Nelli kezdetben nagyon szerencsésnek érezte magát. Férje, Zsolt szinte a tenyerén hordozta őt. Rengeteget dolgozott, hogy mindent megteremtsen kettejük számára, ajándékokkal halmozta el Nellit, és hozta-vitte a nőt. Barátnői furcsállották, hogy a férfi „kicsilánynak” szólítja Nellit, ám az asszony leintette őket. Csak akkor kezdte kényelmetlenül érezni magát, amikor Zsolt egyre többet kritizálta őt „költekezése” miatt, saját kezébe vette a családi kasszát, majd kedvesen felajánlotta, ezentúl bejelenti ő Nellit a fodrászhoz, és talán az sem lenne baj, ha az ő kicsikéje felmondana a munkahelyén, hiszen ő eddig is gondoskodott róla.

Anya, apa vagy társ?

Bizonyára mindenki ismer olyan párokat, ahol az egyik túlzásba viszi a gondoskodást, megtesz társa helyett olyan dolgokat, amelyeket egy anya vagy apa tesz meg kicsi gyermekének. Az ilyen férfi vagy nő tulajdonképpen képtelen arra, hogy igazi társa legyen párjának, inkább szülőként viselkedik, és saját magát sem nőnek vagy férfinek, hanem apának vagy anyának érzi a párkapcsolatban. Viselkedésének gyökerei gyermekkorában keresendők, amikor túl korán kellett felelősséget vállalnia, a gondoskodó felnőtt szerepébe kényszerült, mert neki „szülősítő” szülei voltak. Minden zsák megtalálja a maga foltját: az ilyen férfi vagy nő gyakran (tudattalanul) olyan társat választ, aki viszont jófej szülő gyermekeként nőtt fel. A jófej szülő gyerekénél előfordul, hogy mivel nem volt anyja, apja, csak „barátja”, így tudattalanul gyermekkori hiányait pótolva anyát, apát keres magának társként, ahogyan Nelli is tette.

Anya, apa vagy haver?

A jófej anya, apa nem szülői szerepben van, hanem azzal akar imponálni a gyermekének, hogy nem vállalja a szabályalkotó, időnként korlátozó, határozott irányt mutató szülői szerepet, nem vállal felelősséget, inkább barátként viselkedik vele. Gyermekként ki nem elégített gondoskodás, vigasztalás vagy játék iránti igényét gyermekével, és nem társával vagy egy másik felnőttel akarja biztosítani. A jófej szülő retteg attól, hogy szülői szerepében esetleg megismételje saját gyermekkorában, a túl szigorú nevelési módszerek miatt elszenvedett sérüléseit, ezért semmire sem mond nemet, rendkívül engedékeny, és nem szab korlátokat a gyereknek.

Gyakori az is, hogy a szülő egyedül marad (akár házasságban, akár válás után), és magányossága kompenzálásaként partnereként kezeli gyermekét. Természetesen jót akar, ám sokat is árt. Ha a határok elmosódnak szülő és gyerek közt, egészségtelen „összegabalyodás”, egymás életébe belefolyás a jellemző. A szülő-gyerek viszony átrendeződik, megszűnik a felnőtt tapasztaltság, a bölcsesség jogán létrejövő „alá-fölé” rendeltség, a szülő és a gyerek egyenlővé válik, mint a barátok. A gyerek érzi a szülő szeretetét, és egy ideig – jellemzően a kamaszkorig – még élvezheti is a jófej szülő „lazaságát”, ám a határok nyújtotta biztonságérzet hiánya is jelen van. És ha nem kellett másokhoz, szabályokhoz igazodnia, miközben önállósága, problémamegoldó képessége sem tudott kellően fejlődni, nehezen válik le barát szülőjéről – felnőttként is hozzá, az ő véleményéhez méri magát, és társát.

„Ki a legjobb barátod?” – avagy a jófej szülő játszmái

Jellemző, hogy a jófej szülő kezdetben gyermeke párjával is jófejként viselkedik, neki is barátja lesz, ám a kapcsolat komolyabbra fordulásával rivalizálásba kezd. Gyermekének házassága – főleg, ha társa kezdeményezésére távolra is költözik – olyan érzés számára, mintha a legjobb barátja/barátnője elárulta volna őt. Tehetetlenségében folyton bántja, kritizálja, vagy látványosan semmibe veszi a „rivális barátot/barátnőt”, mivel nemcsak gyermekét, de egy barátot is elveszít ilyenkor. A harcot egyébként gyakran a jófej szülő felnőtt gyereke generálja azzal, hogy nem foglal egyértelműen állást párja mellett, és tudattalanul szülőjével méri össze a párját. E harcban mindenki sérül. A fiatal nem képes felvállalni, és szülője felé is demonstrálni: számára már a társa az első, a legfontosabb, társa pedig másodrendűnek érzi magát a kapcsolatban. Persze a jófej szülő sem lehet maradéktalanul elégedett, hiszen számára az eredeti felállás lenne az ideális: ismét fiatalnak érezni magát egy fiatal barát/barátnő oldalán.

Apák kulcsszerepben

Az említett „áskálódást” a jófej anyákra tartjuk jellemzőknek, akik lányuk „legjobb barátnői”, ám az apák is viselkedhetnek jófejként. A barát, jófej apa nem frusztrálja a fiát, és nem állít elé leküzdendő akadályokat, átlépni való határokat, ugyanakkor nem biztosítja számára az apai védelmet, biztonságot sem. Ez akár azzal az eredménnyel is járhat, hogy a felnőtt gyermek hajlamossá válhat az érzelemmentes szexre, vagy éppen a túlhajtott szexualitásra, mert az érzelmeket és a szexualitást el tudja egymástól választani. És ez nem csupán akkor fordulhat elő, ha (mondjuk válás miatt) az apa fizikailag is távol kerül gyermekétől. Szakemberek szerint, ha az apa fizikailag ugyan jelen van, de érzelmileg nem, illetve nem támaszt követelményeket, nem ad támogatást, az is olyan irányba tereli a gyermek lelki fejlődését, mely magában rejti a szex- vagy drogfüggőség, illetve bármilyen függőség veszélyét.

Barátságban – önmagunkkal

Gyermekként akármennyire élveztük is jófej szülőnk lazaságát, felnőttként gyakran megfizetjük az árát. Például ha beszólunk a főnökünknek, hiszen nem igazán tudjuk tisztelni a tekintélyt, ha nem tudunk kontrollt tartani, ha társunk esetleg követelőzőnek, önzőnek érez minket, ha kevés önbizalommal rendelkezünk, mert gyermekként nem tettünk elvárt erőfeszítéseket… Ilyenkor persze a legkönnyebb a szüleinket hibáztatni, de emlékeztessük inkább magunkat arra, mennyi jót kaptunk tőlük. Felnőttként már saját magunk vagyunk felelősek viselkedésünkért, így igyekezzünk figyelembe venni mások szempontjait, gondoljuk át, számukra mit jelenthet egy-egy esemény, konfliktus.

Párkapcsolati problémáink kezelésekor először is fogadjuk el, hogy jófej szülőnk mindig erős késztetést érez arra, hogy versenyre keljen szeretetünkért, és előfordulhat, hogy eleve vetélytársként kezeli társunkat. Ez a viselkedés nem társunknak szól, és nem is minket értékel le. Ne vegyünk részt a szeretetünkért folytatott rivalizálásban. Kellő önismerettel és önfegyelemmel elkerülhetjük, hogy játszmákban vagy manipulációval kihasználjuk társunk és jófej szülőnk vetélkedését, vagy megerősítsük őket viselkedésükben. Ha a változásért dolgozunk, azt nem csak önmagunk és párkapcsolatunk érdekében tesszük: gyermekeink boldogulásáért és kiegyensúlyozottságáért határozottsággal, és a határok betartatásával tehetünk a legtöbbet.

A cikksorozat első része itt olvasható, mely a mártírszülő típust mutatja be. A második rész pedig a borostyánszülő típust.

L. Stipkovits Erika klinikai és mentálhigiéniás szakpszichológus, hipnoterapeuta harmadik, Szeretettel sebezve – Szülőkről felnőtt gyerekeknek című könyve a napokban jelent meg a HVG Könyvkiadónál. L. Stipkovits Erikával személyesen is találkozhat országszerte a könyvbemutató előadásokon, többek között Budapesten, december 3-án.

Hasonló témájú írásokat a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában is olvashat, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!