A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A félméteres Balatonba fulladt bele Elbert János - állították az 1983-ban kiadott közlemények. Ezt már akkor sem hitte el senki, pláne azután, hogy rövid időn belül meghalt fia és felesége is. A KGB vagy valamelyik másik titkosszolgálat gyilkosságára utalnak a jelek, de az indítóok továbbra is ismeretlen. Odze György most megjelent könyve sem tár fel új bizonyítékokat.
Őszintén szólva arra számítottam, hogy erre a sokakat izgató, bár ma már részleteiben elfelejtett ügyben valamiféle új forrása akadt a szerzőnek, esetleg olyan háttér-információkat sikerült szereznie, melynek alapján legalább egy hihető hipotézist fel tud állítani. Elvégre, bár azóta sem hozták nyilvánosságra a pártállami titkosszolgálatok anyagait, azért egyes dolgokat ma már mégiscsak jobban ismerünk, mint a rendszerváltás idején, illetve az azt követő években.
Elbert János |
Jó lenne tudni, hogy szétporladt közelmúltunknak pontosan mi köze volt Elbert János és családja meggyilkolásához, de a magyarázat, amivel Odze György előáll, kevés újat mond, és teljesen irreális. Egyrészt utal arra, hogy Elbert 1956. november 3-án tolmácsként működött közre a szovjet nagykövet, Jurij Andropov, a KGB fönöke, Szerov tábornok, valamint az Egyesült Államok nagykövete, Wailes és követe, Christian Randal között. Ezen a tárgyaláson Odze szerint az oroszok „kész tények” elé állították az amerikaiakat a másnapi katonai intervencióval, a magyar forradalom fegyveres elfojtásával. (Tudomásom szerint Budapesten nem folytak ilyen jellegű tárgyalások, a tapogatózó kapcsolatfelvétel a két világhatalom között New York-ban és Moszkvában folyt.) Egy ilyen verziót, vagyis hogy Elbert 1956-ban Andropov tolmácsa volt, már 1983 kora nyarán is hallani lehetett, Ungvári Tamás könyvében is szerepel, mint cáfolandó legenda. De ha el is fogadjuk ezt a teóriát, akkor sem magyarázza meg, milyen szerepet játszott ez a tény huszonhét évvel később abban, hogy meggyilkolták.
Odze leírja továbbá, hogy Elbert szamizdatokat tartalmazó mikrofilmet akart kijuttatni Leningrádból Nyugatra. Az író verziója szerint a nőcsábász (!) Elbert orosz szeretőjétől kapta a filmet, akit a rendőrség sarokba szorított, és elárulta őt. Így a KGB megbízásából tevékenykedő ügynöknek sikerült visszaszerezni a filmet az irodalomtudós és fordító otthoni íróasztalának fiókjából. De ha így is történt ez a szamizdat-história, ez indokolja egy neves értelmiségi család kiirtását Magyarországon? A filmet, még Odze szerint is, sikerült megszerezniük vér nélkül, vagyis a likvidálásnak nem volt ésszerű oka.
A szovjet (utóbb az orosz) titkosszolgálat, más országok szolgálataihoz hasonlóan elemzi egy-egy akció kockázatát, felméri a várható kárt és hasznot. Utólag sem mondhatunk mást, mint hogy Elbert nem volt veszélyes sem a szovjet, sem pedig az amerikai vagy a kínai érdekekre. Hát akkor miért ölték meg Elbert (Engelbert) János irodalomtörténészt és fordítót, a családjával együtt? Odze, talán, hogy megvigasztalja az olvasót, amiért a gyilkosság motivációit illetően a sötétben tapogatózik, rekonstruál egy gyilkosságot, melyet mérgezett tűvel követtek el, valahogy úgy, ahogy Georgi Markov bolgár disszidenst ölték meg 1978 szeptember 8-án Londonban. Sejteti, hogy Elbert holttestestét levitték Siófokra, és bedobták a Balatonba, ami viszont ellentmond a valóságos eseményeknek, ugyanis őt a Bányász üdülő pincérnője halála előtt mintegy húsz perccel még élve látta.
A gyilkosság tehát üzenet lehetett, szimbólum és dezinformáció egyszerre, úgy mint Popielusko atya 1984-es megölése. Címzettje a magyar értelmiség volt, amelynek egyes jeles alakjai kapcsolatokat építettek ki a kommunista párt kemény vonalasaihoz kötődő titkosszolgálatokkal, de a hetvenes végétől kezdtek visszatáncolni, nyugati kapcsolatokat kerestek, s esetleg az ő segítségükkel találták meg az utat a táboron belüli reformereket kiszolgáló belügyi körökhöz. Ezzel a támogatással, meg persze bízva ismertségükben a közvélemény előtt, dacolni mertek régi főnökeikkel, akik elhatározták, hogy legalább egy embert, aki a legvédtelenebb volt, móresre tanítanak közülük…
Ungvári könyve végén kijelenti: „Esküszöm az élő Istenre, hogy annál többet, mint amit ebben a könyvben a benne feldolgozott esetről megírtam, nem tudok.” Csak abban bízhatunk, hogy idővel új dokumentumok kerülnek nyilvánosságra a nyolcvanas évek kulisszák mögötti konfliktusairól. Akkor talán az Elbert Jánosnak és családának tisztázatlan halála körüli rejtély is kibogozható lesz, és nem csupán a korabeli hivatalos rendőrségi verzió ellentmondásainak feltárására kell hagyatkozniuk az igazság felderítésére vállalkozó szerzőknek.
Pelle János
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A tömeg emberekből áll – őket mutatjuk meg külön-külön és együtt a HVG fotósainak szemével.
A Tisza Párt és a fővárosi csőd sem maradt ki.
Hatalmas. Ez minden idők legnagyobb Pride felvonulása. Ha nem hiszi, nézze meg a videókat.
Beszédek a 30. Budapest Pride-on.
A Tisza elnöke szerint látszatpolitizálás folyik trükkök százaival és hazugságokkal.
Freddie Mercury kezében sem állt ilyen hetykén a vasaló.
Szerinte a kérdés csak az, ki akarja-e tenni annak a gyerekeit, amit az elmúlt tíz évben ő is átélt.
„Jó hazafi harcoshoz” méltón tette közzé, hogy 100 százalékos magyar érettségit tett.
Közéjük Charles Leclerc fért be.