított korlátokban kell keresni: a lányok már kiskorukban kevésbé részesülnek tehetséggondozásban, a társadalom erős – az alkotás ellenében ható – szerepelvárásokkal él velük szemben (gondoljunk csak az anyaság követelményeire), mindezt tetézi, hogy egyes tudomány- és a művészeti ágakban vagy a vállalati világban határozott férfiuralom nehezíti, hogy egy nő betegye a lábát a területre.

Más útvonal

Az utóbbi években nagy fellendülés következett be az agy működésének feltérképezésében: a hullám nem kerülte el a kreativitást sem. Brit és német kutatók Anna Abraham vezetésével 2013-ban funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálattal (fMRI) követték egyetemisták agyi aktivitását, miközben ők a kreativitás mérésében bevált „szokatlan használat tesztet” végezték, amelyben egy hétköznapi tárggyal kapcsolatban kell minél több eredeti felhasználási ötlettel előállni. A résztvevő férfiak és nők egyformán teljesítettek a feladatokban, ám az agyszkenner azt mutatta, hogy eltérő stratégiával közelítettek hozzá.

Agyműködés és kreativitás

AFP / Miguel Medina

A férfiaknál elsősorban az agynak a nyelvi megértésért, a szabályok elsajátításáért és a döntéshozatalért felelős, valamint a tárgyi emlékezetben érintett területei aktiválódtak, a nőknél viszont a beszédfeldolgozás és a társas megismerés struktúráié volt a vezető szerep, továbbá működésbe léptek a lelkiállapotok megértésének területei. Ez az eredmény újabb adalékkal szolgál ahhoz a megfigyeléshez, hogy a nők a logika mellett az empátiára is támaszkodnak, amikor megoldandó feladattal kerülnek szembe: más útvonalon indulnak el, de ugyanolyan biztonsággal érnek célba, mint férfi társaik. A modern szervezetelmélet lassan kezdi felismerni a nőkre jellemző, a beleérző-képességből is táplálkozó problémamegoldó stratégia üzleti hasznát. Anita Wooley és Thomas Malone amerikai kutatók 2011-ben bonyolult kreatív problémákon dolgozó csoportok esetében mutatták ki, hogy minél nagyobb a nők aránya egy csapatban, annál jobb a kollektív teljesítmény, a hatás pedig éppen a társas érzékenységnek tulajdonítható.

Nőies? Férfias? Kreatív!

Minden kultúrában nagy a nyomás arra, hogy a férfiak és a nők a nemükkel kapcsolatos sztereotípiáknak megfelelően viselkedjenek: a férfi legyen maszkulin, a nő pedig feminin. „Bizonyos mértékig a kreatív emberek kibújnak a nemi szerepek e némiképp merev sztereotípiái alól” – írja a világhírű magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály Kreativitás – A Flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája című, először 1996-ban megjelent könyvében. A nőiesség/férfiasság kérdéskört fiataloknál vizsgálva figyelte meg, hogy „a kreatív és tehetséges lányok más lányoknál dominánsabbak és keményebbek, a kreatív fiúk pedig érzékenyebbek és kevésbé agresszívak, mint a többi fiú.” Csíkszentmihályi úgy tartja, hogy a kreativitás alapvető tényezője a pszichológiai androgínia, az a jellegzetesség, hogy az egyén, biológiai nemétől függetlenül, a közmegegyezés szerint nőiesnek és férfiasnak tartott viselkedésre egyaránt képes.

Csíkszentmihályi Mihály - Kibújni a szerepekből

MTI / Kallos Bea

Az androgíniának (mely eredetileg kétneműséget jelent) ez esetben nincs szexuális felhangja: az ilyen személy „a lehetőségek sokkal gazdagabb és szélesebb spektrumán képes kapcsolatot teremteni az őt körülvevő világgal… A kreatív egyéniségek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek saját nemük erősségei mellett a másik nem erősségeivel is.” Csíkszentmihályi másképp fogalmaz, mint az empirikus kutatások összegzésére koncentráló kutatók, de a tanulság közös: a merev nemi kategóriákkal, a Mars és Vénusz típusú mítoszokkal az a baj, hogy önbeteljesítő jóslatként alakíthatják életünket.

Kugler Judit pszichológus cikke a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvasható, mely a kreativitással, tehetséggondozással, önmegvalósítással, az izgalmassá tehető párkapcsolatokkal, a sokoldalú családi élettel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!