szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A címbéli kérdés a szó szoros értelmében értendő, és a Rögbi Világszövetség (World Rugby) válasza az, hogy ilyenkor a gyengébb felépítésű játékos nagyobb sérülésveszélynek van kitéve. A szövetség tehát a napokban úgy döntött, hogy biztonsági okokból transz nők nem játszhatnak nemzetközi meccseken. A tudomány álláspontja nem egységes, pedig a kérdés tisztázása több sportágban is fontos lenne.

Érdemes mindjárt az elején tisztázni, hogy nem az olyan esetekről van szó, amelyek közül a legismertebb Caster Semenya dél-afrikai futónőé. Ő lányként született, és úgy is nőtt föl. Nála és sok hasonló esetben több lehetséges genetikai eltérés valamelyikéről van szó. Hogy miről, azt személyiségi jogi okokból nem hozták nyilvánosságra, de kiszivárogtatások alapján Semenya esetében arról a tünetegyüttesről lehet szó, amelyre egy lánynál a pubertás éveiben derül fény, amikor nem fejlődnek ki a másodlagos nemi jegyek, és kromoszómavizsgálattal a férfiakra jellemző XY-készlet mutatható ki. (Ennek hátteréről itt írtunk.)

World Rugby

A transz nők biológiailag sok tekintetben férfiak maradnak. Annak születtek, és többnyire férfiként nőttek ki a serdülőkorból. Bármilyen gyógyszeres és műtéti kezelés nyomán változnak is nővé, sportolóként a testfelépítésük férfias marad. Izomzatuk, szívük, tüdejük és oxigénszállító képességük, csontozatuk alapjában olyan, mint átváltozásuk előtt. Márpedig a férfiak többsége nagyobb és erősebb, mint a legtöbb nő. Ennek hatása sportáganként változó, de az előny mértéke átlagosan 10 (például a futás esetében) és 30 (például a súlyemelésben) százalék között mozog. Akadnak tehetséges tinédzser fiúk, akik jobban teljesítenek, mint a felnőtt női sportolók legjobbjai.

A dublini székhelyű World Rugby a maga döntéséhez éppen e különbségek vizsgálatát kérte szakértőktől, mégpedig a lehetőségekhez mérten szakszerű és nyilvános módon. Az év elején tudósokat, sportolókat, jogi és etikai szakértőket kértek műhelymunkára. A prezentációkat online is közzétették.

A fontos kérdések egyike volt, vajon a tesztoszteronszint sokat emlegetett csökkentése valóban ellensúlyozza-e a férfinak születésből származó előnyöket . Nem mondhatni, hogy a szakmai vélemények teljesen egyhangúak voltak. Emma Hilton brit biológus és Tommy Lundberg svéd orvos úgy összegezték az eddigi kutatásokat, hogy háromévnyi tesztoszteroncsökkentés után is csak öt százalékkal kevesebb ez a hormon a sportolók szervezetében. Ez pedig azt sugallja, hogy a felnőttkori tesztoszteroncsökkentés nem hozza női szintre a született férfiakat.

Pixabay / MahmurMarganti

Joanna Harper brit kutatóorvos szerint (ő hosszútávfutó is, és a negyvenes éveiben változott férfiból nővé) viszont a transz nők esetében elegendő változást hoz a tesztoszteron-csökkentés. A World Rugby egy szakértője, Ross Tucker azonban vitatja, hogy a Harper által vizsgált nyolc sportoló mintája elég reprezentatív-e.

Végül a World Rugby a tilalom mellett döntött. A fő szempont a biztonság volt – úgy tűnik, mintha a genderszempontokat óvatosan megkerülték volna. A rögbi tipikus kontaktsport, erős ütközésekkel. Az amerikai focihoz és az ökölvíváshoz hasonlóan itt is egyre komolyabb kockázatként kezelik az agyrázkódást. Ekkor lehet szempont, hogy férfi méretű koponya csattanhat női fejekhez.

A világszövetség azt tervezi, hogy döntését háromévenként felülvizsgálja. A további tudományos kutatás nem lesz könnyű: kevés az önként vállalkozó sportoló a felmérésekhez. Hilton jóslata az, hogy a rögbifejleményeket alaposan figyelni fogják más harci és kontaktsportokban is, ahol transz nők szerepelhetnek.

Ennek ellentmond, hogy az angol rögbiszövetség máris közölte: nem tartja magát a döntéshez, és Angliában továbbra is játszhatnak transz nők. Nem kizárt, hogy több országban jogszabályok is tiltják a transz nők kizárását. (Az USA-ban már bíróság elé került néhány ilyen ügy.)

A rögbi-világszövetség döntése ellentétben áll a Nemzetközi Olimpiai Bizottságéval is. Ott 2004-ben engedélyezték a transz nők részvételét a női olimpiai számokban. 2015-ben tovább enyhítették a szabályt: eltekintettek attól, hogy az érintettek nemváltoztató műtétnek vessék alá magukat. Az továbbra is érvényes, hogy a tesztoszteronszintjüket a verseny előtt legalább egy éven át csökkenteniük kell.

Miután az olimpiai útmutatást máshol is követték, több olyan eset keltett feltűnést, amikor transz nők alaposan rávertek a női mezőnyre. A londoni The Economist példái között szerepel Rachel McKinnon (új nevén Veronica Ivy) kanadai kerékpáros és Laurel Hubbard új-zélandi súlyemelő.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!