Ha van étel, amely egyszerre szimbolizálja a magyar puszták ízeit és a polgári konyha eleganciáját, az a gulyás. Bár igazi kulturális ikon, egyre kevesebben főzik otthon, és egyre nagyobb kihívást jelent jót találni belőle a városban. Mitől lesz igazán finom és autentikus?
Az elmúlt években látványosan átrendeződött a magyar vendéglátás térképe: éttermek zártak be, koncepciók váltották egymást. A kérdés ma már nem az, hogy lehet-e jó éttermet csinálni, hanem az, hogyan lehet hosszú távon fenntartható modellt építeni. Ebben a közegben kap egyre hangsúlyosabb szerepet az éttermi tanácsadás. Kiss O’Shea Dániel vezetett be minket az éttermi tanácsadók munkájába egy új éttermi koncepció kialakítása kapcsán.
Csokoládé minden mennyiségben – a tábláktól a trüffelig, a kísérletező bean-to-bar csodáktól a pohárba öntött kávés kakaós élményekig. Az egyik legromantikusabb alapanyag évezredek történelmét hordozza magában, és a Valentin-nap tájékán végre egy kis időre a rivaldafénybe kerül.
A Rózsavölgyi Csokoládé több mint húsz éve kutatja azt, hogyan válik egy egyszerű termés, a kakaóbab komplex gasztronómiai alapanyaggá. Csiszár Katalinnal beszélgettünk a csokoládé készítésének látható és láthatatlan folyamatairól, a bean-to-bar filozófia kihívásairól, valamint arról, hogyan formálja a globális változás a legfinomabb ízek jövőjét.
Milyen jövőt lát egy fiatal séf a magyar vendéglátásban, ráadásul vidéken? Hogyan fejlődik és alakul egy induló konyha identitása? És mitől lesz jó helyszín Miskolc egy ambiciózus gasztroprojekthez? Interjú Tóth József Azsival, a frissen nyílt miskolci Lestyán Étterem séfjével.
Ehetünk-e almát, vagy már azt is mérlegelni kell, miből mennyi marad benne? Mit ér a mosás, a hámozás, eltűnnek-e a vegyszermaradványok sütés vagy főzés után, és mi a különbség a bio és a hagyományos alma között? Miért csak néhány almafajtát látunk a boltokban, és hogyan torzítja a piacot a 27 százalékos áfa? Németh Gyula több mint húsz éve foglalkozik biogazdálkodással. A szakemberrel vegyszermaradványokról, az almatermesztés kihívásairól, a bio és a konvencionális almák közti különbségekről is beszélgettünk, a közelmúlt vitái nyomán.
Gyerekkorom óta a vasárnapi ebédek ékköve a rántott hús. Készítette a nagymamám, készíti anyukám, készítem én, elmegyek érte többek között a Buja Disznó(k)ba, hétvégente megcsap az illata a társasházunk lépcsőházában. Senkivel se találkoztam még, aki semleges lenne a témával kapcsolatban. Érdekességeket, tippeket osztunk meg az ország egyik legnépszerűbb étele kapcsán.
A Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által bejelentett, a vendéglátóipari egységeket célzó mentőcsomag az elmúlt napokban látványos hullámokat kavart a közösségi médiában, és a szakmai körökben egyaránt. Miközben abban viszonylagos konszenzus alakult ki, hogy az intézkedések érdemi könnyebbséget hozhatnak az éttermek számára, sokakban felmerült a kérdés, hogy ezek az intézkedések valóban a szükséges irányba mutatnak-e, vagy már túl későn érkeztek ahhoz, hogy érdemi változást hozzanak. Mit old meg a csomag, mit nem, és miről tereli el a figyelmet? A tervezetet a szakma képviselőivel elemeztük.
A főzőbanán egyre gyakrabban bukkan fel a hazai piacokon és szupermarketekben, de a legtöbbünknek továbbra is egy viszonylag ismeretlen egzotikus különlegességként él a fejében. A világ számos országában ugyanolyan alapélelmiszer, mint nálunk a krumpli vagy a kenyér, épp ezért felhasználása is rendkívül sokszínű: készül belőle alkoholos ital, chips, sós és édes étel is.
Mit jelent valójában a török gasztronómia, ha levesszük róla a döner–baklava-szűrőt? Hogyan lehet a közel-keleti kultúrák vendégszeretetét átültetni a mai Magyarországra? Tóth Ágnes török gasztronómiai szakértővel, a Nar Gourmet alapítójával, és Merve Depremmel, a The Garden és a Pebbles török étterem tulajdonosával női szerepekről és séfekről, az ételek megosztásáról és a gazdasági realitásokról is beszélgettünk.
Harminc fölött az ember észrevétlenül egy olyan életszakaszba mutálódik, ahol a barátság leginkább projekt lesz. Naptárbejegyzés, logisztika, egyeztetés, lemondás, újraegyeztetés. Te pedig ott állsz a saját, gondosan karbantartott mániáiddal, szorongásaiddal és félig komolyan vett felnőttségeddel, és azon gondolkodsz: ha a régi barátságok átalakulnak, akkor vajon lehet-e még újat kezdeni? És ha igen, hogyan szerez az ember barátokat harminc fölött?
A kínai fővárosban egyszerre szembesülünk a város gazdag gasztronómiai kultúrájával, a társadalom zártságával, a hatalom koncentrációjával és a digitális kontroll súlyával. Hogyan élnek az emberek ebben a 22 milliós metropoliszban, és amennyire más, miért tűnik mégis úgy, nem olyan távoli, mint gondolnánk?
A magyar vendéglátás jelenleg túltelített, sérülékeny és kiszámíthatatlan közeg: a vállalkozások döntő része már az első évben csődbe megy. Két év a vendéglátásban nem egyszerűen időtartam: szűrő, amely elválasztja a rövid életű próbálkozásokat a valódi vállalkozásoktól. A Zen Eatery története nemcsak arról szól, hogy egy lehetetlen környéken életben maradt egy ázsiai fúziós hely, hanem arról is, hogyan nőtte ki egy induló vállalkozás az első egységét. A séf-tulajdonos párossal, Luu Trong Vinh-nel és Szelei Pistivel beszélgettünk arról, hogyan lehet stabil brandet építeni.
Sóvárgunk a „régi ízek” után, és az ország tele van termékeny termőföldekkel, mégsem jutunk még több valódi, jó minőségű helyi alapanyaghoz. Hogyan hátráltatja a szabályozási rendszer a termelők munkáját, ezáltal azt is, hogy minőségi termékekhez jussunk? És vajon ehetünk-e jobban, mint a nagyszüleink?
Lehet nemet mondani, ha a gyerek télen áfonyát akar enni? Tényleg szükségünk van a tavaszi szőlőre? Van-e élvezeti értéke egy olyan gyümölcsnek, amelyik ezer kilométereket utazik, mielőtt a tányérra kerül, miközben a szélsőséges időjárás miatt valamiből egyik évben nyolcvan kiló terem, egy másik évben pedig másfél tonna? És mit kell tenni azért, hogy szívesen együnk főételként is egy korábban lenézett zöldséget? Horváth Boldizsárral, a Farm2Fork alapítójával beszélgettünk.
Ha nem akarunk egy sokadik konyharuhát, fakanalat, borospoharat (bár ez fogyóeszköz), ne adj isten bögrét vásárolni a sütés-főzés és a gasztronómia iránt érdeklődő barátainknak, rokonainknak, de híján vagyunk az ötleteknek, itt a segítség. Örök darabok, különleges sütőformák, tematikus társasjátékok, magyar alkotók termékei, praktikus konyhai eszközök és ehető finomságok tárházával érkezünk!
A birs szerényen megbújik a piacok őszi-téli kínálatában, pedig kevés gyümölcs ennyire sokoldalú és hálás alapanyag. Ősi kultúrnövény, középkori gyógyszer, magyar házikertek állandó lakója, sőt, még ki is rántották a magyar konyhában, mégis ritkán használjuk ki különleges aromáját és gazdag konyhai lehetőségeit. Hét tippben mutatjuk meg, hogyan érdemes újra felfedezni a birset, a cikk végén pedig két olyan török receptet is közlünk Tóth Ágnes török gasztronómiai szakértőtől, amelyek otthon is könnyen elkészíthetőek, és jól példázzák, miért érdemes a birset sós fogásokban is használni.
Hol húzódik a határ tisztelet és újítás között? Mi egy séf felelőssége a hazai gasztronómiai örökséget illetően? Miért hiányzik a szakmából az összefogás, és vajon hogyan lehetne elősegíteni a valódi változást? Hogyan építi a kortárs magyar konyhát a fiatal generáció? A budaörsi Rutin étterem Michelin Young Chef díjat elnyert séfjével beszélgettünk.
Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy mindent kirántunk? Miért baj, hogy mi enni járunk, nem étterembe? Miért dobunk hátast előbb a poliptól, mint egy jó pörkölttől? A Buja Disznók apa-fia vezetőpárosával beszélgettünk.
November 11., Márton-nap egykor a paraszti év lezárását jelentette, ma pedig a bőség, a közösség és a gasztronómia ünnepeként él tovább. Bár legtöbben a libasülttel és az újborral azonosítjuk, ez a nap ennél jóval mélyebb kulturális és emberi tartalommal bír. A természet rendjének és az év ciklusainak tiszteletére emlékeztet, ugyanakkor az adakozás fontosságát is hangsúlyozza. A Márton-nap alkalmat kínál arra, hogy figyelmünket azok felé is fordítsuk, akiknek ezen a napon – és máskor is – kevesebb jut az asztalra.
