Tokió 2020
Sosem volt még ilyen olimpia, mint a tokiói - egy évet csúszott, szigorú járványügyi szabályok mellett, nézők nélkül, állandó fenyegetettség mellett zajlott. De lezajlott, és így is jó volt. És így is megvoltak a felemelő vagy drámai pillanatai, így is akadtak hősök, ünnepeltünk legendákat és fedeztünk fel új csillagokat. A hvg.hu cikksorozatában mindezeket megtalálja.
"Azt sajnos ki kell mondani, hogy a tokiói olimpián aranyesélyes vagyok. Elfogadom, hogy így van, de nem szeretem mondogatni.
Nem az a dolgom, hogy járjon a szám. Nem az a feladatom, hogy azt hajtogassam, így úszom, meg úgy úszom. Úszom, ahogy úszom, edzek, ahogy edzek, a végeredmény úgyis mindent megmutat"
– mondta az interjúban, amelyből az is kiderült, unja már azokat az újságírói kérdéseket, amelyekben a pillangón elért világcsúcsról kérdezik őt. "Persze értem, hogy vannak alapkérdések, csak ha ezt sokszor ismételgetik, nekem pedig ezekre mindig felelnem kell, az egy idő után fárasztó és unalmas lesz" – magyarázta.
Arról is beszélt, nehéz volt a vb után újrakezdeni a felkészülést. "Már újra úszom. Borzasztóan fájt az újrakezdés, de ez ilyen… Vissza kellett állnom, hiszen valamivel több, mint egy hónapom van az első versenyemig, a budapesti vk-viadalig, amelyen már szeretnék ismét jól úszni" – mondta Milák Kristóf.
A közelgő olimpiával kapcsolatban úgy fogalmazott, egyelőre nem akar róla beszélni. "Hagyjuk még Tokiót! Az őszi hónapokban még semmiképp sem szeretnék ráfeszülni az olimpiára, szeretném jól érezni magam a versenyeken és szeretnék más számokra, más úszásnemekre is készülni. Például a gyorsra, és szeretnék az edzéseken is sokat gyorson úszni, nem pedig állandóan azt az >>idióta<< kétszáz pillangót tolni…
Eleget készültem már arra. Kicsit elegem van belőle, és nem érzem szükségét annak, hogy orrba-szájba ezt az úszásnemet gyakoroljam a következő hetekben, hónapokban"
– idézte az úszót a Nemzeti Sport.
