Amikor 1622. január 15-én Jean-Baptiste Poquelin megszületett, édesapja már elismert bútorkészítő volt, nem mellesleg a király udvari kárpitosa. Édesanyja pedig, egy gazdag francia család lánya volt. Így aztán egyenes út vezetett ahhoz, hogy a családban méretes szaglószerve után gyakran csak „orr” becenéven emlegetett fiú a kor legszínvonalasabb oktatási körülményei között művelődjön. A párizsi jezsuiták bentlakásos iskolájába került, ahol a latin nyelv kitanulása után eredetiben is olvashatta a filozófiai és más tudományos fejlődéséhez elengedhetetlennek tartott műveket.

Bár 18 éves kora után édesapja neki adta tovább az udvari kárpitos hivatalát, nem sokkal később egyértelművé vált, hogy Jean-Baptiste nem fog édesapja nyomdokaiba lépni. A bútorok és kárpitok helyett a színészmesterség iránt érdeklődött, és a családi hagyomány mellett az azzal járó jó anyagi körülményeket is feladva hosszú éveken át vándorszínészkedett. Még ekkor vette fel a Molière nevet.

Nicolas Mignard

Az áttörést az 1658-59-es évad jelentette. Előbb lehetőséget kapott rá, hogy az akkoriban színházként funkcionáló Louvre-ban királyi közönség előtt játsszon, majd a következő évben már az általa írt Kényeskedők című darabot mutatták be nagy sikerrel Párizsban.

A királyi támogatást ugyan ezután is élvezte Molière, de kapcsolata nem volt felhőtlen az udvarral. A drámaíró ugyanis sosem fogta vissza magát, ha társadalomkritikáról volt szó, így 1664-es Tartuffe című darabjának bemutatóját a nemesség körében nagy felháborodás, a király részéről pedig gyors tiltó rendelet követte. Molière később, a Tartuffe 1669-es újrakiadásának előszavában így írt a jelenségről.

„Ha a komédiának az a hivatása, hogy az emberek hibáit megjavítsa, nem látom be, miért volnának kiváltságos hibák. Ez itt – az álszenteskedés – minden egyébnél veszélyesebb következményekkel jár az államban; és láttuk, hogy a színház igen hathatós eszköze a javításnak. Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...”

XIV. Lajos francia király egyébként ekkor és később is igyekezett nem csak a szilárd hatalma fenntartását biztosító udvari nemesség, hanem Molière kedvében is járni: a Tartuffe mellett a Don Juan, avagy a kőszobor lakomája című darabját is indexre tette ugyan, de a pénzügyi támogatást közben végig biztosította a legnagyobb francia drámaíró és társulata számára.

Google

Molière utolsó drámája A képzelt beteg, melynek első előadására 346 évvel ezelőtt ezen a napon, 1673. február 10-én került sor. Ennek apropóján cserélte ma le a kereső főoldalán látható logót a Google: a lapozható rajzok a drámaíró egy-egy közismert darabjából villantanak fel jeleneteket. Utolsó művének tragikus különlegessége, hogy Molière A képzelt beteg egyik, a bemutató után néhány nappal (február 17-én) műsorra tűzott előadásán összeesett a színpadon, majd néhány óra múlva meghalt.

További különleges Google-logókat talál, ha ide kattint. Ha máskor is tudni szeretne a napi logók mögötti történetről, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.