Botránnyal kezdődött a minap a parlament plenáris ülése: a gárdista mellényben feszítő Vona Gábor előbb azt vetette a kormány szemére, hogy „szánalmasan tetszeni akarnak Izrael urai előtt”, majd az ezt követő rövid szünetben egy másik jobbikos közölte, Németh Zsolt azért nem tud még elkezdeni beszélni, mert „nem találja a kipát”. Az igazi botrány azonban az volt, hogy a házelnök vagy egy szóval sem reagált (mint e fenti esetben), vagy épp a rasszista megjegyzések eltűrése miatti bírálaton akadt ki. Kövér László ugyanis, amikor Vona a cigányság „elképesztő és indokolatlan népszaporulatával” jött, nem ezt kérte ki magának, hanem azt, hogy Mesterházy Attila felszólította őt, lépjen már közbe. Németh Zsolt még örülhet, hogy valamelyik jobbikos nem tett a fejére kipát, mint tették azt Károlyi Mihály szobrának fejére egy tavaly novemberi tüntetésen.

Nem sokkal korábban a Jobbik még arra várt választ a kormánytól, vajon Orbán Viktor január végén „miről tárgyalt Brüsszelben, az Európai Zsidók Kongresszusán”. Az a tény ugyanis, hogy Orbán Brüsszelben találkozott a szervezet elnökével és az izraeli tájékoztatási és diaszpóraügyi miniszterrel, azt a gyanút táplálhatta a pártban, hogy a Fidesz a Simon Perez által említett gazdasági kolonizációnak és betelepülésnek ágyaz meg (függetlenül attól, hogy Perez anno természetesen csak az izraeli befektetések növeléséről beszélt). A párt, hűen eddigi önmagához, „aggodalmát” fejezte ki amiatt, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök vagy kormánya pénzügyi kérdésekben zsidó szervezetekkel egyeztet”.

A párt és/vagy a miniszterelnök részéről akkor nem reagáltak az inszinuációra, Orbán viszont a brüsszeli találkozó után egyértelműen kijelentette: „A magyar kormány elkötelezett amellett, hogy a társadalom értékes közösségének számító zsidóság jogait feltétel nélkül tiszteletben tartsák. (…) A magyar kormány fellép az emberi méltóságot, illetve a zsidóságot sértő jelenségekkel szemben.” Egy izraeli lapnak adott nyilatkozatában ugyanakkor leszögezte: „el kell ismerni, hogy valamilyen mértékű antiszemitizmus jelen van főleg az interneten és főleg olyan honlapokon, amelyeket Magyarországon kívülről működtetnek”.

Hende Csaba a minap úgy nyilatkozott Izraelben, hogy „a magyar kormány határozottan fellép és a jövőben is fel fog lépni minden antiszemita izgatás, megnyilvánulás ellen. Ebben az ügyben nem ismerünk alkut.”

Hogy a Fidesz egyébként örülhet-e annak, hogy (a korábbi „egy-a-tábor” koncepció ellentéteként) van tőle jobbra is párt, az kérdéses. A szélsőjobbos közönséget felszippantó Jobbik ugyanis láthatóan meggyengült, állítólagos ellenzéki párthoz képest annyira nem talál fogást a kormányzati cselekvésen, hogy cigányozáson, zsidózáson és a gárdaesztétika parlamentbe importálásán túl semmilyen érdemi mondanivalója nincs az országot valóban érdeklő és érintő ügyekről.

Ennek a gyengeségnek oka van: a Fidesz az elmúlt közel egy évben tartalmi és szimbolikus „nemzeti” gesztusok sorával nyúlta le a jobbikos agendát, hiányzó kormányzati teljesítmény, kevés kompetencia esetén tehát a Jobbik újra feljöhet. És miközben Orbánék nyugati nyilatkozataikban egyértelműen elköteleződnek a szélsőséges politikát kizáró, a romákat integrálni akaró, a zsidóságot fontos nemzetalkotó tényezőnek tekintő politika mellett, idehaza időnként feltűnő hallgatással, félrenézéssel tudják le a hétköznapi rasszizmust.

Amikor Molnár Oszkár a zsidó nagytőke gazdasági bekebelezési szándékáról nyilatkozott, a Fidesz egy Molnár-Navracsics találkozót követő rövid, semmitmondó nyilatkozattal látta elintézettnek az ügyet, retorzióval a később függetlenné váló edelényi polgármesternek nem kellett számolnia. Ugyanígy tét nélkül ámokfuthat lapjában az elmúlt években különös metamorfózison átesett Bayer Zsolt, aki immár a magyarság medencéjébe piszkító „indok-zsidókról” értekezik, meg arról, hogy bizonyos emberek közül „nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”.

A Fidesz-alapító Bayer, pártszületésnapok meghívott vendége, aki a minap a Mélymagyar c. műsorban Csurka István „bátyámmal” mély egyetértésben vitatta meg a nemzet nehéz helyzetét, az idén a Madách-díjat is megkaphatta, és ez bizony nem kevés problémát vet fel. Legfőképpen persze azt, hogy egy ennyire köztudottan Fidesz-közeli publicista vajon Fidesz-közeli álláspontokat fogalmaz meg időnként? Vagy mindez a saját véleménye, csak éppen már senkinek sem tűnik fel, mennyi embertelenséget hordoz? Legalább ennyire súlyos, hogy az I. kerület polgármestere, Nagy Gábor Tamás az idei „becsület napi” önkormányzati megemlékezésen tartott beszédében hősökként méltatta a főváros Waffen SS oldalán harcoló „védőit”.

Amikor az ember borzadva olvassa a nyugati sajtót, amint Budapestről mint „az európai antiszemitizmus fővárosáról” ír, meg amikor Schiff András, Konrád György, Fischer Iván, Paul Lendvai és mások enyhén szólva túlzó állapotokat festenek le az antiszemitizmus hazai állapotáról, ne feledkezzünk el arról a közönyről, csöndről sem, ami ezeket az uszító írásokat, tévéműsorokat hivatalos részről általában fogadja.