Mi kell ahhoz, hogy képviselni tudjuk magunkat a világban, a munkahelyünkön? Hogy ne érezzük magunkat elnyomva, hanem elérhessük a céljainkat, vágyainkat a közösségben? Bőhm Kornél kommunikációs tanácsadót kérdeztük közelgő előadása kapcsán. Öt kérdés – öt válasz.
Amikor kapcsolatban élünk, tükröző tükrök vagyunk egymással szemben állva, egy labirintus végtelen hosszú folyosóján. Amikor kapcsolatban élünk, egymás lelkét, ezt a veszélyes dzsungelt is be akarjuk járni.
Oravecz Lizankáról téves diagnózisok hosszú sora után felnőttként derült ki, hogy autista. Egyből érthetőbbé vált az összes „furcsasága”. Hihetetlen erő kellett ahhoz, hogy felálljon mindazok után, ami vele történt. De sikerült, és ez erőt-utat mutathat másoknak is.
Magyarországon mintegy százezer autista él, de sokaknál nem ismerjük fel ezt a fejlődési zavart. Talán legnehezebb helyzetben azok vannak, akiknek kifejezetten jók a verbális és intellektuális képességeik, hiszen az ő esetükben a többség nem érti, hogy akkor miért viselkednek olyan furán. Mit tehet egy iskola, munkahely az érdekükben? Hogy működik az autistáknál a párkapcsolat? Mennyire befolyásolja az autizmus kialakulását az egyre zaklatottabb világunk? Interjú Őszi Tamásné autizmusszakértővel.
A filozófia nagy kérdése, hogy kik vagyunk, immár kiegészül azzal, hogy kikkel állunk kapcsolatban. Évmilliók óta élünk hálózatokban. Viszonyainkba ágyazottságunk azt jelenti, hogy együtt kell működnünk társainkkal, és bár befolyásolnak bennünket, mi is befolyásoljuk őket.
A szexbeszéd nagyon érzékeny terület, ahol akár egy életre megbánthatjuk a másikat. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus írása.
E négy egyszerűsítéssel összességében a „Többet! Gyorsabban! Hamarabb!” társadalmi nyomás ellen védekezhetnek a szülők.
Ha esetleg azzal nyugtatná magát, hogy csak szenvedélyesebb típus, mint mások.
Már egészen kis korunkban megtanuljuk a stigmatizációt.
Nem kellenek nagy csodák, a kicsikkel is beérjük, és néha a kicsik is nagyok.
A pszichológusok régóta tudják, miért is szeretünk a sikeres csoporthoz tartozni.
Párkapcsolatainkban rendszerint újraélünk nem tudatos, korai életkorunkban elfojtott késztetéseket, érzelmi sérüléseket, amelyekhez partnerünknek nem sok köze van. A harmóniához vezető út első lépése, hogy mindketten szembenézzünk gyermekkorunkból hozott pozitív és negatív élményeinkkel. L. Stipkovits Erika pszichológus írása.
