…sötétlik minden ház ablakán

Nagy valószínűséggel Orbán Viktor az első az emberiség kultúrtörténetében, akinek gondolkodásában a dolgok ismerete a rossz látási viszonyokkal azonosul.

  • Tokfalvi Balázs Géza Elek Tokfalvi Balázs Géza Elek
…sötétlik minden ház ablakán

Nem akarom hosszas ismeretterjesztéssel fárasztani az olvasót. Most csak annyit, hogy a nyelvtudomány egyik népszerű irányzata, a kognitív nyelvészet szerint általában nem fogalmakban, hanem fogalmi metaforákban gondolkodunk. Ezen nem olyan veretes költői metaforákat kell érteni, mint a „fényesebb a láncnál a kard”, hanem arról a köznapi gondolkodásban gépiesen használt módszerről van szó, hogy egy többé-kevésbé elvont dolgot valamilyen konkrét dologgal azonosítunk a könnyebb agyi feldolgozás végett. Például a „jó”-t azzal azonosítjuk, hogy valami „felül van”, vagy a dühöt a zárt edényben lévő, nagy nyomású vagy forró folyadékkal („na, ereszd ki a gőzt, apukám”).

Ezek a fogalmi metaforák általában egyetemesek, függetlenek kortól és kultúrától. Lehet, hogy van olyan, világtól elzárt törzs, amelynek a gondolkodásában az a jó, ami lent van; de nagyon kell keresni az ilyet.

Az is általános metaforatípus, hogy a tudást, valaminek az ismeretét (elvont dolog) a fénnyel, világossággal, jó látási viszonyokkal azonosítják. Találunk erre példát az Újszövetségben: „Isten ugyanis, aki azt mondta: »A sötétségből támadjon világosság«, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk" (2Kor 4,6 – Szent István Társulati Biblia). Vagy Petőfinél: „Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán” stb.

És fordítva: „Józsi sötét”, mondjuk, ha Józsi buta, és nem tud semmit. A tudatlanságot a rossz látási viszonyokkal szoktuk magunknak érzékeltetni, mondjuk, a köddel. Erre is van ezer példa buddhista elmélkedésektől báró Wesselényi Miklós magyar liberális politikus e megállapításáig: „Hogy pedig azon kopár sivatagon, mellynek míveletlen földe felett a' butaság' 's a' tudatlanság' sürű köde lebeg, szabadság, emberhez méltó szabadság nem virágozhatik, az bizonyos.” Az 1831-es Magyarországról mondta.

Ennek fényében (és nem sötétségében) vegyük szemügyre (és ne takarjuk el szemünk elől) Orbán Viktor legújabb tusnádfürdői szövegének a következő, sajnos, keveset elemzett fordulatát: „...mint ahogy a köd szokta megülni a tájat, lassan ereszkedik ránk az a tudás, hogy  [...] ez egy másik világ, mint amiben hat évvel ezelőtt éltünk".

Hogy micsoda ereszkedik ránk? Elvadult modern költőket kivéve nagy valószínűséggel Orbán Viktor az első az emberiség kultúrtörténetében, akinek gondolkodásában a dolgok ismerete a rossz látási viszonyokkal azonosul, és aki a tudás ködéről beszél. Világos (nem sötét), hogy miniszterelnökünk agyában valami fordítva van bekötve. (Nyugi, ez is csak egy fogalmi metafora.)

És akkor hiába értékelte nagyra Orbán Matolcsyt, Varga csak megnézte, legalább az aranytartalék megvan-e még

És akkor hiába értékelte nagyra Orbán Matolcsyt, Varga csak megnézte, legalább az aranytartalék megvan-e még

Az elnökváltás után lassan felgombolyodik a jegybank Matolcsy-korszaka – sok a botránygyanús ügy, de legalább az aranytartalék és a miniszterelnöki bizodalom megvan még. Adnan Polat lánya Magyarországon is szerepet vállalt, Mészáros Lőrinc felesége földeket vett, a pixisből kiesett volt veje pedig jogvédelmet nyert. Az infláció gyorsult, a nyugdíjasok utalványt kapnak, amit – bár a készpénzhasználat alkotmányos jog lett – csak korlátozottan költhetnek majd. Ez a HVG heti gazdasági összefoglalója.