A boldog gyerek haragudhat, ha dühösnek érzi magát

Ha megszületik a baba, mindenki azt kérdezi a szülőktől, hogy jó baba-e, végigalussza-e az éjszakát, nem sírós-e. Itt kezdődik a szülők frusztrálása és frusztráltsága, hogy ha az újszülött sír, éjszaka sokszor ébred, akkor ő nem „jó baba”.

Minden ember meghatározott temperamentummal érkezik a világra, ugyanannak a szülőnek lehet csendes, békés, óvatos és túlpörgésre hajlamos, könnyen dühbe guruló gyereke. Minden kicsi másképp reagál az ingerekre, ennek semmi köze a boldogságukhoz. Veszekedésre hajlamosabb, határfeszegető gyerek is lehet ugyanolyan boldog, mint nyugodt társa.

Akit elfogadnak

Boldog gyerek nem abból lesz, aki soha nem „problémázik”, aki soha semmi vizet nem zavar. Boldog gyerek abból lesz, akit a saját temperamentumával együtt fogadnak el és szeretnek. Akinek megengedik, hogy kifejezze az érzéseit. Sírhat, amikor szomorú, kifejezheti a csalódottságát, és haragudhat, amikor dühösnek érzi magát.

Autentikus, emberi érzés

A haragtól talán még a szomorúságnál is jobban félünk. Sok szülőnél látni, hogy a gyerek haragjától vagy megijed, vagy azonnal dühbe gurul, és csúnya viselkedésnek titulálja a harag mindenféle megnyilvánulását. Pedig a haraggal az égvilágon semmi probléma nincsen. Teljesen autentikus, emberi érzés.

Mégis hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, mintha csak a rossz emberek éreznének ilyet, mintha valami szégyenteljes érzés lenne, és épp emiatt sajnos ez a gyerekhez való hozzáállásban is érződik. Pedig a harag segít az önkifejezésben, segít jelezni, hogy mi jó a gyereknek és mi nem. A harag segítségével jelezheti a határait. Az indulat, ha kezelni tudjuk, építő és erősítő jellegű is lehet.

Nem bánthat

A gyereknevelésben véletlenül sem lenne szabad arra törekedni, hogy a harag érzését letiltsuk, sokkal inkább arra, hogy a helyes mederbe tereljük, hogy megtanítsuk kezelni az indulatokat. Az első és legfontosabb alapszabály, hogy a gyerek nem bánthat mást, nem üthet, rúghat, haraphat, nem okozhat fizikai fájdalmat. Bántani nem oké, haragudni viszont igen.

Ha egy dühöngő gyereknek hagyjuk, hogy fájdalmat okozzon a dühe kifejezéséül, mert félünk a haragjától, akkor egyre több és változatosabb helyzetben fog előtörni az indulata. Viszont nem fogja úgy érezni, hogy értik és megértik a problémáját, mert azzal, hogy miért és kire haragszik, nem foglalkozik senki.

Olvassa tovább Sebestyén Eszter gyermekpszichológus írását a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

A következő HVG Extra Pszichológia Szalonban a fenti kérdésekről is beszélgetünk majd február 10-én. További infók itt.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.