A minnesotai muzsikus híres, 1983-ban készült, egyben legsikeresebb filmjének muzsikáját azért választották a lap szerkesztői listavezetőnek, mert számukra Prince ebben „a funky, a rhythm-and-blues, a metál, sőt, még a pszichedelia elemeivel is olyan hangot alakított ki, amely meghatározta az 1980-as éveket”.
 
Ugyanakkor elismerik: a Purple Rain talán minden idők legrosszabb színészi alakításait is magának tudhatja.

A második helyre egy örökbecsű Beatles-film, a Richard Lester rendezte Egy nehéz nap éjszakája került.

A bronzérmes a Minél nehezebben jönnek... (The Harder They Come) 1972-es reggae-film lett, sztárja pedig a Bob Marley feltűnése előtti legnagyobb jamaikai csillag, Jimmy Cliff volt – színészként és énekesként egyaránt. 

Ezután Quentin Tarantino Ponyvaregénye következik, amelynek zenéje ugyanolyan vegyes felvágott, mint maga a sokak által kultikusnak tekintett film: Al Green, Neil Diamond, Dusty Springfield, Ricky Nelson és a The Tornadoes dalai egyaránt felhangzanak benne.

Az 5. helyezett viszont egy kikezdhetetlen remekmű, immár nemcsak a 68-as nemzedék kedvence: Mike Nichols Diploma előttje elválaszthatatlan Simon and Garfunkel lírai szépségű dalaitól.

Az 1972-ben készült Superfly című filmre ma már kevesen emlékeznek, a soul-zene kedvelői viszont annál inkább Curtis Mayfield lemezére, amely akkortájt egyedülálló volt szociálisan érzékeny, a szegénységről és a drogról szóló szövegeivel.

Hasonló témájú az 1996-os Trainspotting, amely több olyan előadó is megszólal, akik valami módon kötődnek a kábítószerhez: Lou Reed, David Bowie, Iggy Pop, a Blur, a Pulp vagy a Joy Division.

A 8. helyezett a John Travolta-film, a Szombat esti láz (1978), amelynek zenéjét a Bee Gees szerezte.

A diszkómáznak mintegy ellentéte a 9., az American Graffiti: George Lucas 1973-as filmje nemcsak a „baby boomer” nemzedéknek a rock and rollból a vietnami háborúba torkolló sorsát mutatja be, hanem remek antológiája a korszaknak: Bill Haley, Chuck Berry, Fats Domino, Buddy Holly, a Platters, Del Shannon, a Beach Boys, a Booker T. and The MG, s a legnagyobb nevek – csak Elvis Presley hiányzik, feltehetően jogdíj-problémák miatt.

A Top Ten utolsó helyén – ahogy az elsőn – is egy 1983-as film, a Nagy Borzongás (The Big Chill) áll, amelynek zenéje szinte áttekintést ad a detroiti „motown sound” legjavából, Marvin Gaye-től a Four Tops-on át a The Temptations-ig. A soul-dalok mellett azért befért a keretbe a Procol Harum A Whiter Shade of Pale-je is.