A társas kapcsolatok hiánya átlagosan 32 százalékkal, a magányosság érzése pedig 14 százalékkal növeli a halálozás kockázatát – erről számoltak be a tudósok a Nature Human Behaviour folyóiratban nemrég publikált tanulmány szerzői. Rámutattak, hogy ennek egyik oka a kortizol nevű stresszhormon túltermelődése, amely hosszú távon negatívan befolyásolja a szervezet működését.
A Harpini Orvosi Egyetem két munkatársa, Csao Jasuang és Vang Maocsing vezetésével működő kutatócsoport metaanalízisében 90, különböző országokban készült tanulmányt vetett össze. A kutatásokban összesen 2,2 millió ember adatait elemezték.
A kutatásban résztvevők energiaszintje csökkent, és egyre növekvő fáradtságérzésről számoltak be a magány miatt.
Az elszigeteltséget a társas kapcsolatok objektív hiányaként határozták meg, a magányosságot pedig egy szorongással járó szubjektív érzésként, amely akkor keletkezik, amikor nincs összhang a kívánt és a tényleges társas kapcsolatok között.
Már korábbi tanulmányok is kimutatták, hogy a magányosan és elszigetelten élő embereknél nagyobb a halálozás kockázata, de olyan kutatások is akadtak, amelyek nem támasztották alá ezt az összefüggést.
Csao, Vang és munkatársaik több mint 14 ezer – a témával foglalkozó – tanulmányt vizsgáltak meg. Ezekből kilencvenet választottak ki, amelyek 1986 és 2022 között jelentek meg, és megfeleltek bizonyos kritériumoknak. A kutatásokból végül átlagértékeket számítottak.
Az úgynevezett biológiai korunk sokszor nem azonos a naptárival. Például abban az esetben is több lehet ez utóbbinál, ha gyakran vagyunk boldogtalanok, magányosak.
Eredményeik szerint az elszigeteltség 22, a magány 9 százalékkal növeli a rákbetegség általi halálozás kockázatát.
A szív- és érrendszeri betegségek esetében úgy találták, hogy az elszigeteltség 34 százalékkal növeli a halálozás kockázatát, míg a magánynál az eredmény statisztikailag nem volt szignifikáns.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.