Háy Gyula, az elfelejtett 56-os író

Háy Gyula a 60-as évek végén írt Appassionatában kitűnő dramaturgiai érzékkel a forradalomnak azt a periódusát, a megtorlás kezdeti időszakát jeleníti meg, ahonnan egészen a rendszerváltásig, sőt napjainkig húzódnak a felszín alatti erek. Elég ha utalunk Szabó István és mások nemrég napvilágra került ügyeire.


Háy Gyula: "Miért nem szeretem Kucserát?"

Háy Gyula cikke 56 október 6-án, Rajk temetésének napján jelent meg az Irodalmi Újságban. Korszakos cikk volt: hosszú idő után először ő vette a bátorságot, hogy lerántsa a leplet a pártbürokratákról. Az alábbiakban a cikk rövidített változatát közöljük.


TGM levélváltása október 23. ügyében

Továbbra sem csillapulnak az indulatok az október 23-i események kapcsán. Tamás Gáspár Miklóshoz egyik volt hallgatója és tisztelője fordult levélben, és kérte segítségét a történtek feltárása és elitélése érdekében. Visyné H. Ágnes levelét és Tamás Gáspár Miklós válaszát az alábbiakban közöljük.


Rendőrök, tüntetők, magánszámot!

„Volt, de leesett”- védekezett Gergényi Péter Budapest rendőrfőkapitánya, amikor számonkérték rajta, miért nem viseltek azonosító számokat az október 23-iki rohamrendőrök. Pedig biztosan visszatartották volna magukat, nem rugdossák a megbilincselteket, ha az egyenruhájukon viselt, nagyméretű számot a szemtanúk (vagy az áldozatok) leolvashatták volna. Ugyanígy, kétszer meggondolták volna a randalírozók, hogy köveket dobáljanak, közvagyont rongáljanak, ha kötelezően kellett volna viselniük valamilyen tüntetőt azonosító számot - figyelembe véve az adatvédelmi szempontokat is.


Orvoskamara: önkéntes vagy kötelező tagság?

Magyar Orvosi Kamara és a az egészségügyi kormányzat közötti konfliktus várhatólag tovább élesedik a közeljövőben. A laikus közvélemény a szembenálló feleket megosztó szakmai kérdésekben is aszerint fogadja el az egyik vagy másik álláspontot, hogy a drasztikus reformokat előkészítő Gyurcsány-kormánnyal, vagy a politikai ellenzék által támogatott, s a status quo megőrzésében érdekelt kamararákkal rokonszenvez-e.


Interjú a Széna téri felkelők vadmacskájával

Magyarországon elfelejtették, Izraelben visszahúzódva él, pedig 1956-ban fegyverrel küzdött a magyar szabadságért, mint a Széna téri felkelőcsoport tagja. Tova Meir megúszta Auschwitzot, megakadályozta, hogy orosz katonák megerőszakolják, üldözték mert németnek, ukránnak, orosznak hitték. Távollétében Kádárék halálra ítélték. Kalandos életének epizódjairól számol be az alábbi interjúban.


Ünnep könnygázban

Tudomásul kell venni, hogy kialakult egy, a véleménykülönbségeket fizikai síkra terelő, illegális köztéri happeningekkel operáló szubkultúra, mely jelentős, de azért nem kezelhetetlen rendvédelmi kockázati tényezőt jelent. Ehhez nem mindig sikerült szakmailag felnőni a rendőrségnek, azaz hatékonyan, jogszerűen és arányosan bánnia a megbokrosodott tömeggel.


"Új magyar ünnepi népszokás jött divatba"

A jelek szerint össznemzeti tradíciót teremtett az államelnök, amikor március idusán elmulasztott kezet rázni az állam egyik kitüntetettjével. Az aktus egyből vonzó médiaeseménnyé avatta az amúgy dögunalmas állami érem- és oklevélosztó ceremóniát. Igaz, a népszerűségi pontjaiból az ügy miatt sokat vesztő államfő utóbb mondott egy középgyenge pardont, ám a szellem kiszabadult a palackból: új magyar ünnepi népszokás jött divatba.


Interjú a szovjet KGB utolsó vezetőjével 56-ról

Sajátos, de Oroszországban széles körben elterjedt látásmóddal közelíti meg még ma is az 1956-os budapesti eseményeket, s értékeli a világpolitikai fejleményeket Vlagyimir Krjucskov (82 éves), a budapesti szovjet követség egykori munkatársa, a szovjet titkosszolgálat, a KGB későbbi főnöke.


Kórház-nyomor testközelből

„Aki ilyen beteg, az minek jön kórházba?” - írathatná ki mottóul bármelyik nagy fővárosi kórház homlokzatára a háromszáz (kétszáz, száz, vagy ezer?) forintos vizitdíjával megváltást álmodó magyar egészségminiszter. Ma már halálosan komoly az egykor viccnek szánt szanitéc poén.


Gyurcsány de facto átvette az MSZP-t

Gyurcsány Ferenc szerint Gyurcsány Ferenc vezetésével képes csak a párt megújulni, illetve az ő vezetése alatt lehet a nehéz gazdasági programot, - stabilizálást és reformot - , véghezvinni. Bár megkérdezte, van-e valakinek jobb elképzelése, jelentkező nem akadt.


MSZP-Fidesz: a pénz forgatókönyve

A Fidesz és az MSZP előbb-utóbb meg fog egyezni, mert ehhez vezeti őket a szükség. Bármekkorát hazudott is a démoni Fidesztől való félelmében Gyurcsány, bármit is írt Orbán az egyeduralom szenvedélyéből kigyógyíthatatlan konkurens pártról, a másik érdekeinek figyelembevétele nélkül nem létezhetnek. Amíg ez megtörténik, addig is elszórakoztatják a népet, aminek tanúi lehetünk a köztereken, a parlamentben, a városi közgyűlésekben és számos más fórumon.


Takács-ügy: háttérben a mentős alvilág?

Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) főigazgatója elleni állítólagos merényletterv rácáfolt azon hitünkre, miszerint egy nyugati civilizációhoz sorolt jogállamban az egészségügyi vezetők testi épségét legfeljebb abortuszklinika-robbantó, nőgyógyászokat gyilkoló keresztény vallási fundamentalisták, netán a kezeléssel elégedetlen, átlagnál indulatosabb hozzátartozók verései fenyegethetik.


Mr. Lynch és átkos öröksége

A lincselés, a nyilvános, spontán erőszak története szinte egyidős az emberiség történetével, az alábbiakban néhány epizódját elevenítjük fel.



Molnár Tamás nyílt levele

Molnár Tamás, a Kossuth téren tüntető Magyar Nemzeti Bizottság 2006. ügyvivője nyílt levelet intézett Kis Jánoshoz, Tamás Gáspár Miklóshoz, és Kőszeg Ferenchez.


Ne erőltessük a közös emlékezést

Most már eldőlt, hogy 56-ot külön-külön fogja ünnepelni kormány és ellenzéke. Az aktuálpolitikai megfontolásokon túl, nyilvánvalóan szerepet játszik ebben az a tény is, hogy a forradalom résztvevői különbözőképen képzelték el Magyarország jövőjét. Az ellentétek felszínre kerülését a forradalmat elnyomó, brutális szovjet fegyveres beavatkozás akadályozta meg. Jobb, ha leszámolunk a közös emlékezés illúziójával.


A szombati Orbán-cikk, avagy amire számíthatunk

Felőrlési stratégia, állóháború, egymás vezetőinek a diliházba küldése, jól állunk október 23. előtt. Mindenki aggódik, még mi fog történni? Jönnek a külföldi méltóságok, a téren áll a bál. Orbán Viktor cikke a szombati Magyar Nemzetben nem csillapította a kedélyeket, az MSZP-ről, mint gyógyíthatatlan szenvedélybetegről írt. Bence György filozófussal, a Metazin.hu internetes szemle társszerzőjével Hirschler Richárd, a hvg.hu főszerkesztője beszélgetett.


Such György védelmében, avagy mondd meg az igazat

Nem akarok aláírási kampányt indítani, nem kívánom híveimet a Kossuth térre hívni, csak szerényen megjegyzem: teljesen felesleges keresztes hadjáratot indítani a „hírhozó” Such György ellen. A Rádió elnökének döntése, a Lamperth és Szekeres bizalmas mondatait tartalmazó felvétel nyilvánosságra hozása segítheti az álláspontok tisztázását, későbbi kompromisszumok megalapozását.


Kis magyar szürreálpolitika

Orbán Viktor azzal, hogy pártja minden eddigit felülmúló módon túlnyerte magát a helyhatósági választásokon, meglehetősen bizarr szituációba manőverezte hajóját. Úgy csiholt kvázi-forradalmi hőfokot, hogy feltehetően nemhogy forradalmat, de még kormányváltást vagy előrehozott választást sem akart igazán