A Stellantis német márkájaként jegyzett Opel 4 évvel ezelőtt bejelentette, hogy 2028-tól már csak és kizárólag elektromos hajtású autókat kíván forgalmazni, vagyis eminens tanulóként már jóval a 2035-ös iparági céldátum előtt végezne a belsőégésű motorokkal.
Azóta nem kevés víz lefolyt Rüsselsheimnél a Majnán, és bár az Opel alapvetően továbbra is kitart a villanyosítás mellett, riválisához hasonlóan ma már sokkal óvatosabban fogalmaz zéró emisszió fronton.
A cég kínálatában éppúgy megtalálhatók a lágyhibrid és plugin hibrid benzines, mint a dízel vagy épp tisztán elektromos modellek, vagyis az Opel megpróbál a lehető legtöbb lábon állni, noha az anyakonszern a hidrogénes fejlesztések alól nemrégiben épp kihúzta a szőnyeget.
Az alábbiakban egy zászlóshajó kategóriás lágyhibrid és egy kompakt elektromos modellt mutatunk be – következik a vadonatúj Grandland és a faceliftes Mokka tesztje.


Opel Grandland
2017-et írtunk, amikor az Opel leleplezte a PSA-génekkel rendelkező Grandland X-et, mely 2021-től már X jelzés nélkül versenyez a piacon, és amelyből most itt a vadonatúj második generáció.
A Peugeot 3008/5008-hoz és a Citroën C5 Aircrosshoz hasonlóan az STLA-Medium platformra épülő SUV 17,3 centiméterrel hosszabb az elődjénél és tengelytáv fronton is 10,9 centiméternyi növekménynek lehetünk tanúi.


Az immár 5 éves múltra visszatekintő Vizor dizájniskola jegyében fogant Grandland elejét látványos fénycsíkkal összekötött karakteres fényszórók és világító logó uralja, és a hátul középen figyelő Opel felirat is világít sötétben.
A rövidebb és kupés hangulatú 3008, illetve a nagyobb és dobozosabb 5008 közé beékelődő, leginkább a Citroën C5 Aircrossra hasonlító német SUV utasterének mindkét sorában átlag feletti a helykínálat. Sajnos nincs 7 személyes kivitel, pedig a kisebb Frontera elérhető ilyen változatban, csakúgy, mint a méretes 5008-as.


A minimalista új logóval és hagyományos nyomógombokkal ékesített kormány mögött 10 colos digitális műszeregység figyel, a szélesvásznú középső érintőkijelző kiviteltől függően 10-16 colos képátlójú. A képminőség rendben van, de a felhasználói felület felépítésén és sebességén lenne még mit csiszolgatni.
A magasabb GS felszereltséghez járnak nemcsak a kényelmes AGR első ülések, hanem többek közt az 50 ezer pixeles szuperokos IntelliLux LED HD fényszórók is. A sötét utastér elég komor hangulatú, a felhasznált anyagok minősége közepesnek mondható.
A csomagtartó hajtáslánctól függetlenül 550 literes, és a 40/20/40 osztatú hátsó üléstámlák ledöntésével egészen 1645 literig bővíthető a raktér.


Az 1,2 literes turbómotor 3 hengeres orgánuma a relatíve jó hangszigetelés ellenére is beszűrődik az utastérbe. Maga a benzines egység 136 lóerőt és 230 Nm-t ad le, ami mellé hozzájön még a 0,4 kWh-s aksival megspékelt kis villanymotor produkciója, a rendszerteljesítmény 145 lóerő.
A 10,2 másodperces 0-100-as gyorsulású Grandland messze nem egy rakéta, jobban passzolna bele egy kicsit nagyobb 4 hengeres motor, vagy egy 2 literes dízel erőforrás.


A 202 km/h végsebesség több, mint elegendő, a hatfokozatú eDCT automata váltó szépen kapcsolgat, a kormányzás a kategóriaátlagnak megfelelően szintetikus, a futómű pedig inkább komfortra, semmint úttartásra, kanyarvadászatra lett kitalálva.
Az 5,5 literes gyári átlagfogyasztást ugyan nem sikerült hozni, de az általunk regisztrált 6,3 literes érték sem rossz. Az üzemanyagtartály 55 literes, így a hatótáv 870 kilométer magasságában alakul.


Az 1,6 tonnás alapmodellnél közel 400 kilogrammal nehezebb az 1,6 literes motorra és 17,9 kWh kapacitású aksira épülő plugin hibrid verzió, melynek 195 lóereje már tempósabb haladást tesz lehetővé.
Az ez esetben hétfokozatú automata váltós SUV 87 kilométeres villanyhatótávval bír, és noha a WLTP összhatótáv hajszál híján 900 kilométer, a gyakorlatban nemrégiben 1115 kilométert is sikerült abszolválni a külsőleg tölthető hibriddel.
Végül, de nem utolsó sorban ott a 210 lovas és 2,1 tonnás tisztán elektromos verzió, mely 73-82 kWh kapacitású akkumulátorral, és 504-582 kilométeres hatótávval bír, illetve a későbbiekben 700 kilométeres hatótávolságú változatban is támadni fog.


Opel Mokka
Az Opel 2022 végén előbb technikailag, most pedig inkább kozmetikailag frissítette fel az 5 éve debütált Mokkát, mely konkrétan fél méterrel rövidebb a fentebb taglalt Grandlandnél.
A leglátványosabb változás a frontrészen érhető tetten, ahol is új lámpákra, ködlámpa nélküli lökhárítóra és a legfrissebb Blitz emblémára lehetünk figyelmesek. Utóbbi teljesen fekete és ily módon teljesen beleolvad a szintén fekete háttérbe – olyan, mintha a Mokka nem lenne büszke Opel mivoltára.


Jól mutat a kétszínű fényezés és a szintén duáltónusú 18 colos könnyűfém-felni, az esetünkben elektromos kivitelre pedig a zöld rendszámon kívül egy a csomagtérajtó jobb alsó sarkára biggyesztett “e” karakter utal. A raktér 310-1060 literes, ami csak minimálisan marad el a benzines tesók 350-1105 literétől.
Megújult a kormány, a műszerfalon és a középkonzolon kevesebb a gomb, és mostantól alapáron jár a két darab 10 colos kijelző. Újdonság a 180 fokos látószögű opcionális tolatókamera, illetve a Chat GPT támogatás, minden más, így például a hajtáslánc is változatlan maradt.


A teljesítmény az előző facelift során emelkedett 136-ról 156 lóerőre, és ekkor nőtt az aksikapacitás 50-ről 54 kWh-ra.
Bár almát almával illene összehasonlítani, mindenesetre tény, hogy a 0-ról 100-ra 9 másodperc alatt felpattanó elektromos Mokkát jobb élmény vezetni, mint a hibrid Grandlandet, amiben a filigránabb felépítés mellett a háromhengeres berregéstől mentes instant 270 Nm-es nyomatéknak is komoly szerepe van.


A futómű sajnos butább a nagytesóban lévőnél, cserébe azonban remek fordulékonyságot és városban kiváló agilitást kapunk a benzinesnél 3 mázsával nehezebb, 1,6 tonnás villanyos Mokkától.
A WLTP szerinti hatótáv hivatalosan 403 kilométer, azonban nekünk a gyakorlatban sikerült ezt egy picit felülmúlni, konkrétan 435 kilométeres értékkel. Ebben persze szerepet játszott, hogy sem fűteni, sem hűteni nem igazán kellett a teszthét során, és hogy javarészt városban és nem autópályán mokkáztunk.
5 perc alatt ugyan még nem lehet “teletankolni” jelen tesztalanyunkat, azonban a 100 kW-os DC-támogatásnak és a relatíve kis kapacitásnak köszönhetően 27 perc alatt letudható egy 10-80 százalékos procedúra.


Konklúzió, árak
Családi felhasználásra egyértelműen jobb választás a Grandland, mely utastér és praktikum fronton köröket ver a sokkal kisebb Mokkára, utóbbit azonban egyértelműen jobb vezetni, főleg elektromos hajtással és városban.
A Mokka 136 lovas és kézi váltós alapmodellje 8 millió forinton nyit, és a másik végletet jelentő elektromos verzió sajnos nagyon drága, minimum 14 millió forint kifizetését követően vezethető haza.
Érkezőben továbbá az egyelőre ismeretlen árú szupersportos csúcsmodell, a 280 lóerős Mokka GSE, mely remek vezetési élménnyel kecsegtető crossover rekordgyorsan, alig 5,9 másodperc alatt pattan fel 0-ról 100-ra.

Ha elektromos Opelben gondolkozunk, de a Mokkánál olcsóbb és egyben praktikusabb alternatívát választanánk, akkor ott a Frontera Electric, melynek 10,6 millió forintos indulóára akkor is verhetetlen, ha ez a tágasabb Opel kisebb teljesítményű és szerényebb hatótávú a Mokka Electricnél.
Az apró Corsa és a tágas puttonyú kombiként is kapható Astra is elérhető benzines és elektromos változatokban (az Astrát dízelként is gyártják), a képzeletbeli trónon pedig a hatalmas Grandland trónol.
Utóbbi 12 millió forinttól indul hibridként, a plugin hibrid már 16,2 millió forintot kóstál, az elektromos verziók aksimérettől függően 17,8-19,5 millió forintba kerülnek, illetve hamarosan elérhetővé válik a 325 lóerős összkerekes elektromos csúcsmodell is.
