Reményeket és illúziókat rombolt szét az 1956 utáni újabb trauma, Csehszlovákia 1968-as megszállása, amely ellen Magyarországon alig néhányan tiltakoztak nyilvánosan.
Nemcsak a Nagy Imre-per ítéletét írták meg jó előre, hanem a kivégzések hírének közzétételéről, a várható tiltakozások „kezeléséről” is mindenre kiterjedő intézkedési terv készült. Kádárék végül a felejtetés – azóta is sokszor felmelegített – taktikáját választották. Nagy Imrét kereken 60 éve, 1958. június 16-án végezték ki.
A szellemi táplálékra kiéhezett olvasókhoz 1988-ban, a rendszerváltás előévében soha nem látott dömpingben zúdultak az addig tiltott művek. Az újdonságok között felbukkant jó néhány ősrégi, a szóbeszéd szerint bezúzott kiadvány.
A dollármilliárdok hetven esztendeje kezdtek ömleni az európai kontinens nyugati felébe. A keleti régió országai már 10 hónappal korábban bejelentették, hogy nem kérnek a Marshall-terv „alamizsnájából”. A függetlenségével hivalkodó magyar kormány még a közhangulattal is dacolt, amikor – szovjet „javaslatra” – visszautasította a gazdaságserkentő imperialista injekciót.
Nem érte meg nyolcvanadik születésnapját az 1938. augusztusában indított napilap, a Magyar Nemzet. A szerkesztőség még elkészítheti a holnapi búcsúszámot, s a csütörtöki, az egri Eszterházy Károly Egyetemen rendezendő tudományos konferencia évfordulós ünneplése laptemetéssé lényegül át.
A III. Richárdot soha nem lehetett aktuális üzenet nélkül színpadra állítani. Az angol drámaíró legvigasztalanabb darabját 1843 óta mintegy negyvenszer, nemritkán botrányt kavaróan mutatták be, legutóbb a Radnóti Színházban.
Abszurdabbnál abszurdabb történetek, drámaibbnál drámaibb helyzetek, mellbevágó megállapítások tobzódnak a nemrég megjelent Négy fal között című naplóban, amelyet 1944-ben vetett papírra a „legmagyarabb” daljáték írója, a zsidóvá „törvényesített” Heltai Jenő.
Péter Gábor egy róla frissen megjelent biográfia ellenére még számos titkát őrzi. Viszont kiderült, látta Bacsó Péter legendás szatíráját, de a vetítés alatt az arcizma sem rezdült.
Ha a pletykákkal ellentétben öngyilkos nem is lett a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója, Illés Endre, amiért „édes gyermekét”, a Révai-lexikon reprint kiadását három évtizede bezúzták, annyi talán állítható, hogy a példátlan incidensnek szerepe lehetett „békés” halálában.
Ha megéri, Soros György személyes képviselőjeként alighanem neki is bőven kijutna abból a gyűlöletkampányból, amely ma a budapesti egyetemalapítót veszi célkeresztbe. Az 1956-ban és a rendszerváltás idején is meghatározó szerepet játszó Vásárhelyi Miklós életvallomása 16 évvel halála után, születésének századik évfordulóján jelent meg.
Kedden látogat Felcsútra az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldöttsége, hogy a magyar kormányzat nem túl nagy örömére megnézze az ott uniós pénzből fejlesztett kisvasútat. Ennek apropóján kerestük elő a HVG még 2013-ban írott cikkét, azt bizonyítandó, hogy a Magyarországon nem mai keletű passzió az ország vezetőjének faluját kicsinosítani – nem feltétlenül magánvagyonból.
Az elmúlt évszázad gyakorta ismétlődő uszításai idéződtek fel nem kevesekben már eddig is Orbánék sorosozó plakátjai láttán, és akkor még nem tudjuk, mit hoz még az újabb nemzeti konzultáció.
Az irodalomtörténet megkerülhetetlen folyóiratában, a Szép Szóban nyolc évtizeddel ezelőtt megjelent gondolatok ma ijesztően aktuálisak.
Egy könyvsorozat - ínyenceknek.
Nemcsak színháztörténetet írt, hanem egy a politika beárnyékolta irodalmi és etikai vitát is kimozdított holtpontjáról Jordán Tamás 30 évvel ezelőtti, felkavaró József Attila-estje, amelyről a színész nemrég megjelent önéletrajzi kötetében csupán igen visszafogottan emlékezett meg.
A tegnap elhunyt Vajda Miklós volt az egyik főszereplője a Három lektor című legendás Csernus-alkotásnak.
Szerdán búcsúztatják a Szalay Zoltán fotográfust, akinek életművéből jó néhány, a maga idejében közölhetetlennek bélyegzett fénykép vált az ábrázolt korszak ikonikus darabjává.
