Miért hiszünk az ezotériában?

A pszichológia talán egyik legfontosabb és legérdekesebb kérdése, hogy az emberek miben hisznek, illetve mit fogadnak el igazságként. Ezt a kérdést a szociálpszichológusok, a személyiségpszichológusok, az észlelés és a gondolkodás kutatói, és még sokan mások próbálták megválaszolni az elmúlt évtizedekben.

A kutatások eredményeképpen világossá vált, hogy bizony rengeteg hamis elképzelésünk van a világról. Hajlamosak vagyunk olyasmit is igazságként elfogadni, amire semmiféle bizonyítékunk nincsen, sőt, ellentmond a világról szóló tudásunknak.

Míg a valóság torzításait a pszichológia kezdetén meglehetősen negatív, a hatékony alkalmazkodást gátló jelenségként értelmezték, ma már sokkal árnyaltabban közelítünk ehhez a kérdéshez. Kiderült ugyanis, hogy sokszor nagyon is hasznos számunkra, ha bizonyos illúziókkal élünk a világgal és saját magunkkal kapcsolatban. Sőt, egyes elméleti keretek között az úgynevezett valóság kérdése is viszonylagossá vált.

Ma már tudjuk, hogy a szociális, az ideológiai vagy az érzelmi valóság konstruált, sokszor személyes, kollektív vagy egyéb motivációk által formált. Átszínezik azt az érzelmi beállítódások, az előzetes várakozások és sémák, de az is, hogy egy adott közösség mit fogad el valóságként, és mit nem.

Patológia vagy a személyiségfejlesztés eszköze?

Rendelje meg online!

HVG Extra Pszichológia

Mindezek miatt nem lehet egyszerű választ adni arra a kérdésre, hogy miért is hiszünk az ezotériában. Ezzel együtt szép számmal születtek elméletek arra vonatkozóan, hogy mi teszi fogékonnyá az embert az ezoterikus tanok iránt; egyesek szerint a gondolkodás stílusa, például az analitikus gondolkodás hiánya.

Mások érzelmi tényezőket azonosítottak, mint például a halálfélelem csillapításának igényét, vagy azt a vágyat, hogy az életünket jelentéssel telinek és értelmesnek éljük meg. Megint mások a kontroll és a narcisztikus szükségletek kielégítésének lehetőségét fedezik fel az ezoterikus tanokban.

Egyes kutatók rendellenességnek, sőt patológiának tekintik az olyan ezoterikus tanok elfogadását, mint például az energiával gyógyítás vagy a kapcsolatfelvétel lehetősége a szellemvilággal. Vannak azonban, akik jóval megengedőbbek, és „csupán” csökkent színvonalú kognitív képességeket, alacsonyabb szintű képzettséget vagy speciális szociális hatásokat feltételeznek.

Egyre többen foglalnak állást azonban amellett is, hogy nem tekinthető érzelmi vagy funkcionális zavarnak a hit az ezotériában, hanem az az emberi működés természetes, sőt sok esetben adaptív velejárója. Segíthet például abban, hogy egy csoport tagjai jobban elköteleződhessenek egymás mellett, és így nagyobb fokú társas támogatást élvezzenek. Az ezoterikus gyakorlatok időnként az önismeret és az önfejlesztés szolgálatába is állíthatók, támogathatják például a megküzdést a testi betegségekkel vagy a pszichológiai traumákkal.

Olvassa tovább Gyimesi Júlia pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.