A rendszerváltás beköszöntével is betiltották Szolzsenyicin egyik főművét

Murányi Gábor

7 perc

2019.09.18. 14:00

2019.09.18. 14:40

A zavarosban halászás hazai iskolapéldája volt három évtizede a Gulag-sztori, amelynek – Szolzsenyicin dokumentumregénye mellett – a magyar olvasók is áldozatául estek. A szerzői jog, illetve a fordítás hitelessége szempontjából is hibátlan kiadás már nem dönthetett példányszámrekordokat.

„Szolzsenyicin meg fogja érteni, hogy ez ellen a könyv ellen milyen bürokratikus erők fogtak itt össze (...) semmi okát nem látjuk annak, hogy utólag ne adná meg nekünk a beleegyezését”

– fejtegette magabiztosan három évtizeddel ezelőtt a Magyar Nemzet riportjában a mára feledett író, Végh Antal. Mondta ezt akkor, amikor kiderült, hogy nincs engedélye az emigrációban élő világhírű szerző A Gulag-szigetcsoport című dokumentumregényének kiadására, miközben a kötet eladásából már zúdult a pénz a nevével fémjelzett könyvkiadó, az Új Idő kasszájába. A pesti aluljárókban tanyát verő könyvárusoktól vitték a kétkötetes művet, mint a cukrot.

Az először 1973 decemberében Párizsban megjelent, s a világot felrázó Szolzsenyicin-opus idehaza a legtiltottabb gyümölcsök közé tartozott. A szerzőről leginkább a Szabad Európa Rádióból lehetett hallani azt követően, hogy az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényéért Nobel-díjjal elismert alkotót 1974 februárjában letartóztatták, majd kizsuppolták a Szovjetunióból. Az indoklás szerint

„'a betegesen gyűlölködő író a szovjet állampolgársággal összeegyeztethetetlen hazaáruló cselekményt követett el' azzal, hogy 'az orosz népet rágalmazó koholmányát kicsempésztette és megjelentette Nyugaton'.”