"...a sajátjaiért kiálló erős vezető az övéi megvédése érdekében kész bárkivel tágyalni, megegyezni, még hajlandó elmenni az oroszlán barlangjába is, hiszen rettentő az oroszlán odva, ha elhagyatott is, de egyet nem hajlandó, feladni céljait (…) Aki erre képes, azt a politika nyelvén úgy hívják: az első ember." (G. Fodor Gábor: Férfiasság)

Azokban a napokban, amikor az ország fiataljai igen bátran kockás ingbe öltözve tiltakoztak Európa erős emberének őrült iskolarendszere ellen, Európa erős embere úgy adta elő magát a brüsszeli EU-csúcson, mint aki tényleg erős. Orbán Viktor fellépésének súlyát azonban könnyen lemérhetjük az EU-csúcs sajtóvisszhangján: a Brexit- és migránsügyi magyar erőfeszítéseket, az ebből következő átütő magyar sikereket leginkább ő maga méltatta, szavait a magyar állami hírügynökség jelentéseiből vethetjük össze a brüsszeli valósággal.

"A brit követelésekkel kapcsolatban elért eredményeket a visegrádi országok közösen készítették elő, közösen képviselték és közösen érték el" – hangoztatta Európa erős embere, miközben például a Spiegel tényszerű összefoglalójából egy jóval szerényebb képességű, a britekkel szemben végül engedékeny V4 képe rajzolódik ki (miközben a valóban konfrontatív vonalat a britek ügyét a menekültválsággal összekötő Ciprasz görög miniszterelnök vitte). Az újra fellángoló menekültválság idején természetesen senki nem akart eredménytelen csúcsot a britek témakörében sem, így a britek számára pozitív kompromisszumot Orbán – hazai használatra – simán eladhatta magyar és V4-sikerként.

Pedig a prágai V4-míting legfontosabb magyar üzenete elő sem jött a brüsszeli csúcson. "Az Európai Unió eddigi politikája a migrációs válság kezelésében megbukott, a külső schengeni határokat nem sikerült megvédeni, ezért új, második védővonalra van szükség" – jelentette ki Orbán még Prágában, ám "második védvonalról" az EU nem tárgyalt. Sokkal inkább a szigorúbb határvédelemről, Schengen betartásáról, a menekültáradat megfékezéséről – amit Európa erős embere természetesen hogyan értelmez? "Ezzel most először az Európai Unióban elfogadták a magyar megoldást." Tényleg?

Igen, ha nem vesszük figyelembe, hogy a "magyar megoldás" része a menekültekkel szembeni jogtalan bánásmód, amit ősszel az Európai Bizottság és az Európa Tanács emberi jogi biztosa is kifogásolt; a közös európai megoldás keresésének "szuverén" elkerülése; a xenofób állami hisztériakeltés, a migránsügy felhasználása nettó belpolitikai haszonszerzésre; és egy kerítés felhúzása, amely véletlenül sem oldotta meg, csak térben és időben eltolta a menekültek beáramlását.

*

"Nyugaton a helyzet romlik, továbbra is többen képviselik azt a politikát, hogy be kell engedni a migránsokat az unió területére, és jogi eszközökkel, kötelezően el kellene osztani a tagállamok között" – hallhattuk Európa erős emberétől a kétnapos EU-csúcs utáni sajtótájékoztatón. A beengedés nyilván Merkelre vonatkozik (de már ez sem igaz ebben a formában), ám ha azt kérdezik, kik lehettek azok a "többen", akik a kötelező elosztást pártolták, akkor a válasz az: mindenki.

Péntek kora délután adta ki az MTI az Európai Tanács zárónyilatkozatát, mely szerint a beengedési szigorral együtt "végre kell hajtani a menekültek szétosztásáról hozott döntést, a menedékkérők viszont nem választhatják meg szabadon, hogy melyik tagállamban akarnak menedéket kérni". Mindezt azután, hogy az Első Ember egy nappal előtte határozottan, tényként jelentette ki: "sikerült elhárítani azokat a kísérleteket, amelyek a kötelező betelepítési kvótákat Magyarországra erőltetnék". Most akkor jó lenne tudni, mit sikerült elhárítani.

A zavaros és manipulatív egyirányú kormányzati kommunikáció persze véletlenül se jelentse azt, hogy ne lenne értelme EU-szinten is tárgyalni egy "második védvonalról", tehát arról, hogy egy B-terv keretében hogyan erősítsük meg – az Európai Tanács elszántságával összhangban – a külső határokat. A görögök ugyanis nem tudják, és humanitárius okokból nem is igen akarják hatékonyabban megállítani a menekülthullámot, a törökök pedig őszi ígéreteik (és az Orbán állítása ellenére véletlenül sem titkos, hárommilliárd eurós török–EU-deal) dacára képtelenek országukon belül tartani őket. Valóban fontos lenne Bulgáriát és Macedóniát is támogatni ez ügyben, akárcsak a kvóták értelméről tovább folytatni az európai vitát (pl. kit osztunk szét, ha a határoknál feltartóztatjuk őket?) – ám ezt a fellépést éppen Orbán konfúz külpolitikai mozgása hitelteleníti.

Aki ugyanis valóban meg akarja állítani Európa határainál a menekülteket, az nem sunnyoghat és hajbókolhat az előtt a figura előtt, aki szíriai bombázásaival az egyik jelentős okozója ennek a menekülthullámnak. Az olyannyira sikeres keleti nyitás sztárja, a volt KGB-s networkjével kormányzó Vlagyimir Putyin nem is lenne az, aki, ha nem követne tudatos stratégiát a szíriai beavatkozással. Vasár- és ünnepnapon eltalálja az Iszlám Állam bázisait is, de célja a probléma fő okozójának, Aszadnak a megsegítése, Európa további destabilizálása menekültválság generálásával.

Ezt Európa erős embere ne tudná? Ha nem, mire tartjuk, ha igen, milyen hasznot remél az országnak vagy legalább magának a cinizmusból? Milyen "első ember" az, akinek nem Moszkva, hanem Brüsszel jelenti az oroszlánbarlangot? Orbán kifejezetten méltatta Putyin "erőfeszítéseit" a menekültválság megoldására, amihez Magyarország még egy Szíriában építendő kórházzal is hozzájárul. Ez igen praktikus: az oroszok cserébe nyilván vállalják, hogy szétbombázott sebesültekkel töltik meg az épületet.

*

A profin időzített, közvetlenül az EU-csúcs előtt megtartott moszkvai vizit legmegsemmisítőbb mondatát az az orosz lap írta le, amely szerint Orbán és Putyin találkozóján "elvbarátok" találkoztak. Ez pontosan így van. "Oroszország nélkül nem rendezhetőek a világ ügyei, az együttműködésre mindenkinek szüksége van" – magyarázta Lázár János az amúgy teljesen értelmetlennek bizonyult találkozót, aminek a fő üzenete: Orbán olyan tényező Európában, hogy Putyinnal együtt a világ ügyeit rendezgeti.

Ezt azért képzeljük el. Az az ember, akinek a rendszere annyit nem bír elintézni, hogy legyen kréta a magyar iskolákban, vécépapír a magyar kórházakban.

Az viszont véletlenül se sikkadjon el Európa erős emberének hajbókolós vizitje kapcsán, hogy lényegében megígérte az orosz elnöknek az EU-s szankciók nyári feloldását, de a Népszabadság információja szerint azt mindenképpen, hogy lobbizni fog ezért. Ez tiszta sor. De akkor mi is a probléma Kágé Béla jobbikos EP-képviselővel, akinek lobbiereje valószínűleg nem vetekedhet az aktuális magyar miniszterelnökével?

Most arról már nem is beszélve, milyen nukleáris rémálmot szövögetnek Budapesten, és főleg kikkel. "Magyarország megállapodott Iránnal a nukleáris együttműködés továbbfejlesztéséről" – hallhattuk Szijjártótól, miután itthon tárgyalt az iráni alelnökkel, tehát azzal az állammal sikerült nukleárisan összehaverkodnunk, amely öndefiníciója szerint "a stabilitás horgonya a régióban, demokratikus ország, ahol a kormány a nép akaratából kormányoz".

Vagy úgy, Irán egy NER-franchise, az más. Akkor spongyát az atomüzletre éppúgy, mint a teheráni Nyugat-ellenes fenyegetésekre, a holokauszttagadó kiállításokra, és persze arra a szórakoztató kis üzenetre is, amelyet Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vezetője tett közzé két éve a Twitteren: "Erre a barbár, farkastermészetű és gyerekgyilkos izraeli rezsimre, amely semmilyen bűntől nem riad vissza, nincs már orvosság, csak a megsemmisítés." Sebaj, mi közünk hozzá. Az eddig is oly sikeres keleti nyitás nem ismer lehetetlent.