A hazai baloldali és liberális ellenzék, illetve a hasonló beállítottságú nyugat-európai sajtóorgánumok előszeretettel hasonlítják a Fidesz-KDNP kormányt –, a demokráciát csorbító parlamenti döntésekre hivatkozva – a két világháború közötti magyar rendszerhez, a vitathatatlanul törvényesen, demokratikus úton, hatalmas többséggel megválasztott Orbán Viktort pedig a Nemzeti Hadsereg élén, 1919. november 16-án Budapestre bevonult tengernaggyal, Horthy Miklóssal azonosítják.

Horthyt a Nemzetgyűlés képviselői 1920 márciusában kormányzói jogkörrel ruháztak fel, egy olyan választás után, mely a korabeli Európában is botrányosnak számított. A különítményesek által megfélemlített emberek nyíltan adták le a szavazatukat, a baloldali és liberális pártok pedig nem is indultak, bojkottálták a választást. Az ezt követő negyedszázad alatt, bár rendszeresen tartottak választásokat, működött a parlament, voltak ellenzéki pártok, arra nem volt esély, hogy az 1920-ban hatalomra jutott, különböző neveket viselő kormánypárt helyett az ellenzék szerezzen többséget.  

Horthy neve és rendszerének felidézése a lehető legrosszabb ajánlólevél az Európai Unióba. Ha tehát valaki, felháborodva a kormányt ért éles hangú bírálatokon, azon sajnálkozik, hogy a 19-es Kommünt követően, az orgoványi különítményesek Héjjas Iván vezetésével nem végeztek elég alapos munkát, tudatosan lejáratja a Fidesz-KDNP kormányt, kompromittálja a miniszterelnököt. Ezt teszi Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap ismert publicistája, január negyedikén megjelent „Ugyanaz a bűz” című cikkében.

Bayer megfordítja a kormányzat védekezését a baloldali és liberális bírálattal szemben, nem védi a médiatörvényt érvekkel, talán a szövegét ő sem ismeri részletesen, ezzel szemben idéz Mályusz Elemér Vörös emigráció című könyvéből. Azt állítja, hogy miként nyugati politikusok és a velük együttműködő magyar emigránsok 1919 és 1922 között igazságtalanul támadták Magyarországot, ugyanúgy bánnak el velünk az utódaik most is, kilencven évvel később. Mert „ezek nem változtak semmit”.

Akik tehát bírálják az Orbán-kormányt, Bayer szerint hazaárulók. Bayer orgoványi példálódzása vérfagyasztó: tudjuk, Héjjasék hogyan bántak el áldozataikkal: golyóval, kötéllel, böllérbicskával. Tárgyalás nélkül öltek, anélkül, hogy bárki bizonyította volna, elkövették-e azt, amivel vádolják őket. Hihetetlen, hogy egy ilyen írás, ilyen mondattal napvilágot láthat egy magyar napilapban.   

Nem értem, ha valaki elítéli Kun Béláék és a Lenin-fiuk akasztásait, az 1945 utáni koncepciós pereket, az 1956 utáni megtorlásokat, vagy akár a 2006. októberi rendőri atrocitásokat, hogyan azonosulhat Héjjasék gyilkosságaival?

Még néhány hasonló szellemiségű cikk Magyarország soros EU elnöksége alatt, és leszámolhatunk az illúzióval, hogy a következő 6 hónap óriási előrelépést hoz Magyarország megítélését, presztízsét illetően. Tudja-e Bayer Zsolt, mennyit árt az övéinek, amikor ilyen hülyeségeket ír le?