A vagyonadó körüli vita mindig ugyanazt a kérdést teszi fel: legyen vagy ne legyen. Pedig nem ez a kérdés. Hanem az, hogy mit kezdünk a pénzzel – akár lesz vagyonadó, akár nem. Egy olyan javaslat körvonalai, amely nem adót akar, hanem rendszert: célzott forrást, mérhető hatást és olyan befektetőt, aki maga dönti el, hová megy a pénze.
A romák sorsát hol szociális ügyként, hol integrációs feladatként kezelik, pedig ezek a szavak elfedik a lényeget: van-e esélyünk valódi magyar állampolgárként élni? Horváth Aladár üzenete a Roma Parlament fórumára.
Vége van annak a narratívának, hogy a túlélésért folyó harc igazol mindent, hogy az etikai kompromisszumok szükséges kényszerlépések. Nem azért, mert a rendszer egy hét alatt megváltozott, nem azért, mert hirtelen egyenlő lett a médiatér, hanem azért, mert a magyar független média végnapjai végre véget értek.
A fölényes választási győzelem után rohamtempóban indult meg a második rendszerváltás. Az e heti HVG több szemszögből készült pillanatfotókkal mutatja be a szédítő sebességgel zajló kormányalakítást.
Orbán propagandistái felelősek: tettestársak voltak a köztársaság lebontásában. A közmédia újjáépítésének ezért nem velük kell elkezdődnie, hanem hiteles, bátor, független újságírókkal, akik a közérdeket szolgálják, nem pedig a mindenkori kormány elvárásait. Sükösd Miklós írása.
Magyarország túllép rajtatok. Komoly és fontos dolgokkal leszünk elfoglalva. Vitatkozunk, sőt veszekedünk a jövőről. De néha békében összegyűlünk a terrárium körül, és elnézegetjük, ahogy felfaljátok egymást.
A 2026-os újraalapítás kulcskérdése, hogy a rendszerváltó mozgalom képes-e kialakítani a demokráciát kívánó többség politikai önvédelmét. A Tisza Párt nem válhat egy vezérelvű politikai kft-vé, mint annyi elődje. Csigó Péter szociológus cikke.
Még a legdiadalmasabb korszakok is véget érnek egyszer, főként, ha túljutottak a diadalmas szakaszukon. A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának, az Uralkodó párt – A Fidesz nemzetközi és hazai történeti összehasonlításban című kötet társszerzőjének elemzése.
Debreczeni József a HVG-nek eljuttatott levélben tisztázza, miért nem mond le a közmédiát felügyelő kuratóriumi tagságáról. A közíró úgy érvel, hogy megbízása nem áll összefüggésben Orbán Viktor bukásával, és nem az orbáni struktúrában kell személycseréket végrehajtani, vagyis a Fidesz embereit Magyar embereire cserélni, mert akkor maradunk, ahol a part szakad.
A leköszönő miniszterelnök még mindig úgy tesz, mintha minden rendben lenne az országban, és a kétharmados veresége csupán kampánytechnikai kudarc lenne, nem pedig ítélet az elmúlt 16 évről.
Trump hőse megbukott, a poszt-populista rendszerváltást kell támogatnia Európának
Nem, nem post-truth világban élünk. A valóságot el lehet fedni, körbe lehet egy ideig bástyázni, és propagandával be lehet csomagolni. De eltörölni nem lehet. A valóság ugyanis kemény határ, előbb-utóbb szembejön az emberrel.
Magyar Péter történelmi szerepe attól függ, mihez kezd a felhatalmazásával, és mit tanult abból a kormányzásból, melynek egyetlen fókusza a vereség elkerülése volt. Az, hogy korlátozni akarja mandátuma idejét, jó jel. De korlátoznia kell a mandátumával járó jogosultságokat is. A társadalom megbékélését azonban ne tőle várjuk. Ebben nekünk kell lépnünk.
Egy pártpolitika mentén végletesen kettészakított társadalomban előbb-utóbb szükség van érdemi és megértő párbeszédre a két oldal között. Ez azonban nem megy elszámoltatás és megbocsátás nélkül.
A kutya sem volt már kíváncsi a soron következő ukránozásra, migránsozásra, brüsszelezésre a tubustestű Orbán előadásában, akinek utolsó időszakát a politikában leginkább a méltatlan jelzővel tudnám leírni.
Egyszerre hordoz erőforrást és kockázatot az operatív pragmatizmus – véli a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértője.
Orbán Viktor csak a gyűlölet és a fenyegetés erejében hitt, ez volt a legsúlyosabb hibája. Az új országot azonban nem a Tisza fogja megcsinálni, hanem mi.
Kiderült, hogy az Orbán-kormány nem félelmetes erejével vagy ügyességével irányította az országot. Megvan, ki állt a hatalma mögött, és végül ki miatt léptek bele a környék összes gereblyéjébe. Tanulság kormányváltás esetére is.
Egyre több lesz a NER-től való eltávolodásról szóló, „tékozló fiú történet”, amely a rendszerrel való alkukról szól. Mi kell a hiteles bocsánatkéréshez, miért nem elégedhetünk meg az (ön)elemzésekkel és magyarázatokkal?
Ki látott már ilyen szánalmas, túlélésért folytatott pitizést? Mit lehet ezzel kezdeni azon kívül, hogy az ember feszengve követi, hogyan csinál magából percről percre nagyobb balféket az az ember, aki ellehetetlenített maga körül egy egész országot.
