Az év egyik leglátványosabb csillagászati eseményére május közepén került sor, amikor egy napkitörés hatására még Magyarországon is látni lehetett a sarki fényt, sőt, a jelenség olyan erős volt, hogy még az óceánban, 2,7 kilométer mélyen is érezni lehetett annak hatását. Bár az esemény csak látványos volt, és kevésbé zavart be a földi rendszerekbe, egy ennél nagyobb erősségű napkitörés komoly gondot okozhat a kommunikációban, rosszabb esetben pedig a teljes földi elektronikus és informatikai infrastruktúrában.

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy pontosan és minél hamarabb előre lehessen jelezni, mikor történik egy hasonló esemény – vagyis, hogy miként alakul az űridőjárás. A napviharok előrejelzésében kulcsfontosságú a koronakidobódások (CME-k) intenzitása, vagyis az, hogy a Napból kilökődő részecskék milyen sebességgel száguldanak az űrben. Ezt azonban csak a koronakidobódások után lehet megmérni.

A walesi Aberystwyth Egyetem kutatói most azt állítják, megtalálták annak a módját, hogy megjósolják az esemény intenzitását még annak bekövetkezése előtt. Harshita Gandhi, a kutatás vezetője szerint ennek módja, hogy megvizsgálják a forrásterület „evolúcióját” – írja az IFLScience.

Gandhi és csapata a Nap aktív régióit vizsgálta meg, azt, ahol a koronakidobódások is születnek. Megmérték a területek tulajdonságát a CME előtt, alatt és után, amelynek köszönhetően meg tudták becsülni a „kritikus magasság” paraméterét. Egy pont fölött a mágneses tér ugyanis instabillá válik, ami az anyag kidobódásához vezet. Ez a magasság a sebességgel van összefüggésben.

A szakember szerint minél nagyobb a magasság, annál gyorsabb a kilökődés is, ami azt jelenti, hogy a magasság megbecsülésével a várható sebességet is meg lehet mondani. Ebből már könnyen kiszámítható, hogy az adott CME mennyire lesz veszélyes.

Az eredményekről a Hullban tartott nemzeti csillagászati találkozón számolt be a kutató.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.