A 2015-ös év a magyar ellenzék számára kifejezetten rosszul sikerült. A menekültválság kérdése minden alternatív üzenetet elnyomott, miközben a Fidesz-KDNP végig kezdeményezően tudott fellépni a kérdésben. 2016-ra ugyanakkor minimálisra csökkent az illegális határátlépők száma, s a menekültügy kérdése a nemzetközi politika színpadára terelődött, ahogyan azt nemrég Prágában a visegrádi négyek találkozóján is láthattuk. Ezzel azonban az ellenzéknek is lehetősége nyílik arra, hogy kezdeményezően lépjen fel, és ne csak a kormánypártok által bedobott témákra reagáljon.

Gyurcsány Ferenc már bemutatta vitairatát, a Sokak Magyarországát, amely a párt programjának alapja lesz, és Vona Gábor is, a Fideszhez hasonlóan, Nemzeti Konzultációt hirdetett az egészségügy, az oktatás és a korrupció témakörében. A Jobbik mellett az LMP is az utóbbi témában látja a kitörési lehetőséget, a párt január vége óta hetente tart Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter heti kormányinfójának mintájára korrupcióinfót, amely felhívja a figyelmet egy potenciális új ellenzéki narratíva születésére.

Hogy miért pont a korrupció lehet egy kitörési pont az ellenzék számára? A korrupció kérdése ugyan visszatérő téma a magyar politikában, azonban ilyen átfogó rendszerellenes üzenetként még soha nem jelent meg. Ennek az az oka, hogy a Fidesz kormányzati logikájának része egy hasonló kulturális-gazdasági háttérország megteremtése, mint ami a balliberális oldalnak, részben gazdasági, politikai tőkéje átkonvertálásával, a rendszerváltás óta a rendelkezésére állt. Emiatt is van, hogy a korrupció kérdése korábban egyszerűen az anti-establishment politikába volt ágyazva, s az ezzel kapcsolatos mondanivaló mindössze odáig terjedt, hogy a „rendszerváltás utáni politikai elit korrupt, lop, csal, hazudik, kollektíven le kell váltani.”

A Fidesz és az államigazgatás agytrösztjeként is működő Századvég Alapítvány elnöke, Lánczi András szerint ugyanakkor az, amit korrupciónak neveznek manapság, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Szerinte a Fidesznek fontos, hogy a hazai vállalkozói réteg megerősödjön. "Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó."  Tulajdonképpen ezt a gondolatot fűzi tovább rendszerint Orbán Viktor is, amikor megemlíti, hogy a magyar gazdaságnak szüksége van a multik mellett, akár állami eszközökkel is ,,felépített” nemzeti tőkésekre, hogy csökkenjen az ország kitettsége. De miért is relativizálja a Fidesz a korrupció kérdését? Szinte közhelynek számít, de a Fidesz számára a 2010-es évig komoly elvi és gyakorlati problémát jelentett, hogy a rendszerváltás alatt a politikai elit jelentős gazdasági tőkét mentett át, és hogy az ezt követő privatizációs hullám sem a párt gazdasági holdudvarát erősítette.

A 2010-es kormányváltást követő kétharmados parlamenti felhatalmazás ugyanakkor lehetőséget teremtett - amely lehetőséggel élt is a kormánypárt -, hogy törvényi eszközökkel és nyomásgyakorlással kezdjék el megtörni a korábbi rendszerek és kormányok által favorizált gazdasági gócpontokat. Ezzel párhuzamosan pedig nekilátott egy általa nemzetinek és a magyar érdekeket szem előtt tartó nagy és közepes vállalkozói réteg kialakításának.

Mindezt úgy, hogy egyes emberek látványos gazdagodását, és a korábban külföldi cégek által uralt szektorok újraosztását megpróbálja beemelni az általa létrehozott világképbe - ezt a célt szolgálják a már említett Lánczi- és Orbán-nyilatkozatok -, így védekezve az ellenzéknek kommunikációs kitörési pontot jelentő korrupciós vádakkal szemben.

Erre a rendszerszintű törekvésre ugyanakkor az ellenzéki pártok és a civil szféra is próbál reagálni, a korrupció témája tehát mozgásban tartja a közéletet és annak szereplőit. Az ellenzéki pártok győzelmük esetére az elszámoltatást, illetve az állami erővel újraosztott piacok, továbbá az államosított, illetve privatizált vagyonok felülvizsgálatát helyezték kilátásba. A civil szférában pedig az elmúlt években sorra jöttek létre – átlátszó.hu, Direkt36, K-Monitor -, illetve váltak széles körben ismerté – Transparency International, Társaság a Szabadságjogokért -, az olyan szervezetek, amelyek a korrupcióellenességet, illetve a magántulajdon és a jogállamiság védelmét tűzték zászlójukra. Ugyanakkor a pártos és civil szereplők között, ahogy eddig nem volt, úgy a jövőben sem várható együttműködés. Így sok esetben az ellenzéki pártok egyedül az Európai Unió különböző intézményrendszereire – csalás elleni hivatal, bíróság, bizottság és Parlament – támaszkodhatnak.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.