szerző:
Tokfalvi Balázs Géza Elek
Tetszett a cikk?

Nagy valószínűséggel Orbán Viktor az első az emberiség kultúrtörténetében, akinek gondolkodásában a dolgok ismerete a rossz látási viszonyokkal azonosul.

Nem akarom hosszas ismeretterjesztéssel fárasztani az olvasót. Most csak annyit, hogy a nyelvtudomány egyik népszerű irányzata, a kognitív nyelvészet szerint általában nem fogalmakban, hanem fogalmi metaforákban gondolkodunk. Ezen nem olyan veretes költői metaforákat kell érteni, mint a „fényesebb a láncnál a kard”, hanem arról a köznapi gondolkodásban gépiesen használt módszerről van szó, hogy egy többé-kevésbé elvont dolgot valamilyen konkrét dologgal azonosítunk a könnyebb agyi feldolgozás végett. Például a „jó”-t azzal azonosítjuk, hogy valami „felül van”, vagy a dühöt a zárt edényben lévő, nagy nyomású vagy forró folyadékkal („na, ereszd ki a gőzt, apukám”).

Ezek a fogalmi metaforák általában egyetemesek, függetlenek kortól és kultúrától. Lehet, hogy van olyan, világtól elzárt törzs, amelynek a gondolkodásában az a jó, ami lent van; de nagyon kell keresni az ilyet.

Az is általános metaforatípus, hogy a tudást, valaminek az ismeretét (elvont dolog) a fénnyel, világossággal, jó látási viszonyokkal azonosítják. Találunk erre példát az Újszövetségben: „Isten ugyanis, aki azt mondta: »A sötétségből támadjon világosság«, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk" (2Kor 4,6 – Szent István Társulati Biblia). Vagy Petőfinél: „Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán” stb.

És fordítva: „Józsi sötét”, mondjuk, ha Józsi buta, és nem tud semmit. A tudatlanságot a rossz látási viszonyokkal szoktuk magunknak érzékeltetni, mondjuk, a köddel. Erre is van ezer példa buddhista elmélkedésektől báró Wesselényi Miklós magyar liberális politikus e megállapításáig: „Hogy pedig azon kopár sivatagon, mellynek míveletlen földe felett a' butaság' 's a' tudatlanság' sürű köde lebeg, szabadság, emberhez méltó szabadság nem virágozhatik, az bizonyos.” Az 1831-es Magyarországról mondta.

Ennek fényében (és nem sötétségében) vegyük szemügyre (és ne takarjuk el szemünk elől) Orbán Viktor legújabb tusnádfürdői szövegének a következő, sajnos, keveset elemzett fordulatát: „...mint ahogy a köd szokta megülni a tájat, lassan ereszkedik ránk az a tudás, hogy  [...] ez egy másik világ, mint amiben hat évvel ezelőtt éltünk".

Hogy micsoda ereszkedik ránk? Elvadult modern költőket kivéve nagy valószínűséggel Orbán Viktor az első az emberiség kultúrtörténetében, akinek gondolkodásában a dolgok ismerete a rossz látási viszonyokkal azonosul, és aki a tudás ködéről beszél. Világos (nem sötét), hogy miniszterelnökünk agyában valami fordítva van bekötve. (Nyugi, ez is csak egy fogalmi metafora.)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Továbbra sem kell izgulni a lejáró jogosítványok miatt

Továbbra sem kell izgulni a lejáró jogosítványok miatt

A legjobb mód, hogy távol kerüljünk az őrjítő bezártságtól

A legjobb mód, hogy távol kerüljünk az őrjítő bezártságtól

Kásler Miklós arra kéri az embereket, legyenek fegyelmezettek

Kásler Miklós arra kéri az embereket, legyenek fegyelmezettek