A Rák csillagképben található pulzár © NASA

A National Geographic weboldalán megjelent hír tanúsága szerint a kis méretű, rendkívül tömör neutroncsillagokat Rotating Radio Transientnek (RRAT), vagyis átmeneti forgó sugárforrásnak nevezték.

A neutroncsillagok az óriásira duzzadt szupernovák robbanása után maradó, igen sűrű csillagmagokból jönnek létre. Az ilyen objektumokban az anyagsűrűség nagyobb, mint a Napban lenne, ha az egy nagyváros területére lenne beszorítva.

„Ezek az új objektumok új típusú neutroncsillagok, azonban egyelőre nem tudjuk, hogy miként kapcsolódnak az eddig ismert fajtákhoz” – nyilatkozta a National Geographicnek Ingrid Stairs a vancouveri University of British Columbia csillagásza. „Az biztos, hogy van közük a pulzárokhoz, de további kutatásokra lesz szükség, hogy jobban megértsük a viszonyukat.”

A pulzárokat a tudomány „kozmikus világítótornyoknak” is nevezi. Ezek a neutroncsillagok másodpercenként egyet fordulnak, s mágneses pólusaik ilyenkor elektromágneses hullámokat bocsátnak ki. A RRAT-ek azonban rövid, kevésbé rendszeres rádiójeleket adnak ki magukból, átlagosan négy perc és három óra közötti időszakonként.

„Leginkább úgy lehetne elképzelni, mint egy olyan világítótornyot, amelynek rossz az áramellátása, ezért inkább szabálytalanul villódzik” – magyarázta Stairs.

A csillagászok által lokalizált RRAT-et az Ausztráliában található Parkes rádióteleszkóp segítségével mérték be. A felfedezés híre a Nature magazin eheti számában jelenik meg. A szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy normál pulzárokról van szó, amelyek korukból, a körülöttük elhelyezkedő mágneses mező adottságaiból, vagy egyéb okból kifolyólag kevésbé képesek rádióhullámokat kibocsátani, illetve azok kevésbé érkeznek meg hozzánk.
Eleddig 11 RRAT-et észleltek, de a kutatók szerint jóval több ilyen kozmikus jelenséget rejt a világűr, mint hagyományos pulzárt.

„Nem túl egyszerű észlelni ezeket az objektumokat” – magyarázta a National Geographicnak Dick Manchester, a csapat egyik csillagásza. Mivel a RRAT-ek nem szabályosan adják ki a rádiójeleket, ezért alacsony az esélye, hogy csak úgy rábukkanjanak az asztronómusok. A szakemberek vélekedése szerint akár a mi galaxisunkban is több százezres lehet a csendben pörgő neutronfelhők száma. A pulzárok és a neutroncsillagok azért érdekesek a tudomány számára, mert a szupersűrűségű anyagok megértése a tudósok számos kérdését megválaszolhatja.

„A pulzárok a fekete lyukak után a világűr legextrémebb objektumai” – tette hozzá Stairs. „Olyan feltételek teljesülnek bennük, amelyeket sohasem lehetne laboratóriumi körülmények között reprodukálni.”