A Kádár-kor szélesvásznú mozija MGP önéletrajza
Ritkán kelt akkora visszhangot egy könyv, mint az állambiztonsági szolgálat ügynökeként lebukott színházkritikusnak, Molnár Gál Péternek a halála után kilenc évvel megjelentetett emlékirata.
Ritkán kelt akkora visszhangot egy könyv, mint az állambiztonsági szolgálat ügynökeként lebukott színházkritikusnak, Molnár Gál Péternek a halála után kilenc évvel megjelentetett emlékirata.
Trianon is, a szovjet hadsereg is kezelhető volt vésővel, kalapáccsal.
A fölháborodás folyamatos moraját a maga szája íze szerint hangosította fel 1920 első félévében a magyar sajtó, amely június 4-én ritkán tapasztalt nemzeti egyetértésben gyászolt. Bár a cenzúra akkor is dolgozott, az újságok tudósíthattak a békediktátum elleni tüntetésekről is.
Átköltéseinél születtek Villonhoz sokkal hűbb, poétikailag hitelesebb tolmácsolások, Faludy György és fél évezreddel korábbi poétaelődje magyar nyelven mégis mindmáig szétválaszthatatlan.
Nem tudjuk eldönteni, röhögjünk, avagy „enjünk világgá” hallgatva és olvasva a performer hangász poétát.
Karaktergyilkosságnak is beillene az a minap megjelent tanulmány, amely megfontolandó érvekkel tépdesi a szabadságharc lánglelkű költőjének politikusi és katonai babérkoszorúját. A vitairat szerzője szerint Petőfi költőnek zseni volt, de a 48-as forradalom után emberként sorozatosan megbukott.
Amikor a Fidesz fejbólintójánosa a törvénytelen törvényeket szentesítő aláírásaival módszeresen kiírja magát a történelemből, korántsem csupán plagizáló „álamfő”-elődje példáját követi, hanem igen jellegzetes rendszerváltás előtti hagyományt éltet tovább.
A személyi kultusz legsötétebb időszakában a kommunista vezetés nemcsak a minisztériumokat akarta elhelyezni a Budavári Palotában, hanem a Magyar Dolgozók Pártjának teljes apparátusát is. Arra nézve nincsenek hiteles források, hogy végül Rákosi Mátyás döntött másképp, vagy a bürokrácia miatt maradt el a költözés.
A három évtizede elhunyt Szlávics László és fia, ifj. Szlávics László közös tárlatán csaknem 250 alkotás folytat hang nélküli párbeszédet egymással és a látogatókkal a Szolnoki Galériában.
A kormányzó uralkodásának első évtizedére visszatekintő elit világra szóló csinnadrattát szervezett 1930 márciusában. Horthy Miklós személyi kultusza olyan magasra hágott, hogy később Sztálinon kívül rá is irigykedhetett a kommunista diktátor, Rákosi Mátyás.
Átadták a Kortárs Magyar Dráma díját.
Az idősebb Ignotus és fia külön-külön írt irodalomtörténetet, egyikük Ady Endrére, másikuk József Attilára esküdött, mindazonáltal a pályájuk sok azonosságot is mutat.
A lehengerlő vitatkozókedve miatt Noshát Ernőként emlegetett Osvát Ernő leginkább „lapban” fejezte ki magát. A Nyugat legendásított szerkesztőjének nemrég megjelent terjedelmes levelezésgyűjteménye számos rejtélyre ad magyarázatot.
Harminc évvel ezelőtt még nem voltak televíziós hírcsatornák, az országos napilapok viszont rendkívüli kiadásokban számoltak be a véres romániai rendszerváltás eseményeiről.
Nem könyvespolcra, inkább éjjeliszekrényre való Bari Károly A mozdulatlanság örökbefogadása című kötete, amelyben a 67 éves, Kossuth-díjas költő a versek mellett prózáit, festményeit és képverseit is megjelentette.
Érzékeny, mert bizalomra épül az írók, költők és a szerkesztőik közötti kapcsolat, amelyben a javítható hibák helyesbítése, az ismétlések kiszűrése a legkevesebb. Ha nincs bizalom, nincs közös munka.
A korábbi sportkombinát helyére épített monstrum, a Puskás Ferenc Stadion november 15-i avatási ceremóniája történelmi vetélkedésbe kezdett elődjének 66 évvel ezelőtti átadóünnepségével. A Népstadiont 1953-ban a kor – divatot teremtő – szokása szerint félkész állapotban, a tervezettnél méregdrágábban, ám annál ünnepélyesebb külsőségek – no meg délibábos sportábrándok – közepette adták át rendeltetésének.
A közoktatás egyik buzgó lélekharcosa, Bánhegyi Ferenc, a tankönyvíró üdvöske nemrég új hon- és népismereti munkájával borzolta fel a kedélyeket, noha skandalum tekintetében még bőven van mit ellesnie évszázaddal korábbi elődjétől, a jellemnevelés prófétájától, Tóth Tihamértól.
Nemrég megjelent naplójából kiderül, hogy szellemi lincselésként élte meg Csoóri Sándor azt a felháborodás-sorozatot, amit az 1990-es Nappali hold című esszéfüzérével író- és költőtársaiból annak idején kiváltott.
„Kékcédulásként” tapadt meg az emlékezetben az 1947-es választás. A totális hatalomra törekvő kommunista párt csalássorozatának a kék színű névjegyzékkivonat szinte csak „névadója” volt.