Sára Sándor Krónikája párját ritkító cenzúratörténeti abszurd a Kádár-korból
A múlt héten elhunyt operatőr-rendező tévésorozatával példátlan módon bántak el. A 25 részes filmjének sugárzását váratlanul, minden indoklás nélkül félbehagyták.
Murányi Gábor
"A nevem miatt könnyű volt szerepemen felül elhíresülnöm" – Szimbolikus epizódok Rajk László életéből
A demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurája, a történelmi nevét dacos büszkeséggel viselő Rajk László saját jogán is alakította a történelmet. Barátjával és küzdőtársával, Konrád György íróval egy héten halt meg.
A rendszerváltás beköszöntével is betiltották Szolzsenyicin egyik főművét
A zavarosban halászás hazai iskolapéldája volt három évtizede a Gulag-sztori, amelynek – Szolzsenyicin dokumentumregénye mellett – a magyar olvasók is áldozatául estek. A szerzői jog, illetve a fordítás hitelessége szempontjából is hibátlan kiadás már nem dönthetett példányszámrekordokat.
A zsidó bauhausos sztárépítész behódolt a rendszernek és zsidózni kezdett
Az újító elmék örök dilemmájával, a menni vagy maradni kérdésével birkózott az 1930-as évek végén a hazai építészeti gondolkodást forradalmasító Molnár Farkas, aki a kényszerű behódolást választva aztán túlbuzgón egykori önmagának is hátat fordított.
Volt olyan könyvhét, amelyen zúzdába küldték a zsidó szerzők műveit
Ha könyvhét, akkor Vörösmarty tér. A kilencvenediken nem a betűbarátok fordítottak hátat budapesti helyszínüknek, az vált alkalmatlanná a könyvünnepre.
A kormány újabb hiénaakciója a történelemtudományra nézve veszélyes
Orvul támadt rá a múlt héten az esztendők alatt kivéreztetett 1956-os Intézetre és annak történelmi adatkincsére az Orbán-kormányzat,a mely ezzel hamis mítoszokra épülő emlékezetpolitikáját próbálja megtámogatni.
Egy „szellemileg is tisztán tartott” kulthely, amely „sziget az általános tahóságban”
Évszázadnál hosszabb ideje „szellemes” hely a sok nevet megért Andrássy út egyik sarokháza, ahol egykoron a Japán kávéház törzsközönsége időzött, ma patinás könyvkereskedésként népszerű.
Tévelygés a helyes úton: a Rozsdatemető és az elvtársak
Esztétikai köntösbe bújtatott, heves, ám hamar elhallgattatott ideológiai csatározást váltott ki megjelenésekor Fejes Endre Rozsdatemetője. A regény gyors színházi adaptációja nyomán új szereplők vívták a régi csörtét.
Az ínyencek értékelni fogják Koestler antikommunista ikonkönyvének új magyar fordítását
Sajátos hazai rekordokat mondhat magáénak a Budapesten született angol író, Arthur Koestler legismertebb könyve, a Sötétség délben. Miközben a regény a kommunista országokban rendszeresített tiltólista éllovasa volt, az 1976 óta eltelt bő négy évtizedben négy magyar fordítása is született; a legutóbbi a minap jelent meg.
"Itt az ideje" - írta naplójába Márai Sándor, mielőtt pisztolyt fogott és öngyilkos lett
A távozás forgatókönyveként is olvashatók az író 1980-as évekbeli, időskori feljegyzései a három évtizeddel ezelőtti öngyilkossága után.
Pozsgay bemondta a népfelkelést, de ki nevezte '56-ot először forradalomnak?
Egy óvatos mondat volt csupán, mégis beleremegett a Magyar Rádió stúdiója 1989. február 19-én.
Halálos újjászületés: az Akadémia egypártosítása
"Ne azt éljük meg, amit 70 évvel ezelőtt" – figyelmeztetett az MTA előtti keddi tüntetésen Pléh Csaba akadémikus. Az akadémia egyik legszégyenteljesebb időszakára utalt ezzel, attól igyekezett óvni az intézményt, a kormányt és Magyarországot. Annak tisztázására, hogy pontosan mitől is, idézzük fel a HVG írását 1999-ből, egy olyan évből, amikor Magyarország kormányfőjét szintén Orbán Viktornak hívták.
Cselesek és csahosok - a 100 éve elhunyt Ady Endre összecsapásai
Kitagadásban, kisajátításban az épp száz éve elhunyt Ady Endrének nemcsak halálát követően volt része, hanem már életében és politikai ceremóniává átlényegített dísztemetésekor is.
A megtagadott Rákosi, az elgépelt pánik és a három pont
Freudi elütések, mosolyfakasztó félrehallások, tudatos betűmerényletek tárháza az írott sajtó története, melynek XX. századi eseteiben a hatalomgyakorlók gyakorta nem ismertek tréfát.
Amikor a hatalom inkább nyelt, mint tiltott: a Csirkefej legendái
Vihart kavart a minap a Párizsi Magyar Intézet igazgatójának intézkedése, amikor a rendező egyik e-mailje miatt a premier előtt egy nappal letiltotta intézményében a Csirkefej színre vitelét. 1986-ban a kommunista hatalom a kisebbik rossz elvét követve bólintott rá a Spiró-darab ősbemutatójára.
Erre a szoborra meg mi szüksége volt Budapestnek?
Hamis, ráadásul több évtizeddel megkésett hagyományőrzés jegyében állítottak emlékszobrot „a magyarok szeretett királynéjának”, Sisinek a nevét viselő Erzsébetvárosban.
Egy regénymentés története, avagy így (is) működött a cenzúra a szocializmusban
Bulgária helyett Görögországban raboskodhatott csak A tolmács című regény hőse – ez a helyszínváltás volt a feltétele annak, hogy Gergely Ágnes felkavaró könyve 1972-ben megjelenhessen Magyarországon.
Az országzászlóvivő – ki volt az irredenta vezető, akiért ennyire rajong Németh Szilárd?
A „magyaroknál magyarabb” Urmánczy Nándor megszobrozása már fél évtizeddel korábban is botrányt kavart, amikor a Szabadság térből egykoron irredenta skanzent fabrikáló, leginkább a mai CÖF-öz hasonlítható „civil” szervezet elnökének emlékpadját avatták. A skandalumot fokozta, hogy mindez a friss Urmánczy-díjas Kövér László házelnök hathatós támogatásával történt. Az akkori és a minapi csepeli – egész alakos – szoboravató ceremónián egyaránt főszerepet kapott Németh Szilárd. 2003-ban Tarlós István főpolgármester árnyékában, csepeli polgármesterként, a hét elején honvédelmi államtitkárként nevezte „megrendítően aktuálisnak” Urmánczy gondolatait. A gyűlöletbeszéd egyik nagymesterének portréját a HVG öt évvel ezelőtt, egy ma is aktuális cikkben rajzolta meg.
És akkor Orbán azt mondta: Stumpf István reformkommunista
Korántsem először feszülnek egymásnak a mindenkori „századvégesek”. Az 1985 tavaszán időszaki „szakkollégiumi kiadványként” indított folyóiratnak Stumpf István (jelenlegi alkotmánybíró) volt a felelős kiadója. Az első két felelős szerkesztő: Gyurgyák János (az Osiris Kiadó vezetője), valamint Varga Tamás (a Fidesz egykori gazdasági tanácsadója). Az impresszumban szerkesztőként Orbán Viktor és Kövér László neve is szerepelt. Az egykor friss szemléletű, a kádári tabutémákkal visszatérően foglalkozó folyóirat hőskora még a rendszerváltás előtt zárult le: az utak elágaztak, az alapítók a tudomány, a nagypolitika, illetve a nagy biznisz felé fordultak. Az első szakítás és osztozkodás azonban ugyanúgy nem volt látványos, ahogy a fél évtizeddel későbbi újabb szétválás is csak kisebb hullámokat vert – legalábbis a nyilvánosságban. Ennek a „végleges” – ám a nyilvánosság előtt palástolni szándékozott – „csendes” szétszéledésnek tényét konstatálta 1994 szeptemberében a HVG, amikor felidézte a Századvég históriáját.