Amikor a medve táncoltat: mire lehet számítani az alaszkai orosz–amerikai tárgyaláson?

„Senki sem lesz igazán boldog, az oroszok és az ukránok is elégedetlenek maradnak” – mondta J. D. Vance amerikai alelnök négy nappal az előtt, hogy orosz–amerikai csúcstalálkozót rendeznek Alaszkában a több mint három éve tartó orosz invázió befejezéséről. A Donald Trump amerikai elnök kezdeményezésére született tárgyalás előkészületeiről kiszivárgott részletek alapján úgy tűnik, a Fehér Ház szerint mindkét háborús félnek komoly engedményeket kell vállalnia. Kijevnek gyakorlatilag bele kellene nyugodnia két keleti megye, Luhanszk és Donyeck, valamint a Krím elvesztésébe. (Washington azt javasolta, hogy 49 vagy 99 évre fagyasszák be a terület hovatartozásáról folyó vitát, ami egyet jelentene a végleges területvesztéssel.) Moszkvának pedig Herszon és Zaporizzsja megyéből kellene kivonulnia, s bele kellene egyeznie abba, hogy a Nyugat tovább támogassa katonai eszközökkel Ukrajnát, és annak NATO-tagsága ne kerüljön le véglegesen a napirendről.

Az orosz engedményekért cserébe Trump állítólag azt ígérte, hogy eltörlik a Moszkva elleni gazdasági és politikai szankciók többségét, és hosszabb távon újraindulhatnak az orosz energiahordozó-szállítások is a nyugati államoknak.

Bár Trump környezetében azt hangsúlyozzák, hogy múlt heti moszkvai tárgyalásain az elnököt képviselő Steve Witkoff jelentős előrelépést ért el, igencsak valószínűtlennek tűnik, hogy Putyinék, szakítva az invázió kezdete óta ismételgetett nyilatkozatokkal, hajlandók lennének az elfoglalt ukrajnai területek egy részéről kivonulni – ezt nevezte Trump „területcserének” –, illetve beleegyezni a hosszabb távú NATO-bővítésbe.