Kevin Costner Kezdetben bizakodott © AP

Az örök álmodozó színész egy olajat a víztől elválasztó centrifuga elkészítésének az ötletét finanszírozta először, egy ökológiai katasztrófa hatására, még 1989 márciusában. Egy olajszállító anyahajó zátonyra futott Alaszkában, és több tízmillió liter olaj ömlött az óceánba. A 700 négyzetkilométernyi területen kihalt az élővilág nagy része, teknősök, halak és a tengeri madarak. Costner akkor figyelemmel kísérte a katasztrófa enyhítésére alkalmazott módszereket, és meglepődött, milyen primitív, lassú és hatástalan módszerekkel próbálják az olajat eltávolítani a tengervízből.

A sztár úgy érezte, muszáj valamit tennie. Cége, a CINC, komoly összeggel támogatott egy elgondolást, amelyben megpróbálták kikísérletezni, hogy az ipar más területein már használt, folyékony alkotóelemeket szétválasztó centrifugát használni lehessen az olajnak a tengervízből való kinyerésére.

Sajnos az eljárás, amely remekül működött a laboratóriumokban, használhatatlan maradt, mert a fizikai elvek nem azonos módon működnek különböző környezeti körülmények között.

„Sokan kérdezték, minek pazarlok pénzt olyan kísérletekre, amelyek hét-nyolc éve nem hoztak eredményt. Engem nem a pénz érdekel, inkább a siker; nagyszerű, ha kisül a dologból valami. Az emberiség akkora kuplerájt csinál maga körül, hogy úgy gondoltam, rászánok valamennyit ennek a feltakarításara”- meséli Costner.

Costner másik projektje a Waterworld című film főszerepe után jött, ami a globális felmelegedésről szólt (és megbukott a kritikusoknál). A sztár érdeklődését felkeltette egy lendkerekes elem, ami mágneses alapon négyszer több energiát volt képes tárolni, mint a jelenleg használt elemek. A kutatók azt állították, ennek az elemfajtának az élettartama is hosszabb más energiatároló egységeknél, ezért a NASA már használta az ötlet változatait, amikor Costner és bátyja a kis gondolatot ismét nagyra akarta váltani, és szeretett volna egy olyan hétköznapi verziót kikísérletezni, amely felváltaná a jelenlegi környezetszennyező energia-előállító és -tároló módszereket.

A több cég által is elutasított kutatói vállalkozást így Costner felkarolta, milliókat fektetve Jack Bitterly kutató 16 fős csapatának fenntartásába. Erről a kutató így nyilatkozott 2000-ben a Wired című tudományos magazinnak : „Kevin Costner a cégnek olyan volt, mintha nyertünk volna a lottón”.

Legalábbis egy darabig, mert sajnos ez a projekt sem igazolta Costner számításait, és a vállalat kénytelen volt lehúzni a rolót. „Semmit nem tudok felmutatni a befektetett milliókból. A legtöbb ember biztosan meghalna, ha akár ezer vagy százezer dollárt vesztene egy vállalkozásban, én 40 milliónál is többet veszítettem. Lehet hogy talán nem a legeléselméjűbb üzletember vagyok a világon, hanem inkább csak álmodozom?” - morfondírozott Costner a balsiker után.

Nos, az eredmények mindenesetre azt mutatják, ha máskor nem is, a matematika- és kémiaórákon Kevin Costner minden bizonnyal ezt tette.

Krisztina O'Brien