Ön bérelne méhet, hogy gyereke legyen?
Alig két hete, hogy Nicole Kidman bejelentette, új kislánya, Faith Margaret világra jöttét és rövid...
Alig két hete, hogy Nicole Kidman bejelentette, új kislánya, Faith Margaret világra jöttét és rövid sajtónyilatkozatban megköszönte a „terhesség kihordójának” szolgálatait. A sztár a béranya szót gondosan elkerülte, hiszen annak ellenére, hogy genetikailag sincs köze a gyerekhez, itt akkor is csak egy anyáról lehet szó, az pedig ő maga.
Kidman bejelentése után pár nappal jelentek meg a sajtóban Elthon John és David Furnish kisfiának első képei. A kisfiú ugyancsak béranyától született, de a petesejtet egy másik nő adta, akinek nem nyilvános kiléte. Elton azt hangoztatta a sajtónak, halvány fogalma sincs, hogy melyikük ivarsejtjével megtermékenyített petesejt volt a nyerő, ezért nem tudják, ki az apja babájuknak. A kisfiúnak – akit Zac-nak nevezett el a pár – így mindjárt két anyukája és két apukája van, ráadásul éppen karácsony napján született. Kidman és John persze aligha az elsők, akik méhet béreltek gyerekeik kihordására. Robert De Nironak, Sarah Jessica Parkernek, Ricky Martinnak, Dennis Quaidnek mind-mind béranyától vannak gyermekei, és a listát még hosszú sorokon keresztül folytathatnánk.
A béranyaság kérdésével már minden nyugati média foglalkozott, de a téma újból és újból felborzolja a kedélyeket. A Daily Telegraph angol napilap Kidman kapcsán például az kérdezi: „Vajon ez az új jelenség csak egy Hollywoodi hóbort, vagy az emberi szaporodás egy újabb formája?” A válasz akár mindkét kérdésre igen lehet, mégpedig több okból is.
Manapság egyre több nő akad, aki – külső okok miatt, mint a karrier, a párválasztás vagy a szépség – olyan későre halasztja a gyermekvállalást, hogy az természetes úton már nem lehetséges. Aztán ott vannak azok a nők is, akiknek valamilyen egészségügyi problémája van, és csakis béranyával lehet esélyük gyerekre. A mai és a jövendőbeli generáció az IVF és az egyéb termékenység-elősegítő beavatkozások miatt már nem fogadja el a gyermektelenség sorsdöntő véglegességét. A leketyegett biológiai óra többé nem akadály, hiszen igénybe vehető más nők teste és/vagy petesejtje. Ezek az tényezők mind a béranyaság terjedését eredményezik, a kérdés így már csak az, hogy kell-e fizetni egy ilyen „szolgáltatásért”? És ha igen, vajon morális szempontból ez mennyire számít helyesnek?
Ezekre a kérdésekre minden országban másképp válaszolnak. Nálunk nem illegális a béranyaság, de a beültetési eljárás jogszerűen nem végezhető el, csakis külföldön. Nagy-Britanniában a béranyaság nem hogy etikátlan, de illegális pénzt elfogadni egy gyermek kihordásáért. Még akkor is, ha a bérbe vett méh gazdája esetleg olyan országban él, ahol a béranyaság törvényes aktusnak számít. A szigetországban mindössze csak azok a költségek téríthetőek meg a béranyának, amely a terhességgel kapcsolatosak. A Telegraph szerint azonban emiatt olyan hosszú lett a béranyát keresők listája, hogy a Surrogacy UK alapítványnak októbertől le kellett zárnia a kérvények elfogadását egy kis időre. Úgy tűnik tehát, csupán csak jószívűségből kevés nő vállalja ezt a szolgálatot, ami talán nem meglepő, hiszen a terhesség rizikóval jár, veszélyeztetheti az egészséget, a legtöbb béranyának magának is családja, gyerekei vannak (ez kritérium), akikre gondolnia kell.
Talán éppen ezért van, hogy Amerikában piaci alapon működik a béranyaság. A leendő szülők pénzt ajánlanak a kismamának, ami kompenzálja a terhességgel járó kényelmetlenségeket. Ám a kért összeg szabályozatlan, és a Love To Know információs weboldal szerint bármekkora lehet 13 000 és 25 000 dollár között (2,5 - 5 millió forint), amiben nincsenek benne a terhességgel járó költségek (terhes ruhák, munkabér kiesés, életbiztosítás a kismama családjának probléma esetére, orvosi költségek stb.). Sok béranya prémiumot is kér ikerterhesség és császármetszés esetére, így egy méh "bérlet" végső összege akár 80 000 dollárra (kb. 16 millió forint) is rúghat. A sztárok biztosan nem bánják ezt az összeget, de vajon egy hétköznapi keresetből élő házaspárnak ez nem kétségbeejtő?
Akinek nincs ennyi pénze, annak nem marad más választása, mint hogy a szegényebb országokban próbálkozik olcsóbb béranyát keresni. A The Times angol napilap riportja szerint az indiai Anandban lévő Akanksha Meddőségi Klinika, a legnagyobb béranya-ház a világon, ahol akár 50 béranya is terhes lehet egy időben. A leendő szülők többsége amerikai, de a világ minden tájáról akadnak kliensek, még Nagy-Britanniából, ahol a jelenség ugyebár illegális. A klinikán 2003-2010 között 167 anyától 216 bébi jött a világra, egy „kihordás” ára 14 300 font (4,5 millió forint), amiből a béranya kb.1,3 millió forintnyi összeget kap kézhez.
Ez pedig egy indiai asszony tíz éves keresetének fele meg, és a kismamának a terhesség alatt nem kell dolgoznia, amely – az India elzárt vidéki részein élő, alacsony származású nők 10-12 órás munkanapja mellett – óriási könnyebbség lehet. Ez alatt a kilenc hónapos „szabadság” alatt azonban a kismamának be kell költöznie a klinikára, elszakadva saját gyermekeitől és családjától. Egy olyan patriarchális társadalomban, mint az indiai, egy ilyen döntés óriási terhet ró a családra. Ennek ellenére a legtöbb anya kétszer-háromszor is vállal bérterhességet, sőt sokszor maga a férje kéri erre. Az Akanksha klinika vezetője, Dr. Nayana Patel mindennek dacára állítja, „hogy az indiai nők nincsenek rákényszerítve a béranyaságra. ” No de vajon a szükség nem kényszer? És ez így nem jelent kiszolgáltatottságot?
A béranyaság, amint látjuk – legyen divat, vagy akár szolgálat – megállíthatatlanul terjed, és emiatt a szabályozást az országoknak talán újra kellene gondolni. Ugyanis van abban valami igazság, amit egy Samantha nevű befogadó szülő mond a béranyaság legelfogadottabb formájáról (amikor a meddő szülők saját genetikai gyermekét valaki más hozza világra) a The Times lapjain: „Ha a gyerek így genetikailag és biológiailag is a miénk lehet, akkor vajon miért kell a világrahozatalához a világ másik végére utaznunk?”
