Mindenki tudja, milyen fontos a megfelelő időzítés. Mégis, mi minden akadályoz minket, hogy időben cselekedjünk? Miért maradunk például túl sokáig a rossz párkapcsolatban, ha nem érezzük jól magunkat? És miért lépünk ki túl korán az olyan viszonyból, aminek még időt kellene adnunk, hogy kibontakozhasson?
Dalma és Róbert tíz éve házasok. Kapcsolatuk kezdetén minden tökéletesnek tűnt: hasonló volt az érdeklődési körük, esténként hosszan beszélgettek egymással, és mély érzelmi elköteleződés jellemezte őket. A házasságuk kezdetén el sem tudták volna képzelni, hogy a kapcsolatuk válságba kerülhet.
Az évek múlásával ez azonban fokozatosan kiüresedett. Megszülettek a gyerekek, és Dalma egyre inkább úgy érezte, Róbert nem támogatja őt a mindennapi teendőkben, nem vesz részt aktívan a családi életben. Róbert ezzel szemben azt tapasztalta, hogy a felesége túlságosan kritikus és túl sok elvárást fogalmaz meg vele szemben. Úgy érezte, bármit tesz, nem tud megfelelni Dalmának.
A feszültség, a veszekedések mindennapossá váltak. Mindezek ellenére egyikük sem tudta magát rávenni, hogy kilépjen a házasságból. A párterápia sajnos nem hozott változást. A barátaik és a családtagjaik többször is javasolták nekik, hogy fontolják meg a válást, mivel a jelenlegi helyzet csak fájdalmat és szenvedést okoz mindkettőjüknek és a gyerekeknek is.
Belső erőforrások elvesztése
Amikor túl sokáig maradunk nem működő párkapcsolatban, gyakran elveszítjük a hozzáférést a belső erőforrásainkhoz. Vajon miért nem képes Dalma vagy akár Róbert döntést hozni? Miért fordítanak még több időt és energiát olyan házasságba, amely számukra már régóta gyötrelmes?
Az egyik leggyakoribb ok a félelem az ismeretlentől. A nő talán retteg a gondolattól, hogy tíz év után újra egyedül maradjon, annak ellenére, hogy így is magányos, és sem valódi segítséget, sem pedig érzelmi támogatást nem kap a férfitől. Noha Róbert úgy érzi, a felesége irreális elvárásokat támaszt vele szemben, ez a helyzet már ismerős neki.
Az ismeretlentől való félelmen túl ok lehet az önbizalomhiány is. Hogyan boldogulok majd a másik nélkül? Találok-e valakit az életem során, aki valóban szeret, megbecsül, és elfogad olyannak, amilyen vagyok?
A harmadik tényező a remény. „Talán a jövőben minden máshogy lesz, és végre megtaláljuk a közös nevezőt!” Természetesen a remény fontos megtartó erő a párkapcsolatban, ugyanakkor visszatartó erő is olyan esetekben, amikor racionálisan nézve nem sok esély van a megmentésére.
Érdekli a többi ok és a megoldás? Olvassa tovább Harmat László pszichológus, egyetemi docens cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a jelenléttel, a figyelemmel foglalkozunk.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Zippert a szélsőjobboldali AUR párt köreiből bízták meg a feladattal.
