Olykor valószínűleg mindannyiunkkal megtörténik, hogy elveszítjük az emberbe, az általa létrehozott világba vetett hitünket és bizalmunkat. A belőlünk fakadó okok változatosak lehetnek. Ám pillanatnyi vagy akár tartósabb megingásunkban külső tényezők is közrejátszhatnak, hiszen jeles gondolkodók vagy a napi híreket és a közösségi média oldalait megtöltő információk mintha mind az ember sötét oldalára és pusztító hajlamára adnának bizonyítékot.

Természetesen vannak pesszimista embertársaink, akik minden helyzetben a rosszat veszik észre, majd önbeteljesítő jóslatként a rosszat megélve visszaigazolva látják megelőlegezett bizalmatlanságukat. Az viszont több mint gyanús, hogy noha léteznek szép számmal, alig-alig találunk bizakodásra okot adó sztorikat. Pedig úgy kell nekünk egy mosoly, egy optimista mondat, a bizalom szinte tapintható megélése, mint hosszútávfutónak a következő frissítőpont.

Frissítőpont a rengetegben

Az alapvető kérdés még mindig az, hogy az embert a jóság és az arra törekvés vezeti-e a mindennapjaiban és a történelem idővonalán, vagy született gazemberről van szó, akihez a viszonyulásunkat is ennek megfelelően kell meghatároznunk.

Az emberiség idáig bemutatott produkciója alapján az utóbbi narratíva látszik uralkodónak, elnyomva azok hangját, akik szerint az olykor erkölcstelen dolgokat is cselekvő emberben sokkal inkább a megismerés és a kapcsolódás vágya, az empátia, a barátság érzése dolgozik. Viszont óriási szabadságot ad számunkra, hogy a „rossz ember” teóriáját nem kell igazságként elfogadnunk.

Óriási szerencsénk, hogy minél kitartóbbak vagyunk, annál biztosabban érjük el azt a bizonyos frissítőpontot a rengetegben. Napjaink egyik ilyen frissítőpontját egy fiatal holland történész, Rutger Bregman állította fel nemrég magyarul is megjelent, Emberiség című könyvével.

A rossz ember mint hibás kiindulópont

Rutger Bregman nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy meghackelje a történelem egyik legmélyebben gyökeredző és legkárosabb alaptézisét. Az „ember eredendően bűnös” narratíváját, akit tetteiben a félelem és az önző érdek vezérel. Az emberek nem tudnak jól élni a szabadsággal, és kontroll nélkül ízekre tépik egymást – hangzik bővebben a narratíva.

A Frans De Waal holland etológus által megfogalmazott mázelmélet szerint a civilizáltság csupán vékony máz, ami a legkisebb behatásra is megrepedezik és lehull az emberről. Mindez megjelenik egyes vallásokban és a filozófia területein is, a közgazdaságtan alapját pedig az önző ember világképe szolgáltatta.

De ez a prekoncepciókon és személyes meggyőződéseken alapuló embertípus volt a főszereplő a múlt század nagy pszichológiai kísérleteiben éppen úgy, ahogyan a kriminológia, a rendvédelem és a büntetésvégrehajtás területeit is meghatározta.

Megértés és bizalom

Pedig nem volt ez mindig így. A tízezer évvel ezelőtti nomád ember eszköztárának alapja a gyanakvással ellentétben a megismerés vágya, a megértés és a bizalom volt, s csak a legvégső esetben alakult ki az éppen ezek hiányából fakadó erőszak – állítja Bregman.

A letelepedés – vagyis az elkerítés, a tulajdon és a „vezetők” felemelkedése – előtt egy embertársunknak akár ezer ismerőse is lehetett, szabadon választhatott csoportot. Fokozatosan megjelent a „mi” és az „ők”, és ezzel együtt a háborúk, a valóban hataloméhes vezetők pedig – ha nem is olyan profin, mint az utóbbi száz évben és napjainkban – igazán jól keverték a lapokat.

Aztán a későbbi évszázadok során a „rossz ember” teóriája egyre inkább alakot öltött többek között Niccolo Machiavelli A fejedelem című hatalomtechnikai alapvetésében, Thomas Hobbes filozófus Leviatánjában, vagy Adam Smith közgazdász „önző ember” téziseiben is.

Nem csupán megjelentek, hanem uralkodóvá válva alapvetően határozták meg a törvények szellemiségét, az állam és az intézményrendszerek működését, és ezen keresztül az emberek érzelemvilágát és mindennapjait is. Így vált a bizalmatlanság, a gyanakvás és a büntetéstől való félelem az emberiség alapélményévé és meghatározó működési elvévé, ami gyakorlatilag tetten érhető már a reggeli kávénk mellett görgetett hírfolyamban is.

Olvassa tovább Lippai Roland cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a hála, a bizalom és a remény érzéseivel foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.