A kutatásokat azért végezték az amerikai szakemberek, hogy a polgári védelmi hatóságok hatékonyabban tudjanak készülni a legrosszabbra, és szükség esetén a legjobb intézkedéseket hozhassák. Csak akkor van esély ugyanis szerintük emberek életének megmentésére, ha a nukleáris támadás után azonnal és folyamatosan információkat juttatnak el a veszélyben lévő lakossághoz. Ez korábban is tudható volt, de a gyors tájékoztatás azért értékelődött fel, mert egy atomrobbanás az eddig hittnél sokkal kiszámíthatatlanabb hatásokkal járhat egy felhőkarcolókkal és parkolókkal zsúfolt modern nagyvárosban, mint egy laposan elterülő, a régebbi modellekben szereplő településen.

Fernando F. Grinstein fizikus a nukleáris fegyverek atmoszférikus hatását vizsgálja évtizedek óta. Elsősorban a szél hatását elemzi, amely a halált hozó részecskék szétterjedését segítheti elő. Azt is tanulmányozta, miként hat a környezetre a városokat övező erdők kigyulladása, illetve a városi épületekben terjedő tűzvész. Ezek ugyanis olyan mennyiségű hamut termelhetnek, ami a napsugarakat is elnyeli, egyfajta "nukleáris telet" okozva.

A nukleáris katasztrófa modellezéséhez az áramlások mechanikáját kell megérteni - véli a fizikus. Elsősorban a levegő és a víz mozgását kell ezért megérteniük. Az épített városi környezet azonban bonyolítja az eddigi tudományos elképzeléseket. Grinstein szerint a sugárzás és annak hatásai függnek a város szerkezetétől, és attól is, hogy milyen anyagból emelik az épületeket. A korábbi modellek egyébként főleg lapos területekre érvényesek, és ezek alapján a legnagyobb pusztításnak kitett zóna kúp alakú, tölcsérszerű lenne a feltételezések szerint.

Ez a romos épület Hirosimában maradt meg © AP

A nagyobb városokban azonban ettől eltérő is lehet a hatás, elsősorban a széliránytól függően. Így például a napsütötte parkolók fölött felmelegszik a levegő, ami ennek megfelelően felfelé áramló légoszlopot kelt. Az ilyen parkolók "elszívják" a többi zónától a levegőt. A felhőkarcolók viszont hegyként tornyosulnak az áramlatok elé, így a radioaktív szemcsékkel teli légörvény szökőkútként emelkedhet a magasba. A felfelé áramló részecskék viszont sokkal nagyobb területen pusztíthatnak, mint a "lapos" modellben vizsgált légáramlatok.

Mobilon értesítenék az embereket

Ugyanakkor a magas épületek egyfajta "sugárpajzsként" is viselkedhetnek, ami megóvhatja a lakosság egy részét. Mindezek ismeretében egy esetleges nukleáris katasztrófa idején értesíteni lehetne a városlakókat, hogy hova meneküljenek, miként viselkedjenek.

A hatóságok mobiltelefonjukon vagy PDA-jukon értesíthetnék az embereket a menekülési útvonalakról, és a biztonságos helyekről - ezt egy másik kutató, Rob V. Duncan hangsúlyozza. Duncan szerint ez azért fontos, mert a modellek tanúsága szerint csak valós idejű, real time adatok szinte azonnali feldolgozásával és továbbításával csökkenthetők a károk egy nagyvárosban, annyira kiszámíthatatlan egy nukleáris robbanás hatása.