Horrorsérülés után érte el az álomhatárt Mikaela Shiffrin, és eszében sincs lassítani
A hétvégén századik világkupaversenyét nyerte meg az amerikaiak alpesi síző sztárja, akit a múlt év végén még azért kellett megműteni, mert egy bukása során a hasfalába szúródott a síbotja. A sportolónak a visszatérése után a PTSD-vel is meg kellett küzdenie, hogy sikerüljön neki az, amire korábban még egyetlen sporttársa sem volt képes.
Ó, nézzétek, karóba húztak
– írta ki tavaly december 2-án Mikaela Shiffrin az Instagram-oldalára egy kínosan mosolygó szmájli kíséretében. Két nappal azután posztolt újra, hogy az alpesisí-világkupasorozat killingtoni állomásán az óriás-műlesiklás második futamában hibázott, nekicsúszott egy kapunak, majd tovább bucskázott lefelé a lejtőn, mielőtt a védőháló megfogta volna. Percekig ápolták, majd hordágyon vitték le a hegyről, azonnal kórházba került.
Még aznap este közzétett egy videót, hogy megnyugtassa az érte aggódókat: nincs nagy baj, csak valami átszúrta a hasfalát. Óriási szerencséje volt, hogy a sérülés a belső szerveit nem érintette, „csak” a bőrét és az izmait. Erős idegzetű olvasóink itt nézhetik meg, mi is történt vele.
Rögtön megindultak a találgatások arról, hogy mi szúrhatta hasba a sízőt, akadtak, akik szerint a pálya szélét jelző zászló talpa, vagy a biztonsági háló valamely alkatrésze okozott neki sérülést, szerinte azonban a saját síbotja vége találhatta el.
Mielőtt gyakorlatilag leszúrta volna saját magát, a 29 éves amerikai klasszis 99 győzelemmel állt a világkupában, amely már önmagában is rekordnak számított: sem nő, sem férfi nem tudott még ennyi versenyt megnyerni a sorozat 58 éve íródó történetében.
Más szakágakban vannak száznál több győzelmet elért sportolók – Amelie Wenger-Reymond az úgynevezett telemark sízésben 164-szeres, Marit Björgen sífutásban 114-szeres, Conny Kissling síakrobatikában 106-szoros nyertes –, alpesi síben azonban nincs eredményesebb Shiffrinnél. Az addigi rekordtartót, a férfiak mezőnyében versenyző, 86-szoros aranyérmes svéd Ingemar Stenmarkot még 2023 márciusában lehagyta.
És a múlt vasárnap, nem egészen három hónappal a brutális balesete után elérte a százas álomhatárt is. Az olaszországi Sestriere-ben műlesiklásban 0.61 másodperccel zárt a horvát Zrinka Ljutic előtt.
Ezzel a 1974 és 1989 között versenyző svéd síző egy másik rekordját is beállította: 155. alkalommal is felállhatott a dobogóra a sorozatban. Ehhez azonban hattal kevesebb – 278 – versenyen indult, mint Stenmark, aki két éve azt nyilatkozta róla: „Sokkal jobb, mint én voltam. Nem lehet minket összehasonlítani.”
Stenmark nem udvariasságból mondta ezt, Shiffrin valóban zseniális síző, aki az elmúlt közel másfél évtizedben folyamatosan sportága meghatározó szereplője tudott lenni.
Nem volt könnyű a visszatérés
Pedig a mostani győzelmet a rajt előtt most kevesen várták tőle, a többség arra számított, hogy még mindig keresi a formáját. A február eleji, saalbachi világbajnokságon ugyan lesiklásban már 5. lett, és a csapatkombinációt is vállalta (ebben az egyik síző műlesiklásban, a másik lesiklásban versenyez), amelyet Breezy Johnsonnal megnyert, az óriás-műlesiklást még nem vállalta. Az olasz síparadicsomban azonban már ő is ott volt a rajtnál – hogy aztán tizennégy év után először – teljesítse ugyan a pályát, de ne jusson be a második sorozatba.
A baleset nemcsak testileg viselte meg – sokáig nem hogy edzeni, még felkelni sem tudott, december 15-én pedig újra meg kellett operálni, mert a sebe nem tisztult rendesen –, mentálisan is újra fel kellett építenie magát. „Mentális blokk akadályoz abban, hogy elérjem a következő szintet tempóban és sebességben, és hogy erőt tudjak tenni a kanyarokba. Ez a fajta mentális, pszichológiai, PTSD (poszttraumás stressz zavar) küzdelem keményebb, mint amire számítottam” – nyilatkozta az AP-nek. „Azt hiszem, ahogy megérkezünk Európába, és edzhetek néhány napot, lépésről lépésre fejlődök majd, és a versenyzés iránt érzett szenvedélyem és vágyam erősebb lesz majd bármely félelemnél” – magyarázta.
Shiffrinnek nem most először kellett megbirkóznia ezekkel az érzésekkel. Bár a karrierje során korábban csak két alkalommal kellett nagyobb, versenyzés közben elszenvedett (térd)sérülésből visszatérnie, a lelkében a 2015. decemberi és a 2024. januári is nyomot hagyott. Tavaly év elején a cortinai vk-versenyen egy ugratónál elvesztette az egyensúlyát, bukott, és a védőhálóba csapódott, helikopterrel vitték kórházba. Hat hetet kellett kihagynia, a rehabilitáció ideje alatt pedig a félelmeiről is sokat beszélgettek a pszichológusával. Ezért aztán – árulta el most a vb alatt – nem gondolta, hogy ekkora harcot kell majd vívnia saját magával.
Nem csoda, hogy közvetlenül a győzelme után könnyek között nyilatkozott. „Köszönöm. Mindenki olyan kedves és támogató volt: a csapattársaim, az ellenfeleim, az edzők, a vk-stáb, a szurkolók. Nagyon hálás vagyok” – mondta, amikor pedig arról kérdezték, mit jelent számára a századik győzelem, nem felejtett el megemlékezni a csapattársáról, Paula Moltzanről, aki bronzérmes lett. „Igazán különleges megosztani ezt az élményt Paulával, hallottam a rajtból, hogy mindenki szurkol neki, és arra gondoltam, »oké, ez olyan, mint egy edzés, csak nyomjuk«. Ő is nyomta, én is, ez segített hozzá, hogy sikerüljön.”
S hogy ő hitt-e a győzelemben? „Nem. Nem. Az utóbbi hetek nagyon kemények voltak. Nagyon sok dolog volt, aminek ma jól kellett számomra sikerülnie, másoknak pedig rosszul ahhoz, hogy ez megtörténhessen. De végeredményben… valamit én is jól csináltam”.
Síző család csemetéje
Mikaela Shiffrin édesanyja és édesapja, Eileen és Jeff – de még a nagybátyja is – síversenyző volt, a házaspár a sportág szeretete miatt költözött a Colorado állambeli Vailbe, az Egyesült Államok egyik jelentős síközpontjába. 1992-ben ott született a fiuk, Taylor, majd három évvel később a kislányuk is, akik mindketten már kicsi koruktól sok időt töltöttek a sípályákon.
Amikor az aneszteziológus apa a munkája miatt a család Denverbe költözött, a gyerekek a Burke Mountain Academy növendékei lettek. Tehetségesek voltak, Taylor a Denveri Egyetem csapatában is helyet kapott, de a húga képességei jóval meghaladták az övéit. A világkupán 2011 márciusában debütált, és még abban az évben, néhány héttel a 16. születésnapja után megnyerte lesiklásban az amerikai bajnokságot – ennyire fiatalon ez korábban senkinek sem sikerült. A következő szezonban aztán megszerezte az első világkupa-győzelmét is, attól kezdve pedig nem volt megállás.
Amióta a felnőttek között versenyez, Shiffrin
- két olimpiai aranyérmet (2014-ben Szocsiban a műlesiklást nyerte meg, és a szakág legfiatalabb győztese lett, 2018-ban Pjongcsangban óriás-műlesiklásban volt a legjobb) és egy ezüstöt szerzett (kombinált)
- hétszeres világbajnok,
- 100-szoros világkupa-győztes, 5-ször nyerte meg az összetettet, 11-szer lett szakági bajnok,155-ször állt világkupa-dobogón,
- 63-szor nyert lesiklásban a világkupán, többször, mint bármely nő vagy férfi síző egyetlen szakágban,
- 22-szer győzött óriás-műlesiklásban, így már kettővel megelőzi a korábbi női csúcstartó Vreni Schneidert,
- mindemellett 17-tel az övé az egy szezonon belüli győzelmek csúcsa a vk-n.
Nők körében
A Shiffrint körülvevő csapatot hosszú évek óta az édesanyja irányítja, 2023 óta pedig Karin Harjo edzi, aki a hét évig vele dolgozó Mike Dayt váltotta. A fizioterapeutája, Regan Dewhirts 2018 óta segíti. A legbelső körben most csak egy férfi van, Janne Haarala, aki Harjo asszisztense.
A The Athletic cikke szerint nem véletlen, hogy a síző elsősorban nőkkel dolgozik. Az édesanyja szerint a sportolónők nagy része jól tud együttműködni az edzőnőkkel, még ha utóbbiak között akadnak is olyanok, akik a sport férfiak által dominált világában túl keménnyé válnak, miközben bizonyítani próbálják a képességeiket.
Shiffrin kapva kapott az alkalmon, amikor megtudta, hogy Harjo – aki korábban a kanadai síválogatottat vezette – szívesen dolgozna vele. Aztán rögtön meg is tapasztalta, hogy mennyivel könnyebben tudja érvényesíteni a szempontjait, amivel korábban bizonyos helyzetekben nehézségei akadtak, elsősorban a menstruációs ciklusához kapcsolódóan. Nem érezte kényelmesen magát, amikor idősebb férfiaknak kellett elmagyaráznia, hogy éppen hogyan érzi magát, ha tapasztalja a menstruációval gyakran együtt járó görcsöt, fejfájást, rossz közérzetet.
Erről korábban Harjo azt nyilatkozta a lapnak, hogy már pusztán az, hogy mindketten nők, és tudják, mivel jár ez az időszak, segíti egymás megértését, az ő esetükben azonban az is szerencsés, hogy hasonló a sporthoz és az élethez fűződő filozófiájuk, így még nyitottabbak tudnak lenni egymással. Ő és Dewhirst rengeteg kérdést tesz fel a sportolónak, hogy megértsék, mire van szüksége, és igyekeznek új, friss szempontokat találni a kívánt eredmény eléréséhez. Mindemellett pedig hagyják, hogy a végső döntést Shiffrin hozza meg.
A jövőjéről is. A márciusban a 30. születésnapját ünneplő síző – aki tavaly nyár óta jegyben jár norvég sporttársával, Aleksander Aamodt Kildével – egyelőre nem akar lassítani, még mindig motiválja, hogy új magasságokba emelje a sportágát és inspirálja a jövő generációit. Ha rajta múlik, a jövő februári milánó-cortinai olimpián biztosan ott lesz. Dolgozhat benne a bizonyítási vágy, hiszen Pekingben a két legsikeresebb számában már az első futamban kiesett.
Tavaly nyáron Párizsban is megfordult, szurkolt a honfitársainak, és sokat beszélt arról, mekkora csodálattal töltötte el, hogy a legjobbak versengését figyelhette. A jövő évi olimpiai síversenyek helyszínét kifejezetten kedveli, és arra számít, hogy a játékok közül, amelyeken eddig részt vett, ott lesz a legjobb a hangulat. „Minél több olimpián versenyeztem, annál inkább tudatában voltam az elvárásoknak. Most szeretnék visszakerülni abba a lelkiállapotba, amikor tudomásom van arról is, hogy mi zajlik odakinn, mi hangzik el, de megmaradhatok a kis buborékomon belül a csapatommal, és élvezhetjük, ami történik. Azért vagyunk ott, hogy elvégezzük a dolgunkat, de közben élvezzük is, ami történik. Ilyenkor tudok a legjobban versenyezni. Szeretem ezt az érzést, és ez az egyetlen oka annak, hogy még minidig csinálom.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
