Kaliforniát, Amerika legnépesebb és leggazdagabb államát irányítani hálátlan feladat. A kormány kezét erősen megköti a kaliforniaiak ragaszkodása a közvetlen demokráciához: lépten-nyomon tartanak állampolgári kezdeményezésre népszavazást a bankautomaták ingyenességétől a kétnyelvű oktatás tilalmáig és a törvényhozás által már elfogadott adószabályokig a legkülönbözőbb ügyekről. E közvetlenül gyakorolható hatalom igen népszerű, de jóformán lehetetlenné teszi a sacramentói politikusoknak, hogy egyensúlyban tartsák a költségvetést, és megtervezzék az állam gazdálkodását.
Az állampolgári kezdeményezésre alkotott törvények következtében a költségvetés 65 százaléka érinthetetlen a képviselők számára. Arnold Schwarzenegger, az osztrák parasztfiúból lett világhírű izompacsirta és filmsztár, a republikánusok reménysége mindazonáltal kampánya középpontjába helyezte a kaliforniaiak elégedetlenségének fő okát: az egyébként is kibírhatatlanul unalmas Gray Davis demokrata kormányzó és társai gazdasági szerencsétlenkedésének köszönhetően a költségvetés 1998-ban meglévő 12 milliárdos többlete a 2003-2004-es adóévre 38,2 milliárdos hiánnyá változott. Egyre rosszabb állapotba kerülnek az utak, omladozik a közoktatási rendszer, a végzős általános iskolásoknak mindössze 30 százaléka megy át a matematikai és nyelvhelyességi vizsgán; Kalifornia immár a harmincadik helyre csúszott vissza az államok között a felsőoktatási előkészítésre fordított kormányzati támogatásban, és az utolsó öt között van az infrastrukturális beruházásokban.
A választók elhűlve látják a rekordösszegű költségvetési hiányt, a magas energiaárakat, nem felejtik a 2001-es nagy áramkimaradásokat, és nem utolsósorban a 6,6 százalékos munkanélküliséget. Szent meggyőződésük, hogy a gazdasági zűrzavar okai csakis a politikusok lehetnek, köztük is elsősorban a tehetetlenkedő, népszerűtlen Davis. Schwarzenegger, amint elfoglalja a kormányzói széket, kénytelen lesz szembenézni a dilemmával, amit az okoz, hogy a választók közvetlen beavatkozása az állam gazdálkodásába nem kis részben oka annak a válságnak, ami elődje bizarr vesztét okozta. Tanácsadója, Warren Buffett különös figyelmet fordítana a hírhedt 13-as számú kezdeményezésre (Proposition 13), amit 1978-ban bocsátottak népszavazásra, majd iktattak törvénybe az adók ellen keresztes hadjáratot folytató Howard Jarvis Los Angeles-i polgár javaslatára. Ennek értelmében a megvásárolt ingatlan értékének 1 százalékát nem haladhatja meg az illeték, és a megadóztatható érték nem növekedhet évente 2 százaléknál többel az ingatlan következő eladásáig.
Ezzel természetesen a mexikói bevándorlóktól a Beverly Hillsen lakó filmsztárokig minden lakástulajdonos jól jár, így aztán a hivatalok kétségbeesett figyelmeztetései ellenére jó 65 százalékkal megszavazták a javaslatot Kalifornia előrelátó polgárai. És hogy a kedvező helyzet maradandó legyen, Jarvis azt is beépítette javaslatába, hogy bármely új adó kivetéséhez az állami és önkormányzati törvényhozás kétharmados többségére legyen szükség.
Csakhogy a Terminátor fütyül az efféle aggályokra, és még az is lehet, hogy igaza van. Tőzsdegurujának a töprengés helyett hasizomerősítő gyakorlatokat javasolt, maga pedig, fittyet hányva tapasztalatlanságára, néhány vidáman populista frázissal és személyének a filmkultúrában szerzett népszerűségével két hónap alatt beviharzott az amerikai csúcspolitikába. Többszörös rekordot döntött meg: eddig egyetlen alkalommal, 1921-ben Észak-Dakotában fordult elő, hogy a választók éltek a kormányzó visszahívásának lehetőségével, ám nem kizárt, hogy a magyar kisgazda álom amerikai beteljesülése forradalmat indít el a vezetőikkel elégedetlen államok körében; emellett a Terminátor a hagyományosan demokrata Kaliforniában megismételte egy másik kormányzóvá választott rebulikánus színész, Ronald Reagan mutatványát is. Dicséretére legyen mondva, tengernyi tapasztalt, mérsékelt republikánus tanácsadóval vette körül magát, s a közutálatnak örvendő politikai brancson való kívülállását szerencsésen párosítja a kaliforniaiak szemében népszerű liberális nézetekkel az abortuszról, a fegyverkorlátozásról és a környezetvédelemről.
Ha csapatának segítségével képes lesz javítani Kalifornia reménytelennek látszó költségvetési helyzetén, talán nem hiábavaló Orin Hatch republikánus szenátor vérmes reményektől fűtött alkotmánymódosító javaslata, amelynek értelmében ezentúl nem Amerikában született személyt is megválaszthatnának a szavazók az Egyesült Államok elnökévé.