Salamon egyébként már előadása elején közölte, hogy nem hajlandó aktuálpolitizálni. Pedig a konferencián feltehetően mindenki erre várt. Az alkotmányjogász résztvevők nagy többsége ugyanis egyetértett a bevezető előadást tartó Sólyom László véleményével, miszerint nincs ma Magyarországon alkotmányozási kényszer, s mindaz, amivel a kormánypártok indokolják a lázas alaptörvénygyártást, tudományosan értelmezhetetlen politikai maszlag.

Salamon László

MTI

Sokan lettek volna tehát kíváncsiak a legilletékesebb kormánypárti képviselőnek az alkotmányozási rohamot indokoló tudományos érveire, de ő  ehelyett a pártállam idején érvényben volt devizatörvényről anekdotázott hosszasan és poén nélkül. Egy kérdésre pedig, amelyik azt firtatta, tervezi-e a kétharmados többség népszavazás tartását az új alkotmányról, azt válaszolta, hogy nem, mert ezt a lehetőséget az Alkotmánybíróság már korábban kizárta. A főalkotmányozó kormánypárti honatyát végül Holló András alkotmánybíró és Tóth Zoltán választási szakértő világosították föl arról, hogy ilyet az Alkotmánybíróság soha sehol nem írt le.

A konferencia alaphangját megadó volt köztársasági elnök talán még a korábbiaknál is határozottabban állt ki az 1989-es alkotmány értékeinek megőrzése mellett. A kerekasztal-tárgyalásokon megszövegezett kódex, noha viseli az 1949-es pártállami alkotmány sorszámát, annak totális tagadása. Olcsó és hazug propagandafogás tehát most a „sztálinista alkotmányként” megbélyegezni a mait, és nagyon veszélyes, ha annak totális tagadásaként akarják megkonstruálni az újat.

Sólyom, aki mint az Alkotmánybíróság első elnöke, annak fazonját is megszabta, úgy látja, hogy a testület hatáskörének megkezdett csonkolása olyan út, amin nehéz megállni. Márpedig – Sólyom szerint – nincs Alkotmánybíróság, ha hatásköre nem terjedhet ki minden törvény vizsgálatára és a törvények megsemmisítésének jogára. Kukorelli István korábbi alkotmánybíró ehhez annyit tett hozzá, hogy a kilátásba helyezett kurta alkotmány önmagában is gondoskodna az alkotmányvédelem elkorcsosításáról. „Minél többet hagyunk el az alkotmányból, annál szűkebb lesz az alkotmányvédelem, még úgy is, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét nem szűkítik.”

Némi munícióval azért a kormánypártoknak is szolgált a konferencia. Király Miklós, az ELTE jogi karának dékánja Roosevelt elnök sikeres zsarolási kísérletét hozta föl, amikor is a New Deal atyja megorrolt a válságelhárító törvényeit sorra visszadobó republikánus többségű Legfelsőbb Bíróságra, és törvényjavaslatot nyújtott be, amely lehetővé tette volna a 9 fős testület bővítését, természetesen az akkori demokrata kongresszusi többség által megválasztandó tagokkal. Erre a taláros testület „megenyhült”, az újabb válságkezelő törvényeket már átengedte – mire az elnök letett arról, hogy szétzilálja az alkotmányos alapokat.

Sólyom maga az általa különösen nagyra tartott német alkotmánybíróság gyakorlatából hozott egy szerinte szégyenletes példát, amikor átengedtek egy, a közúti fuvarozók tevékenységét alkotmányellenesen korlátozó törvényt – csak azért, mert a bajba került német államvasútnak védelemre volt szüksége.

A konferenciát egy kimondatlan, de szinte tapintható kollektív fohász lengte be: mindent megbocsájtunk, csak ne barmoljátok el a köztársaság új alkotmányát!