Továbbra sem csillapulnak az indulatok az október 23-i események kapcsán. Tamás Gáspár Miklóshoz egyik volt hallgatója és tisztelője fordult levélben, és kérte segítségét a történtek feltárása és elitélése érdekében. Visyné H. Ágnes levelét és Tamás Gáspár Miklós válaszát az alábbiakban közöljük.
„Volt, de leesett”- védekezett Gergényi Péter Budapest rendőrfőkapitánya, amikor számonkérték rajta, miért nem viseltek azonosító számokat az október 23-iki rohamrendőrök. Pedig biztosan visszatartották volna magukat, nem rugdossák a megbilincselteket, ha az egyenruhájukon viselt, nagyméretű számot a szemtanúk (vagy az áldozatok) leolvashatták volna. Ugyanígy, kétszer meggondolták volna a randalírozók, hogy köveket dobáljanak, közvagyont rongáljanak, ha kötelezően kellett volna viselniük valamilyen tüntetőt azonosító számot - figyelembe véve az adatvédelmi szempontokat is.
Magyar Orvosi Kamara és a az egészségügyi kormányzat közötti konfliktus várhatólag tovább élesedik a közeljövőben. A laikus közvélemény a szembenálló feleket megosztó szakmai kérdésekben is aszerint fogadja el az egyik vagy másik álláspontot, hogy a drasztikus reformokat előkészítő Gyurcsány-kormánnyal, vagy a politikai ellenzék által támogatott, s a status quo megőrzésében érdekelt kamararákkal rokonszenvez-e.
Magyarországon elfelejtették, Izraelben visszahúzódva él, pedig 1956-ban fegyverrel küzdött a magyar szabadságért, mint a Széna téri felkelőcsoport tagja. Tova Meir megúszta Auschwitzot, megakadályozta, hogy orosz katonák megerőszakolják, üldözték mert németnek, ukránnak, orosznak hitték. Távollétében Kádárék halálra ítélték. Kalandos életének epizódjairól számol be az alábbi interjúban.
Tudomásul kell venni, hogy kialakult egy, a véleménykülönbségeket fizikai síkra terelő, illegális köztéri happeningekkel operáló szubkultúra, mely jelentős, de azért nem kezelhetetlen rendvédelmi kockázati tényezőt jelent. Ehhez nem mindig sikerült szakmailag felnőni a rendőrségnek, azaz hatékonyan, jogszerűen és arányosan bánnia a megbokrosodott tömeggel.
A jelek szerint össznemzeti tradíciót teremtett az államelnök, amikor március idusán elmulasztott kezet rázni az állam egyik kitüntetettjével. Az aktus egyből vonzó médiaeseménnyé avatta az amúgy dögunalmas állami érem- és oklevélosztó ceremóniát. Igaz, a népszerűségi pontjaiból az ügy miatt sokat vesztő államfő utóbb mondott egy középgyenge pardont, ám a szellem kiszabadult a palackból: új magyar ünnepi népszokás jött divatba.
Sajátos, de Oroszországban széles körben elterjedt látásmóddal közelíti meg még ma is az 1956-os budapesti eseményeket, s értékeli a világpolitikai fejleményeket Vlagyimir Krjucskov (82 éves), a budapesti szovjet követség egykori munkatársa, a szovjet titkosszolgálat, a KGB későbbi főnöke.
„Aki ilyen beteg, az minek jön kórházba?” - írathatná ki mottóul bármelyik nagy fővárosi kórház homlokzatára a háromszáz (kétszáz, száz, vagy ezer?) forintos vizitdíjával megváltást álmodó magyar egészségminiszter. Ma már halálosan komoly az egykor viccnek szánt szanitéc poén.
Gyurcsány Ferenc szerint Gyurcsány Ferenc vezetésével képes csak a párt megújulni, illetve az ő vezetése alatt lehet a nehéz gazdasági programot, - stabilizálást és reformot - , véghezvinni. Bár megkérdezte, van-e valakinek jobb elképzelése, jelentkező nem akadt.
A Fidesz és az MSZP előbb-utóbb meg fog egyezni, mert ehhez vezeti őket a szükség. Bármekkorát hazudott is a démoni Fidesztől való félelmében Gyurcsány, bármit is írt Orbán az egyeduralom szenvedélyéből kigyógyíthatatlan konkurens pártról, a másik érdekeinek figyelembevétele nélkül nem létezhetnek. Amíg ez megtörténik, addig is elszórakoztatják a népet, aminek tanúi lehetünk a köztereken, a parlamentben, a városi közgyűlésekben és számos más fórumon.
Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) főigazgatója elleni állítólagos merényletterv rácáfolt azon hitünkre, miszerint egy nyugati civilizációhoz sorolt jogállamban az egészségügyi vezetők testi épségét legfeljebb abortuszklinika-robbantó, nőgyógyászokat gyilkoló keresztény vallási fundamentalisták, netán a kezeléssel elégedetlen, átlagnál indulatosabb hozzátartozók verései fenyegethetik.
A lincselés, a nyilvános, spontán erőszak története szinte egyidős az emberiség történetével, az alábbiakban néhány epizódját elevenítjük fel.
Tamás Gáspár Miklós válszolt Molnár Tamás október 11.-én keltezett nyílt levelére (l. a kapcsolódó linket). Levelét teljes terjedelmében az alábbiakban ismertetjük.
Molnár Tamás, a Kossuth téren tüntető Magyar Nemzeti Bizottság 2006. ügyvivője nyílt levelet intézett Kis Jánoshoz, Tamás Gáspár Miklóshoz, és Kőszeg Ferenchez.
Most már eldőlt, hogy 56-ot külön-külön fogja ünnepelni kormány és ellenzéke. Az aktuálpolitikai megfontolásokon túl, nyilvánvalóan szerepet játszik ebben az a tény is, hogy a forradalom résztvevői különbözőképen képzelték el Magyarország jövőjét. Az ellentétek felszínre kerülését a forradalmat elnyomó, brutális szovjet fegyveres beavatkozás akadályozta meg. Jobb, ha leszámolunk a közös emlékezés illúziójával.
Felőrlési stratégia, állóháború, egymás vezetőinek a diliházba küldése, jól állunk október 23. előtt. Mindenki aggódik, még mi fog történni? Jönnek a külföldi méltóságok, a téren áll a bál. Orbán Viktor cikke a szombati Magyar Nemzetben nem csillapította a kedélyeket, az MSZP-ről, mint gyógyíthatatlan szenvedélybetegről írt. Bence György filozófussal, a Metazin.hu internetes szemle társszerzőjével Hirschler Richárd, a hvg.hu főszerkesztője beszélgetett.
Nem akarok aláírási kampányt indítani, nem kívánom híveimet a Kossuth térre hívni, csak szerényen megjegyzem: teljesen felesleges keresztes hadjáratot indítani a „hírhozó” Such György ellen. A Rádió elnökének döntése, a Lamperth és Szekeres bizalmas mondatait tartalmazó felvétel nyilvánosságra hozása segítheti az álláspontok tisztázását, későbbi kompromisszumok megalapozását.
Orbán Viktor azzal, hogy pártja minden eddigit felülmúló módon túlnyerte magát a helyhatósági választásokon, meglehetősen bizarr szituációba manőverezte hajóját. Úgy csiholt kvázi-forradalmi hőfokot, hogy feltehetően nemhogy forradalmat, de még kormányváltást vagy előrehozott választást sem akart igazán
Vízválasztó, erkölcsi válság, sorsdöntő pillanatok, a parlamenti demokrácia végveszélyben, lázad az utca – ilyeneket beszélt szinte mindenki az elmúlt napokban, különösen a múlt pénteken. Azt a napot sokan a magyar demokrácia szempontjából sorsdöntő napnak nevezik. És mégis: megannyi komikum, megannyi rejtély. Bence György filozófussal, a Metazin.hu internetes szemle társszerzőjével Hirschler Richárd a hvg.hu főszerkesztője beszélgetett.
Vajon felbérelték-e, és ha igen, kik, és milyen céllal a Szabadság téri, vandálokat? Lehetséges-e, hogy, hogy a titkos Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra hozását és azt követő spontán tüntetést akarták egyesek titkosszolgálati módszerekkel „médiaelőnnyé” alakítani? E kérdésekre egyelőre nincs válasz, de érdemes szemügyre venni, mi történt Romániában másfél évtizeddel ezelőtt.
