Pedig valójában most kezd tisztulni a kép, ahogy minden korábban különböző módon tárolt tartalmat egységes formában, „digitalizálva”, azaz nullákból és egyesekből álló számsorokká alakítva rögzíthetünk. Így tűnnek el a nappalikból a bakelitlemezek a barázdáikkal, a VHS szalagok a mágneses jeleikkel, a faxok a hőpapírral, a fényképek a vegyi úton előállított színeikkel, és váltják fel őket azok a készülékek, amelyeken az otthoni hálózaton keresztül bármilyen tartalmat – videót, képet, zenét vagy bármely más adatot – bármikor, bárhonnan és bármilyen készüléken elérhetünk, egy időben akár több helyről is.

Nagy sávszélességű vezeték nélküli kapcsolatot biztosító kártya

Jön az adat
A legtöbb adat ma már az interneten érkezik az otthonunkba. A legrégebbi megoldást, a „betárcsázós” modemes internetelérést, mára lényegében teljesen leváltotta a jóval nagyobb sávszélességet nyújtó digitális kapcsolat, az ADSL. Ez a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően akár a tévénézéshez szükséges adatmennyiséget is képes „behozni” a lakásunkba. Az ADSL fejlődésével egy időben a kábeltévé-szolgáltatók által használt vezetékrendszeren keresztül is megindult a világháló betörése otthonainkba, ez többnyire „kábeles internetként” vált ismertté. A legújabb módi az optikai kapcsolat, azaz egy üvegszál, amely (rendkívül gyors fényvillanások segítségével) szintén digitális jeleket szállít, akár 30-szor gyorsabb, mint egy átlagos ADSL kapcsolat.
A felhasználás helyében és idejében nagyobb rugalmasságot igénylők körében szintén elterjedt megoldás a mobilinternet, amelynek ugyan a sávszélessége kisebb, cserébe viszont bárhova magunkkal vihetjük, ahol van megfelelő lefedettség.
Természetesen az interneten kívül számos más módon kerülhet digitálisan rögzített adat az otthonunkba, például digitális fényképezőgépen vagy videokamerával, lapolvasóval (szkennerrel), CD vagy DVD lemezen, mobiltelefonunk memóriájában vagy éppen a zsebünkben egy pendrive-on.

Vezetéken vagy anélkül
A lakásunkban már bent van az „információ”, de hogyan tehetjük elérhetővé saját magunk vagy a családtagjaink számára bármikor, a lakás bármely pontján? Nos, helyi hálózattal – vezetékeken vagy vezeték nélküli, úgynevezett wi-fi kapcsolattal.
Amennyiben a ház építésekor vagy legutóbbi felújításkor felkészültünk erre a feladatra, akkor egyszerű dolgunk van, mert a falakban elrejtett kábelek végei minden helyiségbe eljutnak. Mivel az ilyen jellegű kábelezés az esetek legnagyobb részében nem jellemző, a legkézenfekvőbb megoldás, hogy vezeték nélkül kössük össze készülékeinket a lakáson belül.
Számos gyártó kínál többféle ár- és minőség kategóriában megoldást. Mindenféleképpen mérlegelni kell, hogy milyen funkciók a fontosak, de a műszaki cikkekre általánosan jellemző szabály szerint az ár könnyen megmutathatja a beépített elektronikai alkatrészek minőségét. Egy átlagos otthoni felhasználónak mindenesetre a legfontosabb az egyszerűség, a biztonság és a funkciógazdaság – talán éppen ebben a sorrendben. Könnyen elképzelhető, hogy az igényeinknek megfelelő hálózati elérést fenntartó és elosztó berendezés (az útválasztó, vagy idegen nevén router) a legdrágább a polcon – de célszerű azt is meggondolni, hogy egy olcsóbb készülék esetében mennyi energiánkba kerül, ha napokat töltünk el a beállítással.
Napjaink nagy sávszélességű internetelérésénél fontos követelmény, hogy a router át tudja engedni az internetszolgáltató által ígért teljes elérési sebességet, azaz ne ez a készülék legyen a szűk keresztmetszet az adatforgalomban. Amennyiben a router nem megfelelő áteresztőképességű akár a külső, internetes csatlakoztatására használt csatlakozóján, akár a belső hálózat vezetékes vagy vezeték nélküli kapcsolatain, akkor úgy tűnhet, hogy a szolgáltató nem nyújt megfelelő sávszélességet, holott „a hiba a mi készülékünkben van”.
A megfelelő vezeték nélküli router kiválasztása a lefedettség miatt is fontos – azaz hogy a rádiójelek eljussanak a lakás minden pontjára. Ha több szobát kell lefedni, vagy ha több számítógép csatlakozik a hálózathoz, akkor javasolt az úgynevezett „G”-s eszközök helyett (e név a kapcsolattípust leíró 802.11g szabvány nevében található betűjelből származik) az egyre nagyobb teret hódító, nagyobb sebességet és lefedettséget nyújtó „N”-es (802.11n) eszközök közül választani. Alacsony térerő esetén segíthet még a készüléken található antennák cseréje.
Vezeték nélküli kapcsolatot ma már egyszerűen kiépíthetünk a legtöbb számítógéphez csatlakozó eszköz között, így például csatlakozhatunk wifi kapcsolattal a nyomtatóhoz, webkamerához. Egyes eszközökbe gyárilag beépítik a csatlakozáshoz szükséges rádiót, a többit wifi adapterrel (úgynevezett birdge-dzsel) kiegészíthetve kerülhetjük el a kábelezést.
Amennyiben a vezeték nélküli kapcsolat kialakításának fizikai korlátai vannak (például vastag vasbeton falak), akkor jöhet az elektromos hálózat.

Internet a konnektorból
Gyakori eset családi házaknál, hogy az internet a pincébe vagy padlásra érkezik be. Azonban az életünk legnagyobb részét nem ezeken a helyeken töltjük, így célszerű valamilyen módon a ház lakottabb részeire vezetni. Itt jönnek képbe a házban működő konnektorok – hivatalos nevükön dugaszoló aljzatok – és az ezeket összekötő elektromos hálózat. Jó néhány gyártó kínálatában szerepelnek már azok a felhasználóbarát módon (értsd: rendkívül egyszerűen, gyakorlatilag a megfelelő vezetékek csatlakoztatásával) üzembe helyezhető dobozkák, amelyek képesek az internetkapcsolathoz szükséges jeleket a ház elektromos hálózatán továbbítani. Ezzel az úgynevezett „powerline” megoldással áthidalhatjuk az emeletek közti távolságot, és egyben a szintek között meghúzódó vastag beton födémet. A nappaliba ilyen módon „becsempészett” internetkapcsolat egy vezeték nélküli routerrel már könnyen szétszórható az adott szinten, amely így már megfelelő jelerősséget nyújt minden helyiségben.
Ugyanez a megoldás alkalmazható, ha például egy tévékészüléket szeretnénk az internetre csatlakoztatni. A routert összekötjük az egyik adapterrel, amely az elektromos hálózathoz csatlakozva „ráteszi” a tévéadást a hálózatra. A másik adaptert a tévékészülékhez csatlakoztatjuk, ez „veszi le” az adást a hálózatról – szinte bárhol, ahol konnektor van a lakásban, azonos fázison. Ezzel a megoldással bármilyen más készüléket – PC-t, notebookot, hálózati adattárolót – összeköthetünk.
Mivel az IP TV szolgáltatás videojelei is az interneten keresztül érkeznek, ahány tévékészülékünk van, annyi csatlakozópont kell lakáson belül. E szolgáltatás kapcsán volt eddig jellemző, hogy ha sem kábelezésre, sem elektromos hálózaton keresztüli jelátvitelre nem volt lehetőség, akkor egy újabb vezeték nélküli technika, a már említett „bridzselés” (áthidalás) jöhet szóba. Ez a megoldás a hálózatba köthető TV-k, DVD lejátszók, játékkonzolok megjelenésével egyre elterjedtebb lesz. Jelenleg jeles tévé- és hálózati eszközgyártók állapodnak meg kölcsönös együttműködésükről e területen.

Media Hub: a digitális médiatartalmak tárolását és elosztását szolgálja

Összekapcsolva
Az eddigiekben példaként felsorolt eszközök szinte mindegyike önmagában is használható, de a helyi hálózaton összekapcsolva még többre képesek. Az alábbiakban erre szeretnénk néhány példát bemutatni.

Számítógépes játékok/konzolok
A számítógépes/konzolos játékipar fennmaradásához mindenféleképpen szükséges volt valamilyen játékra alkalmas kommunikációs hálózat bevonása. (Gondoljunk csak vissza az évekkel ezelőtt oly népszerű „LAN-partikra”, amelyek egy-egy összeszokott társaság együttes játékát jelentették. A számítógépét mindenki a hóna alá csapta, és elment egy közös találkozóhelyre, ahol a gépeket kábelekkel összekötötték, és kezdődhetett a szórakozás.) Az internet fejlődésével a legkézenfekvőbb megoldás a legnagyobb hálózat, maga az internet lett. Az otthoni szórakozás mellett az interaktivitás lehetősége ma már adott az interneten szerveződő közösségekkel is. Nemzetközi csapatok alakulnak, online versenyeket szerveznek, barátságos csaták dúlnak a világhálón. Nem elhanyagolható az a tény, hogy a szoftvergyártók így igyekszenek küzdeni a sajnos jelentős mennyiségű illegális eredetű játékszoftver ellen is. Természetesen a komoly gamerek megvásárolják a programot, de egyes játékszoftver-gyártók bevezették, hogy bárki, aki játszani szeretne, vagy elérné a legújabb programfrissítéseket, egyes programok esetében mindezt csak internetes regisztráció után teheti meg.

Televízió
A fentiekben röviden már említettük a televíziót. Egyrészt maga az IP TV (IP alapú televízió, amelyen az adás nem analóg, hanem digitális jelek formájában érkezik) már önmagában internetelérést és a lakáson belül létező hálózatot feltételez. A TV-hez csatlakoztatott úgynevezett set top box (STB), hasonlóan a műholdas televíziózáshoz, dekóderként működik, azaz a vezetéken érkező jeleket a televízió számára értelmezhető formájúvá alakítja.
A másik fontos fejlesztési terület a televíziókészülékek csatlakoztatása az otthoni hálózathoz, amellyel az interneten elérhető, vagy a saját számítógépeken tárolt szórakoztató tartalom válik immár a tévéképernyőn is megnézhetővé.  Számos új TV-t már gyárilag felszerelnek helyi hálózati (LAN) csatlakozóval, ennek köszönhetően a készülék képes megjeleníteni a korábban csak a számítógépen elérhető videókat, zenéket vagy fotókat. A TV gyártójától függ, hogy a megjelenített tartalom csak lakáson (hálózaton) belülről származhat, vagy az internettel elérhető forrásból is.

Letöltés, tárolás, megosztás
Úgy tűnik, végleg leáldozott a VHS felvételek készítésének kora. A népszerű videomegosztó oldalakon és a tévétársaságok weboldalain, filmarchívumokban, online videotékákban és nem utolsósorban a fájlcserélő hálózatokon – röviden az interneten – szinte minden megtalálható. Természetesen ez nemcsak a videókra igaz, hanem a képekre, zenékre, dokumentumokra és szoftverekre is.
Ezek egy részét értelemszerűen tárolni szeretnénk. Egyik lehetőség a CD- vagy DVD-lemez írása, amely biztonsági mentés céljaira még mindig népszerű otthoni és kisirodai környezetben is. Azonban mind a tárolásuk, mind a megosztásuk nehézkes, ha sok ilyen optikai lemezt kell kezelnünk, vagy adatot kell visszakeresnünk. Erre jelentenek megoldást az úgynevezett hálózati meghajtók (NAS), amelyek nagymennyiségű adat tárolását és gyors – akár interneten keresztüli – elérését is lehetővé teszik. Van olyan gyártó, aki médialejátszót is beépített a hálózati tároló kezelőfelületébe, így például ha vendégségbe megyünk, ahol váratlanul a családi fotók kerülnek szóba, egy böngésző segítségével – a megfelelő jelszó megadása után – csatlakozhatunk az otthonunkban működő NAS-hoz, és tetszés szerint válogathatunk akár az összes otthon tárolt fotó közül. Hasonlóan járhatunk el a vakációnkról készült videóval, vagy kedvenc zeneszámunkkal is.

Nézzük a lakást mobilon!
Mivel az internet mindenhonnan, akár mobil készülékekről is elérhető, kézenfekvőnek tűnik, hogy értékeink biztonságában is segítsen. Jó példa, hogy egy erre alkalmas – ma már 20-25 ezer forintért megvásárolható – webkamera képét bármikor nyomon követhetjük mobil telefonunkon.
A nagyfelbontású kamera pillanatképét megkaphatjuk e-mailben a mobiltelefonunkra, vagy maga a kamera küld egy linket SMS-ben, amelyre rákattintva a telefon webböngészője megjeleníti a kamera elő képét.

Semmi sem maradhat titokban

Az intelligens házak kezelésére kialakított portál weben keresztül érhető el mobiltelefonról vagy számítógépről, így állandóan figyelemmel kísérhetjük az ablakok, ajtók állapotát, a szobák hőmérsékletét, sőt akár a lakásban tartózkodó személyek számát és kilétét is. A szélessávú és mobilinternet robbanásszerű terjedése előtt még csak a mobiltelefon szolgált közvetítő eszközként, csupán SMS-ben adhattunk utasítást a fűtés beindítására, a garázsajtó kinyitására. Futurisztikusan hangzik, de a hálózatoknak köszönhetően ma már mindez valóság.