szerző:
Bársony János
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A „cigánybűnözés” kifejezést egyes körökben magától értetődő természetességgel használják, mások próbálják megfejteni, hogy miként is terjedt el a szóösszetétel. Nemrég a Közszolgálati Egyetemen még kerekasztal-beszélgetést is szerveztek „A cigánybűnözés-fogalom evolúciója” címmel. Kisebbségkutató, jogász szerzőnk a szókapcsolat megszületésének és elterjedésének eredt nyomába.

Ideológiai alapok

A „cigánybűnözés” terminológia a XIX-XX. századi fajelmélet terjedésével alakult ki Alfred Dillmann munkássága nyomán. (1905, Zigeunerbuch). Dillmann 3350 „cigánybűnözőről” adott ki fényképet és rövid jellemzést. 1925-ben már 14.000 roma és szinti személyes adatait adja közre. A terminológia kialakulása másrészről Lombroso tanainak rasszista értelmezéséhez és kiterjesztéséhez kötődik, aki örökletes „bűnözői hajlam”-ról és típusokról írt. Így érintkezhetett a Gobineau elindította - rasszista fajelmélettel, amely alsó és felsőbbrendűekre osztotta a népeket. Ez vezetett a hitlerista, totális náci állam rendelkezéseihez, a nürnbergi faji törvények végrehajtó rendelkezései a zsidókhoz és a feketékhez hasonlóan a cigányokat is másodrangú – „fajidegen” – csoportnak minősítették.

Következmények

1938-ban Robert Ritter (A náci Fajhigieniai Kutatóintézet vezetője) irányításával Dillmann kartotékjaira támaszkodva tervezet készült Heydrich részére: „A cigánykérdés végső megoldása faji szempontból” címmel - ekkor már 33.524 személyről rendelkeztek kartotékkal, a németországi cigány népesség 90%-át lefedve.  Ritterék kialakítják a rendőrségen belül a „Birodalmi Központot a Cigány Elemek Leküzdésére” és ők készítették el, és a bűnügyi rendőrség kivitelezte a Roma Holocaust, a Pharrajimos különböző lépéseit: a gettóba zárást, az internálásokat, deportálásokat a megszállt keleti területeken, a faji alapú sterilizációt, a megsemmisítő táborokba hurcolást. Ők készítették elő Himmler Auschwitz-parancsát (1942. december 16.), amely ugyanazt jelentette a romák számára, amit a Wannsee-i konferencia a zsidók számára: a fizikai megsemmisítéshez vezető utat. A tömeges kivégzések és a megsemmisítő táborok már az SS „ügykörében” voltak. A „végeredmény” félmilliónyi meggyilkolt cigány.

Itthon

1920-1930 már Magyarországon is több faji felsőbbrendűségi alapon álló kiadvány és statisztikai ír „zsidóbűnözésről” és „cigánybűnözésről”. (Pl.: Molnár Elek: A cigányfaj kriminalitása hazánkban” 1926, Miskolc). A korabeli újságokban gyakoriak az olyan bűnügyi híradások, melyek faji vagy etnikai cigány sajátosságként tárgyalják a falbontásos betörés, a gyűrűcsalás, lólopás nyomozási eseteit, illetve kiemelik a sikeres felderítéshez szükségesnek tartott speciális nyelvi, kapcsolati, néprajzi ismereteket, erre való módszertani szakosodást. (A „módszertanhoz” tartozott a cikkekben nem említett, de közismerten gyakorolt csendőri kényszervallatási gyakorlat, a cigánytelepek lakóinak végigverése.)

A zsaruszlengben keletkezett „cigánybűnözés” kifejezés elterjedése és bulvársajtóbéli használata  a bűnügyi tudományok különbözőségének nem-ismeretéből fakad.

A kriminalisztika a bűnelkövetés módjával, feltárásának eszközeivel, a nyomozás módszereivel, a bizonyítás lehetőségeivel, a rendőri módszertannal foglalkozó tudomány. E nézőpont alapján ugyan pontatlan, de releváns lehet olyan kijelentés, hogy „a dél-alföldi asszonyok arzénnal ölik meg férjeiket”. (Tartalmában ez azt jelenti, hogy ha a nyomozás során férjgyilkosság gyanúja merül fel, és ha dél-alföldön történik az eset, akkor valószínű, hogy az elkövetés eszköze az arzén lehet.)

A kriminológia a bűnözéssel mint társadalmi tömegjelenséggel, a bűnözés okaival, az elkövetőkkel, áldozatokkal, az elkövetővé és áldozattá válás okaival foglalkozó tudomány. Az előző – dél-alföldi asszonyokra vonatkozó állítás e tudomány kontextusában azt jelentené, hogy a dél-alföldi asszonyok potenciális arzénes gyilkosok. Hasonló a helyzet a gyűrűcsalás, falbontásos betörés, lólopás cigány bűnözési sajátosságként tételezésével. Kriminalisztikailag, hogyha ilyen bűncselekménnyel találkozol, jó esélyed van arra, hogy az elkövetőket romák között találhatod. Kriminológiai tartalma viszont az a valótlanság lenne, hogy a cigányok összességére (mint nemzetiségi, vagy „faji” sajátosság) jellemző lenne a gyűrűcsalás, a falbontásos betörés, vagy a lólopás.

Ez a tudománytalan csúsztatás vitte a csendőri zsargonból a fajelméletbe, illetve a napi rasszizmus gyakorlatába és a politikai közbeszédbe a „cigánybűnözés” fogalmát.

A harmincas- negyvenes években már túl vagyunk a 15.000/1916-os BM. rendeletnek a „kóbor cigányok” röghöz kötését, internálását, testi megjelölését, külön cigány igazolványt, a cigányok keresményének elvételét előíró szabályok bevezetésén. (Ha nem volt saját tulajdonú, nevén lévő háza, földje, akkor a csendőr döntötte el, hogy kóbor cigány-e az illető) Így a hazai romák, több mint 90%-a kikerült a polgári jogbiztonság sáncai közül, és ki volt téve bármikor a hatalmi önkénynek. Ezt szolgálta még az évenként kétszeri (25700/1928.VI.24. BM körrendelet) cigány razziák előírása, majd a csendőrségi nyomozati utasításban, a cigányok egészének megbízhatatlanná minősítése, faji alapon (66.045/VI.c/1938 BM. körrendelet). Ez vezetett azután a háború idején a hazai romák tömeges gettózásához, kényszermunkára hajtásához, internálásához, német lágerekbe hurcolásához, kivégzéséhez, sok ezer roma halálához

Az oroszok bejövetele, a koalíciós demokrácia, majd a proletárdiktatúra sem változtatott azonban a húszas-harmincas évek „cigányügyi gyakorlatán”. 1947-ben egy fejtetvesség elleni védekezés tárgyában született BM rendelet újból hatályba léptette a korábbi szabályozásokat. (A belügyminiszter 198.348/1947. IV.1. BM sz. rendelete „A kiütéses tífusz elleni védekezés tárgyában”) Napirenden volt a korábbi évtizedekhez hasonlóan cigány közösségek kollektív megalázása, telepeik felgyújtása, eldózerolása, végigverése, roma csoportok rendőri kiveretése városokból, és romák tömegeinek internálása, katonai munkaszolgálatra hurcolása. 1952-ben a Belügyminisztériumban terv készült a telepeken lakó romák munkatáborokba zárásáról. A romákat a megbízhatatlanok fekete személyi igazolványával látták el 1955-től.

Az 1956-os forradalomban - a sérelmek hatására - sok roma is harcolt. A forradalom után László Mária és társai kezdeményezésére 1957-1961-ig működött a „Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége”, amely érdekvédelmi feladatot is vállalt. Ez is lett a veszte! Mivel 1959-ben, amikor a forradalmárok jelentős csoportjait kiengedték az internáló táborokból, helyükre tömegesen hurcoltak el cigányokat.  László Mária elnök levélben tiltakozott a Minisztertanácsnál és a Főügyészségnél. Azonnal leváltották, és a Szövetséget szoros minisztériumi ellenőrzés alá vonták, megszüntetve nemzetiségi és érdekvédelmi tevékenységét. 1961-ben  párthatározatot hoztak arról, hogy a cigányság nem nemzetiség, hanem bizonyos néprajzi sajátosságokkal is rendelkező hátrányos helyzetű társadalmi réteg, amely a fejlődéssel megszűnik. Ezzel a cigányságot elmaradott, lumpen csoportnak minősítették, amely nem az „uralkodó dolgozó osztályok” része és a továbbiakban felszámolandó, megszüntetendő. /1961-re a gazdaság munkaerőigénye elért a falu széli cigánytelepekre is, így a munkaképes korú cigány férfiak 50%-a már állami alkalmazásban dolgozott, tehát akár „az uralkodó munkásosztályhoz” is számíthatott volna /

 Az 1961-es párthatározat feloszlatta a Cigányszövetséget, feladatokat írt elő a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás és az „állampolgári magatartás” területén, illetve a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésre. A különböző területeken az állam jogszabályokat alkotott, így a putri-telepek felszámolása, a foglalkoztatás elősegítése, az általános iskola elvégzése témakörében, illetve az „állampolgári magatartás” titkos, rendőri ügyeiben.

A hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésről szóló legfőbb ügyészi körlevél csak két évig volt érvényben. Az „állampolgári magatartás” javításával kapcsolatos feladatot a Belügy- és az Igazságügy miniszter, valamint a Legfőbb Ügyész kapta.

1973-ban bevezették a „cigánybűnözés” fogalmát kriminológiai, tehát általánosított, „faji-etnikai-réteg” tartalommal az egységes rendőri-ügyészi statisztikai rendszerbe. /Miközben 1969-ben hazánk csatlakozott a faji megkülönböztetés bűncselekmény elleni fellépésről és leküzdéséről szóló New York-i ENSZ egyezményhez./  Évente készültek rendszeres kimutatások a - rendőrök által - cigányoknak tartott bűnelkövetők adatairól, számszerűen és másokkal összevetve bőrszín alapján. (BM Információ-feldolgozó és Felügyeleti Csoportfőnöksége és Legfőbb ügyészség titkársága 5301/1973 sz. iránymutatás és állásfoglalás 14. rovat/5-9. pontok, akkor kell alkalmazni, ha az elkövető cigány.)

Családfák és gének

Az Országos Haematológiai és Vértranzfúziós Intézet 1979 óta foglalkozott a hazai cigányság genetikai és egészségügyi vizsgálatával. 1980 óta a kutatás kiterjedt a cigányság ujj- és tenyérlenyomati tulajdonságainak vizsgálatára. Ezt a munkát az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet keretében dr. Tauszik Nagyezsda biológus kandidátus és Tóth György rendőr alhadnagy ujjlenyomat szakértők végezték. A kutatás célja a „magyar” és cigány lakosság ujjlenyomat tulajdonságaiban lévő esetleges különbségek feltárása, ez alapján a cigányok esetleges genetikai beazonosíthatósága volt. A kutatást 1987-ig 10 megye 23 településéről 1678 cigány mintán végezték el és dolgozták fel a Belügyi Szemle 1987. évi 6. szám 111-115o. szerint. A vér és ujj-tenyérlenyomat mintákat állami gondozott gyermekektől és - rendőri vagy szociális munkás kísérettel - cigánytelepi lakosoktól vették. A tényleges célokról őket nem tájékoztatták. Mindezt a tudomány és a „cigánybűnözés” elleni küzdelem nevében.  (Hasonló, rendőri felhasználásra kerülő etnika- embertani kutatási programja volt a náci Fajhigéniai Intézetnek, Robert Ritter vezetésével.)

Már 1976-ban a 8/1976. sz. Belügyminiszter-helyettesi intézkedés írta elő a cigányokkal szembeni szigorúbb, következetesebb eljárást, intézkedést. Így például a cigány alkoholisták, és a kereskedők esetében. Előírta a cigány besúgóhálózat fejlesztését.

1979-ben az MSZMP Politikai Bizottsága újbóli határozatában részben revideálja korábbi álláspontját és elfogadja az integráció lehetőségét, tehát a cigányság már nem feltétlenül lenne felszámolandó, csak a hátrányos helyzet. Ez az „engedmény” azonban a roma társadalmi aktivitás erősödésével és az újonnan létrejövő cigány intézmények miatt  megszüli a szinte totális ellenőrzési igényeket is a biztonsági és rendészeti szerveknél. Kiépítik a rendőrségi „cigány vonalvezetői hálózatot”, a megyei és városi kapitányságokon függetlenített „szakértőkkel”. Megkezdődik a tömeges etnikai tartalmú információszerzés és feldolgozás. (3301/1979 (VII.12) MTH. Sz. határozat) Ennek szabályozására adta ki Ladvánszky Károly belügyminiszter-helyettes, 8/1984. de. 14-i körlevelét: „A cigánybűnözés fokozottabb megelőzéséről és hatékonyabb felderítéséről”. A körlevél előírta a cigány „bűnöző családok” családfájának, rokoni és egyéb kapcsolatainak, iskolai végzettségük, járművük, útlevelük, az általuk látogatott vendéglátóhelyek, piacok stb. összeírását és az adatoknak a vonalvezetőkhöz továbbítását. Előírta, hogy az adatgyűjtés mellett kezdeményezzenek „operatív felderítéseket”, veszélyes bűnözővé nyilvánítást, „hálózati fejlesztést” (besúgóhálózat kiépítését), rendőri felügyeletet, kitiltást, útlevél és jogosítvány bevonást, gyűjtő-, ipar- és kereskedelmi engedély bevonást, szervezzenek „speciális akciókat”, ami a cigányrazziák udvariasabb elnevezése. Előírták, hogy a közlekedésrendészeti járőrök fokozottan ellenőrizzék a cigányok által vezetett, vagy használt gépjárműveket. A jármű és vezetői adatok mellett fel kellett jegyezni az utasok adatait, egymáshoz és a vezetőhöz való viszonyát, át kellett kutatni az utasteret és a csomagtartót.  Az 1/1986. (IV.2) számú belügyminiszter-helyettesi intézkedés előírta  propaganda előadások tartását, hogy „a helyi cigánybűnözést az adott körzetben konkrétan kiváltó okokkal és körülményekkel foglalkozzanak”, valamint a rendőri munka hatékonyabbá tételét, szigorúbb intézkedéseket írt elő a cigány lakosság körében.

Irányított tömegkommunikáció

A televízió „Kék fény” című rendőri műsora, több mint tíz éven keresztül, a tényleges bűnözés arányait sokszorosan meghaladó terjedelemben mutatott cigány bűnelkövetőket és bűncselekményeket, riogatva a közönséget. Erősítve az előítéletes indulatokat. A cél természetesen a rendőrség közszolgáltató, „civil védő” imázsának terjesztése volt, a „proletárdiktatúra vasökle” kép ellenében. A műsor a „cigány-vonal” vezetőit, Dobos alezredest, Tonhauser Lászlót sztárrendőrré avatta.

Ellenzék a láthatáron

A rendszerváltás közeledtével, 1988-89-ben az „apparátus és a hatalom átmentése” érdekében a rendőri és pártvezetés tovább erősítette a televíziós műsor által bevált populista, riogató, cigányellenes propagandát. Erre Moldova György „Bűn az élet” című riportkönyve adott lehetőséget. A cigány-vonal sztárrendőrei „a népet védelmező vadnyugati hősökként” ábrázoló művet, több mint 200 ezer példányban adták ki, és sorozatként több újságban,  rádióban. Az ellenzék és roma értelmiségiek a Beszélő kör kezdeményezésére - Solt Ottilia vezetésével - tiltakozó aláírásgyűjtést szerveztek a nemzeti egységet sértő rasszista „cigánybűnözés” fogalmának propagandája ellen.

Az egyre függetlenedő tudományos kutatás

A Tauber István kriminológus, az ELTE JTK. docense vezette kutatás - jelentős minta alapján - bebizonyította, hogy nincs szignifikáns különbség hasonló jövedelmi és iskolai végzettségű cigány és nem cigány csoportok bűnözési viszonyai, adatai között. Tehát nem az etnikai hovatartozás, hanem a szegénység, az oktatási, jövedelmi, lakhatási viszonyok a meghatározók a vagyon és személy elleni bűncselekmények gyakoribb volta hátterében. (Ahogy az adócsalás, a csalás, a vesztegetés, sikkasztás, közlekedési bűncselekmények, stb. esetében éppen a tehetősebb rétegeknél lényegesen gyakoribb az elkövetés.) (Hasonló következtetésekre jutott Vavró István c. egyetemi tanár a Belügyi Szemle 1984. évi 2. számában.) A tudomány tehát bebizonyította, hogy a bűnözést etnicizálni, kollektív, nemzetiségi felelősséggé tenni, „cigánybűnözésről” beszélni hamis és tudománytalan dolog. (Írások Tauber István Emlékére ELTE ÁJTK. Magyar Kriminológiai Társaság, Rendőrtiszti Főiskola, Bp. 2009.)

A tudomány és a manipulációs rendőri, vagy pártérdek ütközésében a rendszerváltásig a tudomány húzta a rövidebbet. Napjainkra úgy tűnik újraéledt ez a dilemma.

Beavatkoznak a cigányok

A Phralipe Független Cigány Szervezet a rendszerváltáskor követelte, hogy számolják fel a cigányellenes, rasszista rendőrségi belső, titkos utasításokat, a cigányokról gyűjtött, személyes adatokat tartalmazó nyilvántartásokat pedig semmisítsék meg. A követelés hatására 1989. december 9-én az 5303-as állásfoglalásban a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség visszavonta statisztikai rendszerében (2.b pont) a cigány elkövetőkről szóló adatszolgáltatást. A Minisztérium meghívta a cigány szervezetek képviselőit, ahol ismertette a rasszista tartalmú diszkriminatív jogszabályokat, és bejelentette,  hogy intézkedtek a hatályon kívül helyezésükről. Az Országos Rendőrfőkapitány nyilvánosan bocsánatot kért a romák képviselőitől a „cigánybűnözés” megbélyegző, nemzetközi jogba ütköző diszkriminatív kifejezés és rendőrségi gyakorlat korábbi használatáért. Ígéretet tett továbbá, a Tauszig Nagyezsda féle embertani kutatás azonnali abbahagyására és iratainak megsemmisítésére. A rendszerváltással a romák elismert kisebbségi státusba kerültek. 1996-ban a Roma Polgárjogi Alapítvány kezdeményezése alapján a Belügyminiszter rendelkezésében megtiltotta, hogy körözéseknél, rendőri adatszolgáltatásnál a kisebbséghez tartozásra vonatkozó védett, személyes adatot nyilvánosságra hozzanak.

Újnácik - újnyilasok

A hazai újnyilasok és rohamcsapataik a „magyarság felkent bajnoka” szerepében tetszelegnek. Felsőbbrendűség-tudatuk magaslatáról igyekeznek megfélemlíteni „idegenné, kártékonnyá” minősíteni roma honfitársainkat. „Cigánybűnözés” elleni harcról beszélnek, ami csak egyetlen társadalomtudományi szemszögből értelmezhető: a nem-cigány bűnözők konkurencia harcaként, cigány vetélytársaikkal szemben. Másként a bűnözés egésze irritálhatná őket, mint mindenki mást.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Az ereszcsatornák felhasználási módjairól adnak jó tanácsokat Bálint gazda Facebook-oldalán

Az ereszcsatornák felhasználási módjairól adnak jó tanácsokat Bálint gazda Facebook-oldalán

Mit gondol, hogyan tálalják a Fidesz-közeli lapok a Szájer-ügyet?

Mit gondol, hogyan tálalják a Fidesz-közeli lapok a Szájer-ügyet?

Felújítási támogatás: néha megéri inkább magunknak végezni a munkát, még ha emiatt le is mondunk az ingyenpénzről

Felújítási támogatás: néha megéri inkább magunknak végezni a munkát, még ha emiatt le is mondunk az ingyenpénzről