szerző:
Szentgyörgyi Rita

Valaha tragédiának tartotta, hogy nem vették fel a Színművészetire, ma már mázlinak tartja. Sosem gondolta, hogy egyszer zenekara lehet, ma már úgy érzi, annak élén teljesedett ki. Péterfy Bori beszélt a HVG-nek szerepekről, szerencséről, az érzésről, ami urrá lesz rajta egy másfél-két órás koncerten, vagy akkor, amikor látja, mennyien képesek összefogni egy jó ügyért, például a menekültek megsegítéséért.

©

HVG: A Kramer kontra Kramer után a Száll a kakukk fészkére a második olyan, tabutémákkal, társadalmi kérdésekkel foglalkozó darab, amiben szerepel. Szempontnak tekinti a feladatok elvállalásánál a társadalmi mondanivalót?

Péterfy Bori: Az a fontos, hogy jó legyen a szerep, és lehetőleg az előadás is. Az igazán izgalmas drámák, illetve színpadi anyagok mindenképpen társadalmi problémákat feszegetnek. Persze ugyanolyan boldog lennék, ha mondjuk szerelmes darabban játszanék.

HVG: A Száll a kakukk fészkére regény- és filmváltozata egyaránt szimbolikus mű, a főszereplő McMurphy jelképe a kitörési kísérletnek a társadalom által meghatározott keretekből. A zsarnoki Ratched nővér alakjába mennyit akar és tud belevinni az „elmebeteg” hazai közállapotokból?

PB: Mint minden szereplőnek, Ratched nővérnek is megvan a maga egyéni sorsa, drámája, ami önmagában is működik. Ő tulajdonképpen a legbetegebb személyiség a zárt osztályon. Egészen aljas eszközökkel tartja sakkban az ápoltakat, uralkodik rajtuk. És akkor jön McMurphy, ez az ízig-vérig szabad férfi, akivel férfi–nő síkon is vannak mérkőzései. Színészként nem az a dolgom, hogy eljátsszam a korszellemet vagy a diktátort. Próbálok belecsempészni a szerepbe olyan hanghordozást, fordulatot, pillanatot, amit ellesek adott esetben egy-egy politikus beszédéből. De nem érzem célomnak, hogy ez felismerhető legyen.

Névjegy

Kétkedő, önmagát gyötrő embernek mondja magát. Impozáns szellemi örökséget hozott magával erdélyi költő dédapjától és nagyapjától, Áprily Lajostól és Jékely Zoltántól; nagyanyjától, Jancsó Adrienne előadóművésztől; apjától, Péterfy László szobrászművésztől; bátyjától, Péterfy Gergely írótól. 1969-ben született, a budai József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd két sikertelen színművészetis felvételi után a független színházi szcénához került. Alapító tag volt a Pintér Béla Társulatban, ezzel párhuzamosan dolgozott a Krétakörrel, amelynek 2000-től hivatalosan a tagja lett. Gyakran játszott áldozatszerepeket; a Mundruczó Kornél rendezte A jég volt a belépője az Alföldi vezette Nemzeti Színházba, ahol a Három nővér Irinájaként is remekelt. Énekesi pályája az Amorf Ördögökben kezdődött, majd az együttes utolsó formációjából alakult Love Bandben bontakozott ki. A hatalmas népszerűséget hozó Hajolj bele a hajamba nem tartozik a kedvencei közé. Következő színházi szerepe a Száll a kakukk fészkére Főnénije.

HVG: Régi nemzetis játszótársakkal került össze a Belvárosi Színházban: Znamenák Istvánnal mint rendezővel, Szabó Kimmel Tamással, Makranczi Zalánnal, Mátyássy Bencével. Maradt némi szívfájdalma amiatt, hogy úgy szerződött el az Alföldi-féle Nemzetiből, hogy igazán alig játszott ott?

PB: Szuper, hogy megint együtt dolgozhatok a fiúkkal, de semmiért sem fáj a szívem. Eleve úgy szerződtem a Nemzetibe, hogy két szerepet vállalok, miután akkoriban indult be a Péterfy Bori & Love Band. Örültem Robi megkeresésének, izgalmas kísérletnek tűnt az egész. Való igaz, hogy ott nem futottam ki magam. A zenekar és a gyerekszülés volt az oka annak, hogy kimaradtam a színház utolsó két évéből, amit pedig kitüntetett figyelem övezett.

HVG: A függetlenség megőrzése, a betagozódás elkerülése miatt nem szerződött másik társulathoz?

PB: Hála istennek töretlenül jól megy a zenekar, immár nyolcadik éve. Folyamatosan dolgozunk, pezsgünk, és ebbe, bármennyire fájó, nehezen tudom beleszorítani, hogy színházi felkéréseket is elvállaljak. Novemberben egész estés nagykoncertre készülünk a Müpa nagytermében a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. A koncertezés végesebb műfaj, mint a színház, előbb-utóbb abba kell hagynom ezt a rock and roll életformát. Ezzel szemben a színészet életre szóló lehet. Nemrég eljátszhattam életem talán legfontosabb szerepét, a Terápia című sorozatban.

HVG: Mitől érzi kiváltságnak az HBO eddig legnívósabbnak tartott sorozatát?

PB: Végre bebizonyosodott, hogy Magyarországon is lehet igazán jó sorozatot készíteni. Szerintem minden színész titkos álma, hogy ilyesmiben részt vehessen. Én magam is nagy sorozatnéző vagyok. Fantasztikus szerepet kaptam, Orsolya ügyvédnőt, akiről nyomasztó dolgok derülnek ki, és szuper volt, hogy együtt dolgozhatok Mácsai Pállal és Nagypál Orsolya rendezővel.

HVG: Van, amiben magára ismer a szerencsétlen sorsú, párkapcsolataiban sérült ügyvédnő szerepében?

PB: Egy nagyon jól megírt női karakter mindenképpen telibe találja a színésznőt, aki játssza. Nem feltétlenül történtek meg velem azok a drámák, amik ezzel a nővel, de sok hasonló történetet ismerek, akár az anyám, akár az egyik barátnőm életéből. Annál érdekesebb egy-egy szerep, minél inkább extremitásokat kell eljátszani.

HVG: Provokatív független színházi műhelyekhez tartozott, mint az Arvisura, a Pintér Béla Társulat, a Krétakör. Utóbbiban emlékezetesen élethű alakítást nyújtott A jég bántalmazott prostituáltjaként. A másik énje az előadóművészként kiteljesedett underground díva. Hogyan hatott egymásra a két kifejezésmód?

PB: Még most is megy A jég, de nem akartam visszavenni a szerepet, mert nem szeretek visszanézni. Utólag már látom, hogy a Krétakörnél nagy történetnek, legendának voltunk a részesei. Fantasztikus érzés visszagondolni bármelyik előadásra. Ha újra eljátszanánk a Feketeországot, ma is ugyanolyan fájóan megállná a helyét, mint tizenegy évvel ezelőtt. Igazán önmagammá mégis a zenekar élén váltam. Frontnőként több ezer ember elé kiállni és végignyomni a másfél–két órás koncertet, ez az a szerep, amiben teljesen magamra találtam, és tényleg azt csinálhatok, amit én akarok.

©

HVG: A színház és az éneklés párhuzamos indíttatás volt az életében, vagy inkább a véletlenek műve?

PB: Soha nem gondoltam arra, hogy valaha zenekarom lesz, mindig a színház vonzott. Későn érő típus vagyok, sokáig görcsös, béna voltam. Ma már mázlinak tartom, hogy nem vettek fel a Színművészetire, akkor nagy tragédiának tűnt. A színészet számomra nehéz szülés volt, nehezen győztem le a félelmeimet. Kiskoromban tanultam zongorázni, jártam énekórákra, de valójában a véletlennek köszönhetem, hogy énekelni kezdtem zenekarban. Találkoztam Tövisházi Ambrussal, aki fantasztikus zeneszerző és producer. Az Amorf Ördögök óta teljes harmóniában dolgozunk együtt.

HVG: Az időben gomolygó valami, amelyik kortól függetlenül találja el az áldozatait” – így fogalmazott együtteséről, a Love Bandről, amelynek utolsó, Fehér éjszakák című albumán szerepel a legtöbb saját dalszövege. Író, költő felmenőkkel időbe telt, amíg megjött a bátorsága az íráshoz?

PB: Nem hinném, hogy különösebb írói vénával lennék megáldva. A dalszövegírás nehéz műfaj, de való igaz, hogy egyre inkább érzem és tudom, mitől passzol hozzám egy szöveg, ezért egyre inkább meg is tudom írni. Ez folyamatos munka, napi kudarc, amit adagolok magamnak. Ha éppen megyek valahová, hallgatom a zenei alapokat, a dallamokat, közben járnak a gondolatok a fejemben. Nem hiszem, hogy teljesen önálló albummal kijövök valaha is, hiszen nagyon szeretem azokat a szövegeket, amiket férfi szövegírók készítenek nekem. Éppen olyan izgalmas, hogy ők hogyan látnak, hogyan születik meg egy-egy gondolat a fejükben annak kapcsán, amiről beszélgetünk, ahogy látnak engem.

HVG: Milyen irányvonalat és igényeket tükröz a készülő album?

PB: Ugyanolyan izgalmas és eklektikus lesz szerintem, mint az eddigi lemezeink. A súlyos diszkós alapoktól a punkos őrületen át a meghalós szerelmes számokig. Az igény mindig az, hogy olyan legyen, amilyennek mi akarjuk, semmilyen divatnak nem akarunk megfelelni. A lemezkiadás ma már szinte luxus, zenészhóbort, de mi mégis szeretnénk, hogy legyen egy album, ami kerek, egész.

HVG: A gyermekéhezés felszámolásától a környezetvédelmen át a biciklistákig számos kampányhoz csatlakozott. Hol húzza meg a határt, hogy mihez adja a nevét, az arcát?

PB: Politikai dolgokban soha nem veszek részt, leszámítva, hogy annak idején besegítettem az LMP indulásánál. Bármihez adom a nevemet, amivel egyetértek, ha segítségnyújtásról vagy fontos célról van szó. Azt látom, hogy a civil szervezetek sokat tesznek fontos dolgokért, és nagyon jó érzés nekik segíteni.

HVG: Mi a véleménye arról, hogy az ország, ahol él, kerítéssel torlaszolja el magát a menekültektől?

PB: Borzalmasan nyomaszt. Akinek van szeme, látja, és akinek van szíve, érzi, hogy miért rossz, ami ebben az országban történik. Sokkal szívesebben beszélek arról, milyen fantasztikus erőt és rengeteg pozitívumot hozott ki sokakból a menekültválság. Hihetetlen élmény volt megtapasztalni, hogyan alakultak pillanatok alatt segítőcsoportok. Hogy az elosztóközpontokban hány és hány ember dolgozott azon egész nap, hogy rendszerezze, csomagolja, kiszállítsa az adományokat. Rendkívül büszke vagyok azokra az ismerőseimre, akik a Keleti pályaudvaron menekült gyerekekkel foglalkoztak. Csodálatos volt látni, mennyien megmozdultak önerőből a jó ügyért.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Lehet, hogy ez már a kiégés? 10 jel, amiből most kiderítheti!

Lehet, hogy ez már a kiégés? 10 jel, amiből most kiderítheti!

Újabb merényletekre számítanak Srí Lankán

Újabb merényletekre számítanak Srí Lankán

Megint baja van az EU-nak azzal, ahogy a kormány az államadósságot számolja

Megint baja van az EU-nak azzal, ahogy a kormány az államadósságot számolja

Rengeteg fotónk van, de hány igazi emlékünk?

Rengeteg fotónk van, de hány igazi emlékünk?

Akár kupak is készülhet a használt pelenkákból

Akár kupak is készülhet a használt pelenkákból

Banki kiszámolós: hányan maradhatnak?

Banki kiszámolós: hányan maradhatnak?