A színésznő sok kockázatosnak látszó döntést hozott már életében, de soha nem bánt meg egyet sem. Többek között azért, mert elvből nem bán meg semmit. Hogy miért? Ezt is elmeséli.
HVG Extra Pszichológia (HVG): A felnőtt Kovács Patríciáról szerintem sokan azt gondolják, hogy igazi jó kislány lehetett gyerekként: szófogadó, kiváló tanuló. Az volt?
Kovács Patrícia (K.P.): Nagyon nem: ártatlan szemű, szőke kislányként már az elejétől nagy fejtörést okoztam a szüleimnek és a tanáraimnak. Az oviban talán még nem annyira, bár arra emlékszem, hogy mindig elöl kellett állnom a sorban, és Sári néni fogta a kezemet, vagyis inkább a csuklómat, hogy ne tudjak megszökni. De engem mégis mindenhol szerettek, mert a „rosszalkodásaimban” volt valami sármos csintalanság, én voltam a „cuki rossz kislány”, akinek azután mindig megbocsátottak. De azért nem lehetett könnyű velem, mert semmit sem csináltam meg, amit kötelezően előírtak, egyáltalán, ha erőből próbáltak elérni nálam bármit, az kudarcra volt ítélve, és nagyon nehezen tagozódtam be az iskolába. Később a szüleim átvittek az ország első hatosztályos gimnáziumába, ahol már simábban mentek a dolgok: rájöttek, hogy velem csak akkor van probléma, ha elkezdenek korlátok közé szorítani, ezért békén hagytak, elfogadták, hogy ebből a gyerekből úgyis lesz valami.
HVG: Ez miből látszott?
K.P.: Mindig nagyon tudatosan akartam dolgokat, hittem magamban, és abban is biztos voltam, hogy nem érhet baj.
HVG: Az ilyen nem egyszerű gyerekek esetében inkább az történik, hogy egy idő után a környezet teljesen kiöli belőlük ezt a hitet, lerombolja az önértékelésüket. Önnel nem ez történt?
K.P.: Nem, pedig – főleg az általános iskolában – próbálkoztak rendesen. De tudtam, hogy bár most veszekszenek velem, és kapok egy igazgatói intőt, de majd megnyerem a kerületi szavalóversenyt, és mindenki boldog lesz. Mindig akad valami, amit én jobban fogok csinálni a többieknél, és akkor büszkék lehetnek rám. Talán ezek a sikerek segítettek.
HVG: A gyerekszínészszerepek hogy jöttek?
K.P.: Könnyen tanultam szövegeket, jól mondtam verset. A szüleimnek javasolták, hogy kössék le a fölös energiáimat, vigyenek el színjátszókörbe, ezért beírattak Botka Valéria musicalszínész-iskolájába, ahova eljöttek az Operettszínházból gyerekszereplőket válogatni. Onnantól kezdve nem volt megállás, a gimnázium utolsó két évében magántanuló lettem, és csak arra játszottam, hogy legyen meg a papírom, és felvételizhessek a Színművészetire. Kizárólag ez érdekelt.
HVG: Ehhez képest csak negyedszerre vették fel. Akkor se tört el belül semmi? Nem ingott meg a hite önmagában?
K.P.: Nem igazán, bár voltak rossz pillanataim. Ráadásul mindig az utolsó körben estem ki. De közben már az Új Színház stúdiójába jártam, nagyon jó közegben voltam, ami erőt adott.
HVG: Az az időszak más szempontból is nehéz szakasza volt az életének, amiről teljes nyíltsággal szokott beszélni. Olyan dolgokról, amilyenekről az emberek 90 százaléka a közeli barátainak sem mesél. Ez tudatos döntés eredménye?
K.P.: Mindenről tudok beszélni, amin már túl vagyok. Bármilyen fájdalmamat meg tudom mutatni, miután kielemeztem, és elraktároztam valahol mélyen, egy távoli rekeszben. Nagyon fontosnak tartom, hogy reménytelennek tűnő helyzetekről is beszéljek nyilvánosan, mert meg akarom mutatni, hogy van remény, a legmélyebb gödörből is ki lehet jönni, és mindenkinek meg lehet bocsátani. Nekem is annyi mindent megbocsátottak már, annyian hittek bennem, az anyukámtól kezdve az Új Színház társulatáig, akkor is, amikor erre kevés okot adtam. Soha nem szabad „leírni” embereket, és azt gondolom, ha valakinek van valamennyi ismertsége, akkor ezekről beszélnie kell. Arról például, hogy a gyerekszínházas–gimis években nagyon súlyos mélyrepülése volt az apukámnak az alkoholizmusával, én pedig hülye álomvilágba keveredtem, sokat hazudoztam. Ebből a rossz korszakomból pont az Új Színház közege mentett meg azzal, hogy bíztak bennem. Nem hagyták, hogy elmerüljek ezekben a hazugságokban. Nélkülük ma nem beszélgetnénk, biztosan elzüllöttem volna.
Olvassa tovább Gócza Anita interjúját a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
