Tony Blair kormányátalakítási döntésével megszüntette az egyik legősibb, még a miniszterelnöki posztnál is régebbi angol közjogi méltóságot, a lordkancellár tisztét. A brit kormányfő lépése sokak szerint előrevetíti a főnemesség örökletes jogainak végleges megszüntetését. Ön szerint képes lesz a kormányzó Munkáspárt a brit hagyományokon átlépve csakis választott képviselőkön nyugvó parlamenti rendszert bevezetni?

Lord Irvine lordkancellár, a ma már pártfrakciókba tömörült felsőház, vagyis a Lordok Háza (House of Lords) elnöke egyszersmind a legfőbb bíró, valamint az Angliában külön nem létező igazságügy-miniszteri poszt birtokosa is volt, ezenkívül összekötő szerepet játszott a parlament és a királynő, a kabinet tagjaként pedig a királynő és őfelsége kormánya között. Nem csoda tehát, ha a rá vonatkozó döntés – bár Londonban korántsem szokatlan a kormányátalakítás – óriási felzúdulást váltott ki az angol belpolitikában, s a fél világ felkapta a fejét. Blair lépését egyesek a régi angol alkotmányos berendezkedés összeomlásának előjátékaként értékelik, mások arra figyelmeztetnek, hogy a miniszterelnöknek nem volt joga olyan döntést hozni, amely befolyással van az alkotmányos helyzetre.
Az alkotmányos funkciókat betöltő lordkancellári intézmény helyén létrejön egyrészt az alkotmányos ügyek minisztériuma, amely átveszi a lordkancellár néhány eddigi feladatát, valamint a skót és a walesi ügyeket - ezekkel eddig két külön tárca foglalkozott -, továbbá létrejön a legfőbb bírói fórum is, amelynek tagjait független testület nevezi ki. Ez utóbbira azért van szükség, mert Angliában nincs legfelsőbb bíróság, ennek szerepét a felsőházi tagokból kikerülő Lordbírák testülete tölti be. Az átalakításban jelentős szerepet játszott, hogy az igazságszolgáltatási rendszert már a hagyománytisztelő Nagy-Britanniában is sokan bírálták, mondván, a hatalmi ágak szétválasztásának elvével összeegyeztethetetlen, hogy az igazságszolgáltatási piramis csúcsán lévő személy egyben a végrehajtó hatalom egyik legerősebb szereplője, sőt a törvényhozás egyik kamarájának elnöke is. Mi több, a király vagy királynő akadályoztatása esetén a lordkancellár – egyetlen emberként az országban – helyet foglalhatott az uralkodó parlamenti trónusán, és elmondhatta helyette a parlamenti évadot megnyitó hagyományos beszédet.
A különleges, hagyományokkal átszőtt a brit államjogi és politikai helyzet eleme, hogy Angliában a nemesség ma is a társadalom életerős része, mert miközben sokan tagjai közül is anakronisztikusnak tartják az intézményt, a nemesség fő társadalmi funkcióját, az állandóság érzésének fenntartását nélkülözhetetlennek véli a legtöbb szigetlakó. Fontos angol sajátosság, hogy a főnemesi családokban csak a családfőt illeti meg a főnemesi rang, s ő a családi vagyon örököse. A többiek nem a főnemességhez, hanem a gentryhez, a kisebb nemesek és a tisztviselők alkotta középosztályhoz tartoznak, így államjogilag és társadalmilag is közemberek. Ráadásul az angol nemesi osztály sohasem alkotott olyan zárt kört, mint a francia vagy a német: a főnemesek köre királyi kinevezés által 1700-tól 1800-ig 34 herceggel, 29 márkival, 109 gróffal, 85 viszkonttal és 284 báróval gyarapodott.
Az angol rendi államban a kisebb hűbéresek, a kisnemesség is közvetlenül a királyi hatalom alatt állottak és a nagy hűbéresek, a főnemesség sem élveztek területi felségjogokat, megmaradtak alattvalóknak: ez a leglényegesebb különbség az angol és az európai hűbéri rendszer között. A közügyekre ugyanakkor jelentős befolyásuk volt az angol nemeseknek, a közhatalom csak az ő részvételükkel volt gyakorolható. A parlament megalakulásának idején a főpapokat és a világi főurakat - a fontos tisztségeket viselőket, a nagy hűbéreseket, a főnemeseket - a gyűlésbe külön királyi meghívókkal személyesen, a kisebb nemességet a királyi hivatalnokokon keresztül, testületileg hívták meg. Az előbbiekből alakult meg a Lordok Háza, a felsőház, az utóbbiakból a városok küldötteivel a közrendek háza, az alsóház.
E hagyományos kétkamarás brit parlamentáris berendezkedés átalakítására tett fontos lépésnek is tekintik sokan a kormányátalakítást. A felsőházi tagság örökölhetőségét már korábban is hevesen támadták, s az újítani akarók 1999-ben részben célt is értek: a felsőházi reform első ütemében 543 főrendnek kellett távoznia a parlamentből (méghozzá számos felsőházi tag együttműködésével, amit a konzervatív politikusok egyszerűen csak a lordok árulásaként emlegettek), s ma a Lordok Házának 689 megmaradt tagja közül már csak 92 ülhet be a felsőházba örökletes jogon.
A távozásra kényszerített főrendek közül sokan ezt azóta sem tudták megemészteni, s jelenleg fejenként egymillió font kártérítést követelnek a kormánytól. A Lordok Házának hetven egykori tagja arra alapozza az Emberi Jogok Európai Bíróságához nemrégiben eljuttatott beadványát, hogy parlamenti tagságuk beszüntetésével a kormány több évszázados személyes tulajdonjoguktól fosztotta meg őket jogtalanul. Egy XIX. századi, precedens értékű brit bírói döntés szerint ugyanis a felsőházi örökös tagság tulajdonjogi kérdés, és ezt a jogot soha nem lehet elvonni a tulajdonosától.
A munkáspárti reformelképzelések ugyanakkor teljes egészében választott, vagy részben választott, részben kinevezett felsőházról szólnak. E program szerint felmentenék (nyugdíjaznák) a Lordok Házának minden tagját, hogy helyükre az új összetételű kamara léphessen. A reformot a munkáspárti kormány folytatni akarja, 2005-ig azonban haladékot adott magának a törvényhozási többség. Blair így most kis lépésekkel halad, például kihúzta a szőnyeget a lordkancellár alól. A miniszterelnök hírek szerint azt az arcátlanságot is elkövette, hogy nem értesítette a királynőt változtatási terveiről. Nem csoda, ha a konzervatív Daily Telegraph értesülése szerint II. Erzsébet "rendkívül dühös" miniszterelnökére.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Megruházta a tartalékos Realt a CSZKA

Megruházta a tartalékos Realt a CSZKA

Tordai rémhírterjesztésért feljelenti Kövér Lászlót

Tordai rémhírterjesztésért feljelenti Kövér Lászlót

Az EU meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat

Az EU meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat

Szabadon engedték a Momentum rabosított alelnökét

Szabadon engedték a Momentum rabosított alelnökét

Mára legfeljebb hószállingózás jut

Mára legfeljebb hószállingózás jut

Kapjanak szavazatot a hatévesek is – javasolja egy brit politológus

Kapjanak szavazatot a hatévesek is – javasolja egy brit politológus