7 dolog, amit fontos tudni a Rorschach-teszt alkotójáról
A Rorschach-tesztet ma is évente több mint egymillió emberrel veszik fel, és olyannyira a pszichológia jelképévé vált, mint a sztetoszkóp az általános orvoslásnak. Bár tesztjéről több tízezer tanulmány készült, Hermann Rorschach életéről mindezidáig egyetlen átfogó életrajzot sem adtak ki. Ezen változtat a The Times által az év gondolatébresztő könyvének választott kötet, Damion Searls munkája.
1. „Én az emberekben akarok olvasni”
Hermann felhőtlen gyermekéveinek hamar vége szakadt, amikor 1897 nyarán édesanyja, Philippine cukorbeteg lett, és nem sokkal később meghalt. A középiskolás fiúnak hamar fel kellett nőnie, mikor ólommérgezésből eredő idegrendszeri betegséget diagnosztizáltak édesapjánál, Ulrichnál, akit 1903-ban veszített el. Miközben tehetetlenül figyelte apja betegségét és halálát, Hermannban megérlelődött a vágy, hogy orvos, mégpedig ideggyógyász legyen.
Egyetemi tanulmányai megkezdése előtt így írt: „Soha többé nem akarok pusztán csak könyveket olvasni. Én az emberekben akarok olvasni. Elmegyógyintézetben szeretnék dolgozni. Ez persze korántsem ok arra, hogy ne részesüljek teljes körű orvosi képzésben, de a természetben mégis az emberi lélek a legérdekesebb. A legnagyszerűbb dolog, amit bárki tehet, hogy a beteg lelkeket gyógyítja” – olvasható Damion Searls amerikai szakíró, fordító Rorschach ‒ A tintafoltteszt és az észlelés rejtélyei című, nemrég magyarul is kiadott könyvében.
2. „Apa és anya volt egyszerre”
Hermann születése után négy évvel világra jött húga, Anna, majd rá három évre az öccse, Paul. Anyjuk halála után apjuk, Ulrich feleségül vette Philippine egyik féltestvérét, Regina nénit, akitől újabb gyermeke született: Regineli. Egyik gyereknek sem volt egyszerű a mostohaanyjukkal, Hermann testvérei támasza is lett. Gyermekkorára visszatekintve Anna úgy emlékezett testvérére, hogy „apa és anya volt egyszerre”.
Hermann később is jó kapcsolatot ápolt testvéreivel, tanácsadó fivérként így írt Annának, amikor húga elkezdett nemi életet élni: „Felháborító módon sok férfi szexuális tárgyként tekint a nőkre. Nem tudom, mennyit gondolkodtál ezen, de remélem, hogy megforgattad a fejedben a dolgot. Mindenesetre jottányit se engedj szilárd meggyőződésedből, hogy a nő is emberi lény, aki függetlenül élhet, önállóan is fejlődhet és kiteljesítheti a személyiségét. Sőt ezt meg is kell tennie! Légy tisztában továbbá azzal is, hogy férfiak és nők között teljes egyenlőségnek kell uralkodnia! Nem a politikai tusakodásban, hanem az otthoni körben, és mindenekfelett a nemi életben.”
Máskor így okította húgát, aki nevelőnőként dolgozott Oroszországban: „A gólyakérdés a legkényesebb a gyermek életében. Neked természetesen soha nem szabad efféle dajkamesékkel traktálnod a gyermekeket!” Ehelyett azt tanácsolta, inkább mutasson a rá bízott gyerekeknek a méhek által épp megtermékenyített virágokat, egy-egy vemhes állatot, vagy nézzék végig együtt kismacskák születését. „Innen már csak egy kis lépés a téma.”
3. „A nők nem alsóbbrendűbbek a férfiaknál”
Tizennyolc éves korában Rorschach A nők emancipációja címmel beszédet mondott a diákszövetségében. Kinyilatkoztatta, hogy a nők „természetüknél fogva sem testileg, sem szellemileg vagy erkölcsileg nem alsóbbrendűbbek a férfiaknál”. A nők állítólagos pletykásságáról és locsogásáról pedig az volt a véleménye, hogy „kérdés, hogy vajon hol több a léha fecsegés, a kávés uzsonnákon vagy a kocsmákban”.
Az ifjú svájci síkra szállt a szavazati jog teljes kiterjesztése mellett, és követelte, hogy nyissák meg a nők előtt a diplomás hivatásokat, különösen az orvoslást, hiszen „az asszonyok is szívesebben tárnák fel nyavalyáikat a saját nemük képviselői előtt”. Míg kortársai, Freud a „miénktől” eltérő lelkületű teremtményeknek tekintette a nőket, Jung pedig azt hangoztatta, hogy a nők inkább az érzelmek, mint az értelem szavára hallgatnak és a ház körüli dolgok érdeklik őket, addig Rorschach nem osztotta ezeket az előítéleteket.
4. „Oroszhon lesz a legszabadabb ország a földkerekségen”
Egyetemi tanulmányai megkezdése előtt Rorschach két hónapot Dijonban töltött, hogy franciatudását fejlessze. Az orosz írók hatására oroszok társaságát kereste, akik lenyűgözték. Úgy vélte, „még megérjük, hogy Oroszhon lesz a legszabadabb ország a földkerekségen. Szabadabb még a mi Svájcunknál is.” Oroszul kezdett tanulni, és két év alatt elsajátította a nyelvet. Egyetemi évei alatt sok időt töltött a városban élő külföldiek társaságában. Zürich tele volt oroszokkal, a több mint ezer egyetemi hallgató mintegy fele külföldi volt.
1906 nyarán megismerkedett az orosz Olga Vasziljevna Stempelinnel, és 1908 elejére már egy pár voltak. Rorschach számára a hat évvel idősebb Olga testesítette meg az elképzelést, amelyet Oroszországról alkotott. „Megtanultam szeretni az orosz embereket, ellentmondásos szellemiségüket és szívből fakadó érzéseiket. Irigylem áradó jókedvüket, és azt, hogy képesek sírni, ha szomorúak. Vajon eljön-e az idő, amikor a mediterrán népek azon képessége, hogy átlássák és alakítsák, egybeforr a germán népek tehetségével, hogy elgondolják a világot, és a szlávokéval, hogy átérezzék azt?”
Ám 1909-es utazása Oroszországban szertefoszlatta regényes elképzeléseit. Döbbenten tapasztalta, hogy Otto Weininger Nem és jellem című, Magyarországon is kiadott, nőgyűlölő könyve ott óriási siker lett. Megcsappant a lelkesedése Olga szülőhazája iránt, így írt: „Valóban igaz és megváltoztathatatlannak tűnik, hogy a nyugati népek a kultúra sokkal magasabb fokát képviselik”, mint Oroszország „félig ázsiai” hordái.
5. „Ma búcsút rendeztek a betegeknek”
Hermann igen tevékeny ifjú volt. Nagy műveltségű középiskolai rajz- és festészettanár apja, Ulrich lepkevadászatra vitte gyermekeit, felolvasott nekik, megtanította a virágok és a fák nevét, a város épületeinek és díszkútjainak történetét mesélte nekik. Hermann emellett remekül korcsolyázott, és nagy szánkózásokat rendezett. Gyermekkorától tehetségesen rajzolt, és kipróbálta magát a fafaragásban, a regény- és színdarabírásban is.
Később, felnőttkorában is igen aktív volt. Ahogy egyik főnöke, a Münsterlingeni Klinika igazgatója összefoglalta: „Ilyen mennyiségű tudományos munka három röpke esztendő alatt egyszerűen elképesztő, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Rorschach időközben számos könyvről írt kritikát, terjedelmes kórtörténeteket állított össze, rengeteg energiát fektetett a pácienseknek szánt események megszervezésébe, humoros dalokat és versikéket fabrikált a farsangi mulatságra, gondozott egy majmot, kuglizni járt a faluba és végül, de nem utolsósorban letett az asztalra egy tobozmirigy-daganatos betegről írt precíz tudományos monográfiát, amelyhez a Zürichi Agykutató Intézetben mikroszkóp alatt vizsgált tumorokat a szabadsága idején.”
Emellett szenvedélyesen fényképezett, a svájci szekták tevékenységét kutatta, és az irodalmi kalandoktól sem riadt vissza: lefordította Leonyid Nyikolajevics Andrejev A gondolat (Miszl) című novelláját. A klinikán szervezett színdarabokhoz ő maga tervezte és készítette el a díszleteket, gyermekeinek pedig komplett bababútort barkácsolt.
6. „Anélkül szabadult ki az ölelésükből, hogy érzéseiket megsértette volna”
Akik ismerték Rorschachot, egybehangzóan állították, hogy kiváló érzékkel teremtett kapcsolatot a betegeivel. Utat talált ahhoz is, hogy közel kerüljön a szkizofrén páciensekhez. Gyakran látta el a betegeit művészeti kellékekkel, ceruzával, papírral és gyurmával.
Ő maga pedig fényképeket vagy rajzokat készített pácienseiről, hisz a látás és megfigyelés révén értelmezte a jelenségeket. A betegek örömmel pózoltak a kamera előtt, Rorschach pedig kis könyvecskékbe kötötte a képeket a diagnózis szerint. Rajzain olyan élethűen megörökítette egy-egy páciens jellegzetes gesztusait, hogy a rajz alapján még évtizedekkel később is fel lehetett ismerni az illetőt.
A jóképű orvosért sok hölgybeteg bomlott. Rorschach anélkül szabadult ki az ölelésükből, hogy érzéseiket megsértette volna. Megfogta a páciens kezét, elterelte a figyelmét, majd óvatosan lefejtette magáról a karjait.
7. „A család élete korántsem volt mindig felhőtlen”
Hermann és Olga ‒ vagy ahogy Hermann hívta, Lola ‒ 1910-ben házasodtak össze Zürichben. Ahogy egyik szomszédjuk utóbb emlékezett: Rorschachék házassága „nagyon, de nagyon viharosan zajlott”. A külvilág impulzív és uralkodó asszonynak látta Olgát, Hermann azonban szerette ezeket a vonásait is. Hermann eszményítette a házasságát, úgy gondolta, Olga mutatta meg neki a világot, és ő tanította meg, hogyan érdemes élni. Míg Rorschach kordában tartotta az érzelmeit, Olga bőségesen szolgált érzelemkitörésekkel. Veszekedéseik során tányérokat és csészéket hajigált, konyhájuk falát állandóan kávéfoltok pettyezték.
Két gyermekük született: Lisa és Wadim. Rorschach mindenféle javakkal elárasztotta őket, amelyeket magától rendszerint megtagadott: a ruházkodásra nem adott, italra sem költött, egyetlen bűne a cigaretta volt. Játékokat, képeskönyveket készített gyermekeinek. Lisa később felidézte, hogy apja egyszer rajzolt neki egy gyümölcsöt, amely annyira élethűen festett, hogy a kislány addig nyalogatta, míg a vonalak össze nem mosódtak.
Unokatestvére „csodás apaként” emlékezett Hermannra, aki „igazán sokat segített a gyerekek nevelésében, szinte többet tett értük, mint az anyjuk”. Rorschach azonban nem láthatta felnőni gyermekeit, 37 évesen, perforált vakbél okozta hashártyagyulladásban vesztette életét. Olga sosem házasodott újra.
Tanács Eszter
A Rorschach-könyvről itt talál infókat.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a bizonytalan jövőre való felkészüléssel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
