"Itt az ideje" - írta naplójába Márai Sándor, mielőtt pisztolyt fogott és öngyilkos lett
A távozás forgatókönyveként is olvashatók az író 1980-as évekbeli, időskori feljegyzései a három évtizeddel ezelőtti öngyilkossága után.
Murányi Gábor
Pozsgay bemondta a népfelkelést, de ki nevezte '56-ot először forradalomnak?
Egy óvatos mondat volt csupán, mégis beleremegett a Magyar Rádió stúdiója 1989. február 19-én.
Halálos újjászületés: az Akadémia egypártosítása
"Ne azt éljük meg, amit 70 évvel ezelőtt" – figyelmeztetett az MTA előtti keddi tüntetésen Pléh Csaba akadémikus. Az akadémia egyik legszégyenteljesebb időszakára utalt ezzel, attól igyekezett óvni az intézményt, a kormányt és Magyarországot. Annak tisztázására, hogy pontosan mitől is, idézzük fel a HVG írását 1999-ből, egy olyan évből, amikor Magyarország kormányfőjét szintén Orbán Viktornak hívták.
Cselesek és csahosok - a 100 éve elhunyt Ady Endre összecsapásai
Kitagadásban, kisajátításban az épp száz éve elhunyt Ady Endrének nemcsak halálát követően volt része, hanem már életében és politikai ceremóniává átlényegített dísztemetésekor is.
A megtagadott Rákosi, az elgépelt pánik és a három pont
Freudi elütések, mosolyfakasztó félrehallások, tudatos betűmerényletek tárháza az írott sajtó története, melynek XX. századi eseteiben a hatalomgyakorlók gyakorta nem ismertek tréfát.
Amikor a hatalom inkább nyelt, mint tiltott: a Csirkefej legendái
Vihart kavart a minap a Párizsi Magyar Intézet igazgatójának intézkedése, amikor a rendező egyik e-mailje miatt a premier előtt egy nappal letiltotta intézményében a Csirkefej színre vitelét. 1986-ban a kommunista hatalom a kisebbik rossz elvét követve bólintott rá a Spiró-darab ősbemutatójára.
Erre a szoborra meg mi szüksége volt Budapestnek?
Hamis, ráadásul több évtizeddel megkésett hagyományőrzés jegyében állítottak emlékszobrot „a magyarok szeretett királynéjának”, Sisinek a nevét viselő Erzsébetvárosban.
Egy regénymentés története, avagy így (is) működött a cenzúra a szocializmusban
Bulgária helyett Görögországban raboskodhatott csak A tolmács című regény hőse – ez a helyszínváltás volt a feltétele annak, hogy Gergely Ágnes felkavaró könyve 1972-ben megjelenhessen Magyarországon.
Az országzászlóvivő – ki volt az irredenta vezető, akiért ennyire rajong Németh Szilárd?
A „magyaroknál magyarabb” Urmánczy Nándor megszobrozása már fél évtizeddel korábban is botrányt kavart, amikor a Szabadság térből egykoron irredenta skanzent fabrikáló, leginkább a mai CÖF-öz hasonlítható „civil” szervezet elnökének emlékpadját avatták. A skandalumot fokozta, hogy mindez a friss Urmánczy-díjas Kövér László házelnök hathatós támogatásával történt. Az akkori és a minapi csepeli – egész alakos – szoboravató ceremónián egyaránt főszerepet kapott Németh Szilárd. 2003-ban Tarlós István főpolgármester árnyékában, csepeli polgármesterként, a hét elején honvédelmi államtitkárként nevezte „megrendítően aktuálisnak” Urmánczy gondolatait. A gyűlöletbeszéd egyik nagymesterének portréját a HVG öt évvel ezelőtt, egy ma is aktuális cikkben rajzolta meg.
És akkor Orbán azt mondta: Stumpf István reformkommunista
Korántsem először feszülnek egymásnak a mindenkori „századvégesek”. Az 1985 tavaszán időszaki „szakkollégiumi kiadványként” indított folyóiratnak Stumpf István (jelenlegi alkotmánybíró) volt a felelős kiadója. Az első két felelős szerkesztő: Gyurgyák János (az Osiris Kiadó vezetője), valamint Varga Tamás (a Fidesz egykori gazdasági tanácsadója). Az impresszumban szerkesztőként Orbán Viktor és Kövér László neve is szerepelt. Az egykor friss szemléletű, a kádári tabutémákkal visszatérően foglalkozó folyóirat hőskora még a rendszerváltás előtt zárult le: az utak elágaztak, az alapítók a tudomány, a nagypolitika, illetve a nagy biznisz felé fordultak. Az első szakítás és osztozkodás azonban ugyanúgy nem volt látványos, ahogy a fél évtizeddel későbbi újabb szétválás is csak kisebb hullámokat vert – legalábbis a nyilvánosságban. Ennek a „végleges” – ám a nyilvánosság előtt palástolni szándékozott – „csendes” szétszéledésnek tényét konstatálta 1994 szeptemberében a HVG, amikor felidézte a Századvég históriáját.
"Megvert ország, megvert nép vagyunk" - 1968-ban kevesen mertek szembeszállni Kádárral
Reményeket és illúziókat rombolt szét az 1956 utáni újabb trauma, Csehszlovákia 1968-as megszállása, amely ellen Magyarországon alig néhányan tiltakoztak nyilvánosan.
Gyilkos propaganda: amikor el kellett mondani, hogy Nagy Imrét megölték...
Nemcsak a Nagy Imre-per ítéletét írták meg jó előre, hanem a kivégzések hírének közzétételéről, a várható tiltakozások „kezeléséről” is mindenre kiterjedő intézkedési terv készült. Kádárék végül a felejtetés – azóta is sokszor felmelegített – taktikáját választották. Nagy Imrét kereken 60 éve, 1958. június 16-án végezték ki.
Kun Béla és a Tréfa: így támadtak fel a Kádár-korszakban megjelent, mégis betiltott könyvek
A szellemi táplálékra kiéhezett olvasókhoz 1988-ban, a rendszerváltás előévében soha nem látott dömpingben zúdultak az addig tiltott művek. Az újdonságok között felbukkant jó néhány ősrégi, a szóbeszéd szerint bezúzott kiadvány.
A kommunista magyar diplomácia egyenesen Sztálintól kapta a Stop Marshall utasítást
A dollármilliárdok hetven esztendeje kezdtek ömleni az európai kontinens nyugati felébe. A keleti régió országai már 10 hónappal korábban bejelentették, hogy nem kérnek a Marshall-terv „alamizsnájából”. A függetlenségével hivalkodó magyar kormány még a közhangulattal is dacolt, amikor – szovjet „javaslatra” – visszautasította a gazdaságserkentő imperialista injekciót.
Lapzárta: Volt egyszer egy Magyar Nemzet
Nem érte meg nyolcvanadik születésnapját az 1938. augusztusában indított napilap, a Magyar Nemzet. A szerkesztőség még elkészítheti a holnapi búcsúszámot, s a csütörtöki, az egri Eszterházy Károly Egyetemen rendezendő tudományos konferencia évfordulós ünneplése laptemetéssé lényegül át.
Az elvetemült hatalom természetrajza
A III. Richárdot soha nem lehetett aktuális üzenet nélkül színpadra állítani. Az angol drámaíró legvigasztalanabb darabját 1843 óta mintegy negyvenszer, nemritkán botrányt kavaróan mutatták be, legutóbb a Radnóti Színházban.
"Az irodalmat zsidótlanító rendeletből csak az én nevem maradt ki, remélem, tévedésből"
Abszurdabbnál abszurdabb történetek, drámaibbnál drámaibb helyzetek, mellbevágó megállapítások tobzódnak a nemrég megjelent Négy fal között című naplóban, amelyet 1944-ben vetett papírra a „legmagyarabb” daljáték írója, a zsidóvá „törvényesített” Heltai Jenő.