1. Szelektáljunk a játékok közt!

Érvényesítsük a kevesebb több alapelvét a játékok számában és komplexitásában. Az úgynevezett fejlesztőjátékok – paradox módon – nem a fejlődést szolgálják, hanem épp ellenkezőleg: gátolják a kreativitást és az önállóságot. A legegyszerűbb játékszerek a legjobbak, ugyanis abba „láthat bele” a legtöbbet a gyerek. Egy fakanál lehet sétabot és emberke két egymást követő játékban, a folyóparton felszedett kaviccsal kacsázni lehet, de otthon játszhatjuk azt, hogy pénzérme. Ha a gyerek kevesebb komplexitással találkozik, nő az érdeklődése, ez pedig a figyelem erejét fejleszti.

2. Legyenek szokásaink!

Szokásaink adják meg a biztonság érzését. A ritmusban rejlő állandóság bizalmat teremt a gyerekben, mert elhiszi, hogy a világ kiszámítható hely. A rendszeres étkezési és alvásidő betartása, a heti étrend kialakítása nem tűnik nagy dolognak, de ezek az apró, biztonságot adó szokások sokkal fontosabbak, mint az egyszeri nagy, élményekkel kecsegtető események. A közösen végzett tevékenységek számának gyarapodásával együtt erősödik a kötődés, nő a családi „éntudat”.

Az élet szépsége

Shutterstock

3. Lassítsuk a tempót!

A családi élet menetrendjének egyszerűsítésével azt célozzuk meg, hogy a gyereknek legyen betáblázatlan ideje játszani és álmodozni. A látszólagos semmittevésben van idő megélni a mélyebb érzéseket, elfogadni az élet átlagos szépségét, csak így alakulhat ki a belülről fakadó érdeklődés. Akinek állandóan felkínálnak valamit, hogy ne unatkozzon, akit sürgetnek, akit „fejlesztenek”, felnőtt korában kisebb eséllyel találja meg az élet természetes örömeit.

4. Szűrjük ki a felnőtt világot!

Lehet, hogy gyerekünk „okosabb” lesz, ha hall a globális felmelegedésről, de kiegyensúlyozottabb biztos nem. A gyerekünk nem kis felnőtt. Ha erős érzelmei támadnak – dühös, sértett vagy szomorú –, leggyakrabban cselekvéssel rendezi a dolgot: elhajítja vagy felveszi a maciját, leül rajzolni vagy gödröt ás a homokban. Nem kell sürgetni a tudatosságot, amivel az érzelmeket címkézzük. Ha például azt látjuk, hogy lógatja az orrát, ne kezdjük el magyarázni, hogy mit érez, mert így csak a mi fogalmainkat veszi át, és nem fejleszti ki saját érzelmi intelligenciáját. Egy nagy ölelés a legtöbb esetben többet mond minden szónál.

(Forrás: Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor, Kulcslyuk Kiadó, 2013.)

Megyeri Zsuzsanna pszichológus

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.