Mint a BBC honlapján olvasható, a szakemberek Acapulcóban, az Amerikai Geofizikai Szövetség konferenciáján vitatják meg az újdonsült elképzelést ezen a héten. Az elméletet több mint húsz feltárás támasztja alá, amelyeket üledékes kőzetrétegekben végeztek Észak-Amerika különböző pontjain.
 © NASA |
Az üstökös vagy aszteroida légkörbe jutott öt kilométer átmérőjű darabjának felrobbanása az egyik kőkorszaki populáció, a Clovis-kultúra végzetét is előidézte.
A szikla robbanása után vagy azért nem maradt hátra kráter, mert akkoriban, azaz az utolsó jégkorszak idején vastag jégréteg fedte Észak-Amerika sok ezer négyzetkilométerét, és ez páncélként védelmet adott, vagy pedig azért, mert a szikla még a légkörben felrobbant.
A kőzetek vizsgálata során találtak egy fekete szénréteget is, amely arra utal, hogy a robbanás után hatalmas tüzek söpörtek végig a kontinensen. Ám a forróság után ezer éves lehűlés következett, amely Ázsia és Európa éghajlatára és embercsoportjaira is kihathatott. A hagyományos elmélet szerint Amerika őslakói északkelet-Ázsiából vándoroltak át Amerikába az utolsó jégkorszak végén egy földhídon, amely a mai Bering-szoros. A Clovis-kultúra volt az egyik legkorábbi vadászó-gyűjtögető embercsoport, amely áttelepedett, és azokról a pattintott lándzsahegyeiről híres, amelyeket a kőkorszak legkifinomultabb kőeszközei között tartanak számon. Noha csaknem egy szálig kipusztult ez a kultúra, idővel számos, más, vadászó-gyűjtögető csoport jelent meg.