hvg.hu: A kormány és a Magyar Bankszövetség között a bankadó miatt komoly  feszültség alakult ki. A bankadót bevezették, pillanatnyilag hol tart ez a viszony?

Erdei Tamás: A konszenzus hiányát nem dimenzionálnám túl: nem először fordult elő a történelemben, hogy két, eltérő elképzeléseket képviselő fél megegyezés nélkül állt fel a tárgyalóasztaltól. A sértődés pedig nem üzleti fogalom; az Országgyűlés rábólintott a különadóra, tehát a bankok be fogják fizetni a pluszterhet.

Erdei Tamás

Erdei Tamás

Azt követően pedig ismét le fogunk ülni a kormánnyal, mivel nemcsak a bankadó jövőjéről, hanem a reménytelen helyzetbe sodródott adósok sorsának rendezéséről is meg kell állapodnunk.

hvg.hu: Úgy tűnik, a Bankszövetség javaslatát figyelembe veszi a kormány, és felállhat a Nemzeti Eszközkezelő Társaság. Ön szerint mi lenne a méltányos, egyben pénzügyileg kivitelezhető megoldás az adósok tömeges csődjének elkerülésére, tekintettel a legújabb, az adósokat nyilvánvalóan elborzasztó fejleményekre?

E.T.: Először a szakértői szintű egyeztetésekre kell sort keríteni, hogy a kormány az Országgyűlés elé terjeszthesse a megfelelő jogszabálytervezetet. A Magyar Bankszövetség korábbi javaslatát a jelek szerint a kormány elfogadta, s ez kedvező megoldást kínál a reménytelen helyzetbe került adósoknak. A követeléskezelő felállításával az állam tulajdonába mennek át a bedőlt lakáshitelekhez tartozó ingatlanok, és azokból – feltehetőleg, hiszen végleges döntés még nincs – szociális bérlakásokat alakítanak ki. Ez viszont komoly mérlegelést igénylő szociálpolitikai kérdés: az állam nem eshet abba a hibába, hogy gondolkodás nélkül átvállalja a kötelezettségeket. Ez esetben ugyanis előfordulhat, hogy azok sem fizetik vissza a hiteleiket, akik egyébként megtehetnék. Márpedig ez a történet nem róluk szól, hanem azokról, akik valóban bajban vannak, és banki segítséggel már nem tudnak úrrá lenni a helyzeten.

hvg.hu: A bankadó kérdésében már korántsem volt ilyen összhang a kormány és a bankok között.

E.T.: A banki különadó révén kétségtelenül mérsékelni lehet a költségvetés terv feletti hiányát, anélkül, hogy közvetlen megszorításokat kelljen bevezetni. Ám emiatt a hitelezés lassul, és ez visszafogja a gazdasági növekedést. Több térségbeli országhoz hasonlóan, Magyarországon sem fedezik a megtakarítások a fejlesztésekre szánt kiadásokat. Ha az ország fokozatosan be akarja hozni a fejlett gazdaságokkal szemben fennálló lemaradást, de legalábbis mérsékelni szeretné a különbséget, elengedhetetlen a külföldi tőke és refinanszírozás bevonása.

A nagyobb politikai-szabályozási kockázatok „beárazása” miatt a térségben a vállalkozások profitelvárása hagyományosan magasabb, mint másutt, de a különbség az elmúlt években jelentősen csökkent. Ugyanakkor a bankadó, amely egy múltbeli állapot alapján, előre nem tervezhetően von el létező vagy még nem is képződött pénzintézeti jövedelmeket, ismét a korábbi gondolkodásra erősíthet rá: a kockázatok felértékelésére késztetheti a befektetőket.

Ha az előrejelzések nagyobb reálgazdasági kockázatokra figyelmeztetnek, a bankoknak több céltartalékot kell képezniük, ez pedig csökkenti eredményüket, rontja tőkehelyzetüket és hitel-kihelyezési lehetőségeiket. Ha pedig a nemzetközi hitelminősítők, elemezve a bankok profitkilátásait, lerontják besorolásukat, akkor a bankok csak drágábban tudnak hitelhez jutni a pénz- és tőkepiacokon. Ez azután végiggyűrűzik az egész gazdaságban, mivel a bankok is csak magasabb kamat mellett hajlandók a vállalatoknak kölcsönt folyósítani. Mindez lassítja a gazdasági növekedést. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy számos nagyvállalat – többnyire euróban történő – finanszírozása megoldható külföldi székhelyről, határon átnyúló vagy vállalaton belüli hitelezéssel.

hvg.hu: A kormány szerint csak a bankadó bevezetésével tartható a 3,8 százalékos hiánycél, hacsak nem gondolnak a lakosságot érintő újabb megszorításokra. Ön szerint lenne más alternatíva?

E.T.: Bármilyen eszközhöz is folyamodik a kormány, annak hatása az adófizetőkön csapódik le. Van, ami közvetlenül (például a fogyasztási adók emelése), és akad, ami közvetve. A bankadó ebből a szempontból lassan hat. Természetes, hogy szerencsésebb lett volna egy szektorsemleges megoldás, amely a ténylegesen extraprofitot elérő vállalkozókat sújtaná, nem pedig a nemzetközi mércével is rendkívül prudens magyar bankrendszert állítaná pellengérre. Mindezek mellett egy méltányos különadó akár elfogadható is volna, ha arra átmenetileg, a szerkezeti reformok szakaszában lenne szükség.

hvg.hu: A kormány nem a nyereség, hanem a mérlegfőösszeg arányában vetné ki a bankadót. A bankok ezt nem tartják igazságosnak. Miért?

E.T: Miután a kérdésben már döntést hozott az Országgyűlés, már nincs különösebb relevanciája, ki mit tart igazságosnak. Tény, hogy egyes bankoknak a korrigált mérlegfőösszeg alapú adózás a kedvezőbb, másoknak az eredménybázisú. Tisztán adózás-technikai szempontból az eredményalapú megközelítés mindig igazságosabb, mivel nem adóztat meg nem termelt jövedelmet, és nem hagy aránytalanul magasabb jövedelmet másoknál. A törvénybe foglalt bankadó olyan elvonás, amelynél az adófizetőnek nincs mérlegelési lehetősége az adóalap alakításában, abban, hogy milyen tevékenységeket milyen szabályozási kondíciók mellett vállal.

hvg.hu: Nyilván a kormány tartott a nyereség egy részének eltüntetésétől, amire multik esetén nem kevés példa van. Egyébként nem úgy néz ki, hogy beválik az a jóslat, hogy egy sor bank kivonul Magyarországról.

E.T.: Nem emlékszem efféle jóslatokra. Korábban is azt gondoltam, és jelenleg is az a véleményem, hogy nem valószínű bármelyik bank kivonulása. Ugyanakkor a bankszektor kihelyezett hiteleinek volumenében tapasztalható visszaesés egyértelmű jele a tevékenység érezhető visszafogásának. Míg a vállalati hitelek volumene az első félévben csökkent, a lakossági hiteleké csak az árfolyam negatív hatása miatt emelkedett. Ez válságkörnyezetben érthető, ahogyan azonban a gazdaság kilábal a recesszióból, egyre inkább szüksége lenne a banki hitelekre.

hvg.hu: Mennyiben tudják a bankok a lakosságra áthárítani a bankadó okozta terheket? Ha ez igaz lenne, akkor miért tiltakoztak olyan hevesen a bankadó ellen?

E.T.: A jelenlegi piaci viszonyok között a racionális magatartás az, ha a különadó közvetlen terheit minél hosszabb ideig nem engedjük a vállalati és lakossági ügyfeleken lecsapódni. Ugyanakkor a bankok egy része lényegében már most, a bankadó befizetése előtt sem termel érdemi profitot. A költségek lefaragása jellemzően már az előző években megtörtént, és létezik egy szint, amely alá már – elsősorban üzem- és objektumbiztonsági okokból – nem lehet, nem szabad menni. A munkaszervezés, munkahatékonyság terén szintén feszítettek a takarékossági lehetőségek, a hitelezés csökkenésével is csak minimális üzleti kapacitás szabadul fel. Sőt, a költséghatékonyság még romlik is, tehát a bankadó tartós beépülésével a költségek fokozatosan beépülnek a díjakba, kamatokba. Ez pedig jelentős versenyhátrányt okoz a magyar pénzügyi szektorban.

Erdei Tamás

Erdei Tamás

A közvetett hatásoktól viszont képtelenség megóvni az ügyfeleket: ha még drágább lesz a külföldi refinanszírozás, az automatikusan beárazódik a hitelekbe, sok család életét megkeserítve. Félreértés ne essék, nem vonom, sose vontam kétségbe, hogy a költségvetésen tátongó lyukat el kell tüntetni. Ellenkező esetben ugyanis komoly bonyodalmak támadnának akár már rövidtávon, például a forint további jelentős leértékelődésével. Mi csupán a megvalósítás módja ellen emeltük fel a szavunkat.

hvg.hu: Népszavazást kezdeményeztek, amelynek célja, hogy nyomást gyakoroljon a parlamentre, szüntessék meg a bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét. Ön szerint az elmúlt majd másfél évtizedben a bankok nem éltek vissza ezzel a lehetőséggel? A tavaly ősszel elfogadott magatartási kódexet ebben a vonatkozásban a közvélemény nem tartja elegendőnek. Ön szerint?

E.T.: Szerintem viszont a magatartási kódex szükséges és elégséges feltétele a banki önmegtartóztatásnak, már csak azért is, mert betartását szigorúan ellenőrizzük. Nem állítom, hogy egyes esetekben nem fordultak elő túlkapások, de a legtöbb hiányosság abban mutatkozott, hogy  nem indokolták meg kellőképen a díjakban vagy törlesztő részletekben bekövetkező változásokat,  továbbá hiányos volt egyes hitelközvetítők, ügynökök felkészítése. E problémák jó része azonban már a múlté. Ez is azt bizonyítja, hogy a magatartási kódex az önszabályozás sikeres eszköze.

hvg.hu: Ha a kormány kikérné a véleményét, mit tanácsolna a következő félévre, mi legyen a gazdaságpolitika fő iránya?

E.T: A Magyar Bankszövetség többször is kifejtette: a legfontosabb feladat a gazdaság szerkezeti átalakításának megkezdése. A szerkezeti reformok halogatása tovább rombolja a versenyképességet, és az elavult szerkezet finanszírozása sem tartható fenn. A szociális kiadások átalakítása vagy éppen a tömegközlekedési reform elodázhatatlan. De nem tűr halasztást az egészségügy, az oktatás és az önkormányzati rendszer újragondolása és újraszabása, a szabályozási környezet egyszerűsítése, egyes állami feladatok piaci alapokon történő ellátása, a központi adminisztráció fokozatos csökkentése sem. A lakosság, a kisvállalkozók és a vállalatok egyaránt kiszámítható adókörnyezetben érdekeltek. A költségvetési hiány csökkentése nem pusztán a konvergencia és a stabilitás miatt fontos: a kisebb adósságszolgálat nagyobb teret enged a vállalkozóknak a belföldi források felhasználásához, kevésbé érvényesül az állampapírok kiszorító hatása a megtakarítási piacon. Nem utolsó sorban pedig nem lesz szükség ad-hoc kiigazító lépésekre. Ezért a bankrendszer maximálisan támogatni fogja a kormányzatot minden olyan program megvalósításában, amelyek közelebb visznek ezekhez a célokhoz.